Nagy Szent Bazil

Hazatérve, maga is szerzetes lett, monostort épített a családi birtokon, 358-ban, és létrehozta az első együtt élő, azaz cönobita szerzetesi közösséget. Kolostorai karitatív központok voltak, éhínség idején befogadták az elhagyott árva gyerekeket, szakmára tanították őket. Kórházat is létre hozott, a mindenféle betegeknek és a leprásoknak is, ahol saját maga is ápolta a rászorulókat, elesetteket. Ingyenkonyhát létesített a hajléktalanoknak, a szegények számára egy egész városrészt épített, szerzeteseivel karöltve. Nagy Szent Bazil, 364-ben lett pap, 370-ben püspök, majd Kappadókia metropolitája lett. Lelkipásztori munkájában küzdött az arianizmus ellen, mely tévtanítók szerint, a Fiú, a Szentháromság második isteni személye, nem egylényegű az Atyával, tehát a Fiú, nem isten, csak alárendeltje az Atyának. Az igazhit megőrzése érdekében, Bazil levelezett Szent Atanázzal, Szent Ambrussal, Damasus pápával is.
Nagy Szent Bazil fennmaradt írásai, művei : Eunomiosz ellen, A Szentlélekről, mely írásban olvasható tanítás alapján fogalmazták meg a 2. egyetemes zsinat, vagyis a 381-es Konstantinápolyi zsinat Szentlélekről szóló dogmáját. Aszketika, Moralia, Hosszabb és rövidebb regula, Életszabályok, Homíliái, Kommentárok, 23 db Beszéd, A Fiatalokhoz, a Szentlélek istenségéről írt Bazil a 38. levél, 9. levelét. Levelei tanulmányoknak is beillenek. 365 db levél maradt ránk tőle.
Nagy Szent Bazil dogmatikja : Nagy Szent Bazil szerint, először az igehírdetésnek kell megelőzni a nép körében, a dogma kimondását a Szentlélek istenségéről. Ezért bevezette a mellérendelő doxológiát a Szent Liturgiában : „Dicsőség az Atyának, és Fiúnak és Szentléleknek !”- hangzik, ahogyan ma is mondjuk, mi görögkatolikusok.
Évente 10-szer a Szent Bazil által írt liturgiát imádkozza a magyar görögkatolikusság.