Mi az egyház?

Az Egyházat megtapasztalni csak személyes kapcsolatokon keresztül lehet. Csecsemõkoromban megkereszteltek, nyolc éves koromban elsõáldozó is voltam, de egy ilyen kisgyerek még nem érti, nem érzi, mit jelent az, hogy õ az Egyház tagja. Tíz éves korom körül egy színdarabot próbált a hittanos csoport. Én elfelejtkeztem a próbáról, és a pap eljött értem a házunkhoz, kocsival. Meglepõdtem és büszke is voltam, hogy én számítok valamit, mert hát észrevették, hogy hiányzom, és el is jöttek értem, nemcsak úgy lemondtak rólam. Amikor megérkeztünk a plébániára, a többi gyerek olyan örömmel fogadott, megfogták a kezem, kérdezgették, hogy hol maradtam el. Most így visszagondolva, olyan, mintha az apostolok fogadtak volna maguk közé egy tanítványt. Megható volt, akkor éreztem meg, mi a közösség összetartó ereje, mi az Egyház. Hitet csak hívõ közösség adhat át. Kézzelfogható volt akkor ott a szeretet. Jézus pedig azt mondta, arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást A kis közösségek mûködését szorgalmazza a II. Vatikáni zsinat is, ahol ez jobban megvalósulhat, mint a tömegegyházban. Fontos, hogy a hívõ a misén ne csak passzív résztvevõ, nézõ legyen, hanem át tudja adni az érzéseit, szeretetét az Istennek és a többi hívõnek. Közösségben tehetnek tanúságot csak a hívõk. Lehet otthon egyedül imádkozni, de a szeretetet megtapasztalni csak társsal lehetséges. Így tehát az Egyház nemcsak szertartás, hanem egy élõ szeretetfolyam, szeretetkapcsolat. Hiszen az Egyházban a Szentlélek mûködik, ami-aki az Atya és a Fiú közti szeretet. A Szentlélek által szeretjük mi is az Atyát, a Fiút és embertársainkat. Az Egyház mi magunk vagyunk, nem csak a klérus, a papok és szerzetesek. Miért van szükség Egyházra? Az Egyházat Jézus alapította, Õ akarta, hogy legyen, az apostolok építették fel. Az üdvözülés helye, ahol a szentségekben átvehetjük Isten kegyelmét. Az Egyház elviszi Isten gondoskodásának hírét messzi földre, ahol megtapasztalhatják a hívek erkölcsös, segítõkész viselkedését, a közös ima és Igehallgatás meghittségét és erejét. Az Egyház szent. Hogy mondhatom ezt, amikor bûnös emberekbõl áll? Mert az Egyházat a Szent Isten alapította, és nemcsak földi bûnös emberekbõl áll, hanem már üdvözült szentekbõl is, akik a mennyben közbenjárnak értünk.  Az Egyház már megmutatja itt a földön, hogy milyen lesz a megvalósult Isten országa. Az Egyház tagja keresztséggel lehet valaki. Manapság nem ritka, hogy felnõttek kérik felvételüket az Egyházba. Mit tesz ilyenkor a pap? Hiszen a gyerek hittanos csoportba nem ültetheti be tanulni, pedig nyilván a felnõttnek is készülnie kell a szentségek felvétele elõtt. Az õsegyházban minden megkeresztelkedett felnõtt volt. Oktatásuk három évig folyt. A 3. századtól kezdett általánossá válni a gyermekkeresztség. Ha a gyermek egész családja keresztény volt, biztosítva látta a pap a kicsi jövõbeli tanítását, ezért az Egyház vállalta a felelõsséget érte, az Egyház nyilvánította ki a hitét a gyermek nevében.  A 8. századra már a gyermekkeresztelés vált elfogadottá. A felvett szentség kegyelme akkor hatékony és gyümölcsözõ, ha a szentséget felvevõ együttmûködik a kegyelemmel. A kisbaba szüleivel elbeszélget a pap, amikor bejelentik szándékukat a keresztelésre. A pap felméri a szülõk vallási tudását, kipuhatolja motivációjukat, átismétli velük az alapvetõ hitigazságokat. Megbeszélhetik a gyerek keresztnevének eredetét, védõszentjének életét áttekinthetik. Ha a szülõk nem vallásosak, nem vesznek részt az Egyház életében, a kisgyermek vallásos fejlõdése nem lenne biztosítva, a keresztelést el lehet halasztani. A felnõtt keresztségnél komoly tanulás elõzi meg a szentségfelvételt, a prekatekumenátusban az evangéliummal ismerkednek, a katekumenátusban az Egyház életével, és be is lehet kapcsolódni, pl. misén olvashatják az olvasmányt, könyörgést. A felnõtt a három bevezetõ szentséget egyszerre veszi fel, vagyis a keresztséget, bérmálást, oltáriszentséget. Ezután a müsztagógikus oktatás következik, az együtt megkeresztelt és áldozáshoz járulók még egy évig együtt maradnak és együtt tanulnak. Elvárhatók tõlük a bûnbánat, tevékeny szeretet, böjt, egyéb önmegtagadás. A keresztséget és a bérmálást a görög katolikusoknál és az ortodoxoknál egyszerre kapják meg a gyerekek is, nyugaton, a IV. Lateráni zsinat határozata óta a bérmálást, vagyis a Szentlélekkeresztséget külön tartják meg, a nagykorúság határán, a felnõtté éréskor. A bérmálás segítség, hogy az Egyház tanúi legyünk, tanúságot tegyünk hitünkrõl, hogy újabb híveket szerezzünk az Egyháznak. Imádkozzunk azért, hogy a rendszerváltás óta szabaddá vált Egyházunkhoz minél több felnõtt kívánjon tartozni, és az Egyház felkészülten fogadja õket.