Bibliakommentek
Értsük jól az
Ószövetséget
Értsük jól az
Újszövetséget
Tartalomhoz ugrás

Mi az egyház?


Az Egyházat megtapasztalni csak személyes kapcsolatokon keresztül lehet. Csecsemõkoromban megkereszteltek, nyolc éves koromban elsõáldozó is voltam, de egy ilyen kisgyerek még nem érti, nem érzi, mit jelent az, hogy õ az Egyház tagja. Tíz éves korom körül egy színdarabot próbált a hittanos csoport. Én elfelejtkeztem a próbáról, és a pap eljött értem a házunkhoz, kocsival. Meglepõdtem és büszke is voltam, hogy én számítok valamit, mert hát észrevették, hogy hiányzom, és el is jöttek értem, nemcsak úgy lemondtak rólam. Amikor megérkeztünk a plébániára, a többi gyerek olyan örömmel fogadott, megfogták a kezem, kérdezgették, hogy hol maradtam el. Most így visszagondolva, olyan, mintha az apostolok fogadtak volna maguk közé egy tanítványt. Megható volt, akkor éreztem meg, mi a közösség összetartó ereje, mi az Egyház. Hitet csak hívõ közösség adhat át. Kézzelfogható volt akkor ott a szeretet. Jézus pedig azt mondta, arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást A kis közösségek mûködését szorgalmazza a II. Vatikáni zsinat is, ahol ez jobban megvalósulhat, mint a tömegegyházban. Fontos, hogy a hívõ a misén ne csak passzív résztvevõ, nézõ legyen, hanem át tudja adni az érzéseit, szeretetét az Istennek és a többi hívõnek. Közösségben tehetnek tanúságot csak a hívõk. Lehet otthon egyedül imádkozni, de a szeretetet megtapasztalni csak társsal lehetséges. Így tehát az Egyház nemcsak szertartás, hanem egy élõ szeretetfolyam, szeretetkapcsolat. Hiszen az Egyházban a Szentlélek mûködik, ami-aki az Atya és a Fiú közti szeretet. A Szentlélek által szeretjük mi is az Atyát, a Fiút és embertársainkat. Az Egyház mi magunk vagyunk, nem csak a klérus, a papok és szerzetesek. Miért van szükség Egyházra? Az Egyházat Jézus alapította, Õ akarta, hogy legyen, az apostolok építették fel. Az üdvözülés helye, ahol a szentségekben átvehetjük Isten kegyelmét. Az Egyház elviszi Isten gondoskodásának hírét messzi földre, ahol megtapasztalhatják a hívek erkölcsös, segítõkész viselkedését, a közös ima és Igehallgatás meghittségét és erejét. Az Egyház szent. Hogy mondhatom ezt, amikor bûnös emberekbõl áll? Mert az Egyházat a Szent Isten alapította, és nemcsak földi bûnös emberekbõl áll, hanem már üdvözült szentekbõl is, akik a mennyben közbenjárnak értünk.  Az Egyház már megmutatja itt a földön, hogy milyen lesz a megvalósult Isten országa. Az Egyház tagja keresztséggel lehet valaki. Manapság nem ritka, hogy felnõttek kérik felvételüket az Egyházba. Mit tesz ilyenkor a pap? Hiszen a gyerek hittanos csoportba nem ültetheti be tanulni, pedig nyilván a felnõttnek is készülnie kell a szentségek felvétele elõtt. Az õsegyházban minden megkeresztelkedett felnõtt volt. Oktatásuk három évig folyt. A 3. századtól kezdett általánossá válni a gyermekkeresztség. Ha a gyermek egész családja keresztény volt, biztosítva látta a pap a kicsi jövõbeli tanítását, ezért az Egyház vállalta a felelõsséget érte, az Egyház nyilvánította ki a hitét a gyermek nevében.  A 8. századra már a gyermekkeresztelés vált elfogadottá. A felvett szentség kegyelme akkor hatékony és gyümölcsözõ, ha a szentséget felvevõ együttmûködik a kegyelemmel. A kisbaba szüleivel elbeszélget a pap, amikor bejelentik szándékukat a keresztelésre. A pap felméri a szülõk vallási tudását, kipuhatolja motivációjukat, átismétli velük az alapvetõ hitigazságokat. Megbeszélhetik a gyerek keresztnevének eredetét, védõszentjének életét áttekinthetik. Ha a szülõk nem vallásosak, nem vesznek részt az Egyház életében, a kisgyermek vallásos fejlõdése nem lenne biztosítva, a keresztelést el lehet halasztani. A felnõtt keresztségnél komoly tanulás elõzi meg a szentségfelvételt, a prekatekumenátusban az evangéliummal ismerkednek, a katekumenátusban az Egyház életével, és be is lehet kapcsolódni, pl. misén olvashatják az olvasmányt, könyörgést. A felnõtt a három bevezetõ szentséget egyszerre veszi fel, vagyis a keresztséget, bérmálást, oltáriszentséget. Ezután a müsztagógikus oktatás következik, az együtt megkeresztelt és áldozáshoz járulók még egy évig együtt maradnak és együtt tanulnak. Elvárhatók tõlük a bûnbánat, tevékeny szeretet, böjt, egyéb önmegtagadás. A keresztséget és a bérmálást a görög katolikusoknál és az ortodoxoknál egyszerre kapják meg a gyerekek is, nyugaton, a IV. Lateráni zsinat határozata óta a bérmálást, vagyis a Szentlélekkeresztséget külön tartják meg, a nagykorúság határán, a felnõtté éréskor. A bérmálás segítség, hogy az Egyház tanúi legyünk, tanúságot tegyünk hitünkrõl, hogy újabb híveket szerezzünk az Egyháznak. Imádkozzunk azért, hogy a rendszerváltás óta szabaddá vált Egyházunkhoz minél több felnõtt kívánjon tartozni, és az Egyház felkészülten fogadja õket.


Vissza a tartalomhoz