Zsoltár magyarázatok IV. rész

50. zsoltár

„Felragyog Sionból, ékes szépséggel az Isten."
Sion hegyén van Jeruzsálem, a Jeruzsálemi Templomban jelenik meg a zsoltár szerint Jahve, méghozzá azon a liturgián, melyen a zsidók, a szövetséget ünneplik.  
„Színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas fergeteg."
A zsoltár nyitánya csupa feszültség, Isten tűzben, fergetegben jelenik meg, mint annak idején Mózesnek, amikor a Sínai hegyen átadta a törvénytáblákat.
„Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe felett ítélkezzék,"
Megjelenik a liturgián Isten, de nem azért, hogy az ünnep közben megáldja választott népét, hanem hogy korholja, amiért megszegték a szövetséget, melyet épp most ünnepelnek ! Az Atya szeretné, ha népe visszatérne a kezdeti tiszta lelkesedéshez, amivel a zsidók a Törvényt fogadták. A mi mentalitásunkban is benne van, hogy felbuzdulunk valamiért pl. tanulásért, egy munkáért, aztán menet közben belefáradunk, talán még a kezdeti célt is feladjuk.
„Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem !"
Vádlottak és szentek egyszerre a zsidók? Ez hogy lehet? Úgy, hogy emlékezteti őket a Teremtő, hogy szentnek kellene lenniük ! A szent a héberben elkülönített, elválasztott jelentésű, Isten lefoglalta a maga számára a zsidó nemzetet. Isten választotta őket, ez ténykérdés, független az emberi erkölcsiségtől. Így szent a mai egyház is, nem erkölcsileg
-sajnos- hanem a kiválasztottság miatt. Az erkölcsi szentségnek, a kiválasztottságból kellene fakadnia. Főleg, mivel mi keresztény-katolikusok, minden vasárnap a szövetségkötést ünnepeljük a Szent Liturgiában. Quetelet (ejtsd Kvételet) francia szociológus is megfogalmazta kritikáját az egyházról, amikor a társadalmat egy emberi testhez hasonlította, melyben a papság, az elhízott idegsejtek szerepét kapta ! Igyekezni kellene, hogy ne ezt a benyomást keltsük az emberekben. Gondold meg olvasó, hogy sokak számára te vagy az egyetlen Biblia, az egyszemélyes egyház, amit figyelnek, hogy lássák, az életed összhangban van-e, azzal, amit hirdetsz. Ehhez méltóan, ehhez képest kell viselkedni.
„Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak."
A zsidók azt hitték, amikor áldozatot adnak, (állatáldozatot, italáldozatot, ételáldozatot, jóillatáldozatot) az kiváltja, eltörli, megsemmisíti a bűnüket. Pedig az áldozat, csak emlékeztet a bűnre. Bemutatták az áldozatot a zsidók, de közben bűnben éltek, a lelkük nem tisztult meg az áldozattól, ez kétszínűség. A kereszténységben is előfordulhat ez a szituáció, hogy elmegy a hívő a templomba, de közben élettársi kapcsolatban él, hazudozik, titkolózik, csal stb, rendezetlen az életvitele. Az Atya azt kívánja, hogy az ember ne feltétlenül áldozati állatot ajándékozzon, hanem önmagát, szívét. Ne úgy, hogy meghatározott időt, 1 órát ad vasárnap az életéből Istennek, a misét, hanem egész életét átadja, oda ajánlja. Látjuk, hogy a zsidóknál az áldozat eredeti eszméje eltorzult.
„Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben,"
A mezőgazdaság és állattenyésztés hajnalán a növényi, terményi, és az állati áldozat is, tényleg azt jelentette, hogy az ember a teljes lényét áldozza oda, mert kevés volt a termény, jószág, a szájától vonta meg az ember, amit Istennek adott az áldozatban. A legfáradtságosabb munka volt a mezőgazdasági, ha termett is egyáltalán valami, az csak Isten ajándéka lehet. Az áldozattal nem odaad valamit az ember, hanem visszaad Isten ajándékaiból. Ma, a viszonylagos bőség idején, már azt hisszük, a sajátunkból adunk, mikor Istennek áldozunk, és így lekötelezhetjük az Urat. De ha nem kell Istennek az állatáldozat, mégis mit adjanak a zsidók helyette? Ezt is megmondja a zsoltáros.
„Dicséretet mutass be Istennek áldozatul, és teljesítsd fogadalmaidat a Felségesnek."
Az Istennek tetsző áldozat a dicséret, dicsőítés, hála, köszönet, fogadalmak megtartása, Istenre hagyatkozás a bajban, a kegyelmek felismerése és elfogadása. Nem elég kegyelmet kapni, el is kell azt fogadni. Ez furcsán hangzik első olvasásra, de mindjárt elmagyarázom. Használni kell a kegyelmet, amire kaptam, ez a cselekvő hála Isten felé. Felhasználom a kegyelmi talentumaimat, pl. szép énekhangom van? Fejlesztem. Tehetségem van a zenéléshez? Hangszeres zenét tanulok. A cselekvő hálám így lehet egyszerre hála és áldozat, hálaáldozat. A hálaáldozat görögül eukharisztó, innen van az eucharisztia szavunk. A személy élhet a természetes képességeivel, tehetségeivel, de éljen a természetfeletti ajándékokkal is, amit Jézustól kapott, a megváltással, istengyermekséggel, újjászületéssel, megszentelődéssel, a Szentlélek adományaival. Illessze be ezeket az ajándékokat az életébe, így adja vissza életét ajándékul Istennek ! A „teljesítsd fogadalmaidat” jelentése pedig az, hogy mindenkitől azt várja el Isten, ami tőle egyénileg telik, ami lehetséges a fejlettségéhez képest. Isten szemében nemcsak az a sikeres, aki hollywoodi sztár, hanem az az egyszerű takarítónő is, aki becsületesen elvégzi a munkáját. Az ember szabadon határozza meg magának a feladatát, imádkozhat érte, hogy felismerje a hivatását. Ahelyett, hogy áldást kérnél a terveidre, kérj Istentől olyan életterveket, amelyeket meg tud áldani. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy mi mit áldozunk Istennek, miért adunk hálát? Odadobunk 60 percet egy héten, a mise idejét, és a napunknak azt a részét adjuk Istennek, amikor már nyúzottak vagyunk, ki vagyunk nyúlva, nem tudunk gondolkodni sem, alig tudjuk nyitva tartani a szemünket? A napunk legjobb részét kellene Neki adni. Ahogyan a gyönyörű görögkatolikus szertartás fogalmazza meg: „Önmagunkat, egymást, egész életünket, Krisztus Istenünknek ajánljuk.” ! Túlságosan is úgy érzi már az ember, hogy a saját élete urává vált, meg még mások urává is ! Pedig az élet ura, a teremtő Isten.
„Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat."
Gyűlöli az ember, a törvény fegyelmét? Megszegi, ahol csak lehet? Bizony, ez a szomorú helyzet, ezért tartunk ebben az erkölcsi válságban ma, ahol tartunk. A fegyelem, melyet a zsoltár említ, az ragaszkodás Isten törvényeihez, minden élethelyzetben, minden nehézség közepette. A „Hátad mögé veted szavaimat.” félmondat jelentéséhez ismernünk kell azt a zsidó szokást, hogy imaszíjjal a bal karjukra és homlokukra egy kis dobozkát erősítettek, amiben a hitvallás szavai voltak egy papírkán. Azért a bal karjukra volt erősítve, mert az közelebb van a szívhez. A homlokukon lévő doboz miatt, mindig a szemük előtt volt a hitvallás, mely figyelmeztette őket a helyes viselkedésre. Ezt mi is meg tudjuk tenni, imaszíj és dobozka nélkül is, ha szemüvegként hordjuk Jézus tanítását, a szemünk és a világ dolgai közt tartjuk az evangéliumot, hogy annak normáival mérjük, értékeljük a világi eseményeket, történéseket. Persze az ember hajlik a bűnre, ez tagadhatatlan, olyan ez, mint a vas és a mágnes viszonya.  
„Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. / Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szólt. / Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé."
Leküzdhetetlen hajlamunk van a bűnre, ez a concupistentia, a rosszra való hajlam, amely az ősbűn miatt ragadt ránk. A bűnhajlam meghatározza az ember tudatát, ez a gondolkodás pedig meghatározza a beszédét, tetteit. Nem képes a maga erejéből az ember ebből az állapotból megszabadulni, szüksége van Isten megtisztító kegyelmére. Egy jó módszer, ha a bűnre vezető alkalmat elkerüljük. Meg kell adni a lehetőséget Isten meghallgatására a konkrét bűnre csábító élethelyzetben, hogy a lelkiismeret, jó megoldást javasoljon. A pszichológus nem fog tudni segíteni a bűnös életünkön azzal, hogy meghallgatja a sirámainkat, akár százszor is, mert legfeljebb csak annyit képes mondani, „Jobb már? Akkor szia.” Viszont itt van nekünk Krisztus, aki azt tudja mondani, feloldozva a gyónás után „Menj békével és többé ne vétkezzél.” !
„Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te."
Olyan az Isten, mint az ember? Mert az ember milyen a bűnhöz való viszonyában? Az ember úgy gondolkozik a bűnről, hogy egy múló, apró incidens, Isten úgyis türelmes, időt ad a bűnösnek, hogy felismerje helyzetét, akkor meg, „Ej ráérünk arra még”, mondjuk Pató Pál úrral, vagyis ráérünk a bűnbánattal. Hát Isten nem teljesen így vélekedik, igaz, hogy türelmes, de bármennyire is irgalmas, egyszer mégiscsak lesz ítélet !
„Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket."
Értsétek meg, kéri Isten, szinte már könyörögve. Mikor érthetjük meg az Atya jószándékát? Abban az esetben, ha olvassuk az Ő üzenetét a Szentírásban, átelmélkedve, meditálva. A meditáció, az egyszerűen töprengés. Amikor újra és újra töprengünk egy problémán, az az aggódás. Ha tudod mi az aggódás, azt is tudod, mi a meditáció, újra és újra töprengeni Isten Igéjén. Az ítélet napján, a perben, ki fogja megvédeni az embert? A bűn súlya miatt, nem lehet az ember a saját maga védője, nem azért, mert nyámnyila, anyámasszony katonája, hanem mert erre csak egy istenember képes, csakis Krisztus. Jézus képvisel minket az Úr előtt a mennyben, Ő a védőügyvédünk. Kívánhatunk nála jobbat?
„Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.”
Ha az előbbiekben felvázolt a helyzet az emberrel, hát akkor ki lehet egyáltalán bűntelen? Van egy jó hírem, mindenki bűntelen lehet, mert Jézus elvette a bűnünket, megváltott minket. Ezzel a megváltással minekünk mostmárt csak élni kell, hát használjuk fel okosan.