SZENVEDÉSTÖRTÉNET
IV.rész

Az előző részben Jézust, Pontius Pilátus római helytartó előtt láttuk kihallgatáson. János evangéliumában, nem burkolózik teljes hallgatásba Jézus, nézzük meg ebben a részben, hogy mit mond, sikerül-e Pilátussal megértetnie az igazságot, és mindezek hatására Pilátus megmenti-e.
János evangéliumában Jézus, Pilátus előtt a helytartóságon fontos kijelentéseket tesz a küldetéséről. A római helytartón keresztül a pogány világnak is üzen Jézus, akik befogadják majd az evangéliumot.  Jézus király, de nem földi értelemben. János azt emelte ki a perből, ami a teológiája számára fontos volt.
A római peres eljárás nyilvános volt, a vádlottnak alkalmat adtak a védekezésre, ezért kérdezte Pilátus Jézust, hogy – Király vagy?-szembesítették vádlóival. Csak most a vádlók, a zsidó főemberek nem mentek be Pilátushoz, rituális tisztasági okokból. A zsidók csak azt látták meg Jézus személyében, ami nem felelt meg messiásvárásuknak.
A király szót lehet pusztán vallási értelemben is venni, Jézus tisztázni akarja a fogalmat, ezért kérdez vissza Pilátustól, hogy magától teszi-e fel a kérdést – Király vagy? - vagy másoktól hallotta a vádat.
Pilátus válasza – Hát zsidó vagyok én? – kinyilvánítja, hogy nem zsidó, tehát nem jártas zsidó vallási ügyekben, így a válasz, hogy másoktól hallotta a vádat.
Pilátus kifejezi, hogy csak kényszerből foglalkozik az üggyel, mert  - Néped és a főpapok adtak a kezembe-. Ebből tudjuk, hogy Jézust a helytartóságra a főembereken kívül, a szolgák, a nép is elkísérte.

Jézus királysága nem evilágból való, tehát nincsenek olyan alattvalói, akik más állami berendezkedést, a rómait veszélyeztetnék. Jézusnak égi küldetése van, ezért uralma, országa is ilyen természetű. A királyság az Isten országa. Jézus, mintegy megnyugtatja Pilátust, hogy nem tör a trónjára, mert a szívek királya óhajt lenni. Jézus végideje elérkezett, ezért mostmár nyíltan beszél, tanúskodik küldetéséről, megmagyarázza Pilátusnak a királyság tartalmát, az igazságot, hogy Őbenne teljesedett a messiási ígéret. Pilátus azonban azt hiszi, Jézus illúzióban él, mert a helytartó csak az élet konkrét feladatait látja.
A zsidók bevetik a végső érvüket – ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja-. És itt van a válasz, az előző cikk végén feltett kérdésekre, hogy nem meri kijelenteni, törvénybe iktatni, Pilátus, helytartó léttére, amiről meg van győződve, hogy Jézus ártatlan? Inkább enged a közhangulatnak, és elítél egy nyilvánvalóan békés embert, aki nem gonosztevő, nem politikai lázadó? Hogyan lehetséges ez? Ennek a fenyegetésnek a hatására.
A király=császár barátja címet a római a konzulok hivatalból viselték ezt a címet, de más is megkaphatta. Pilátus tudta, hogy ez komoly fenyegetés, mert uralkodása kezdetén, amikor a légió jelvényeit elhelyezte nyilvánosan Jeruzsálemben, a zsidók sérelmezték a pogány vallási jelképeket, panaszukat a császárig vitték. Pilátusnak meg kellett akkor is hátrálnia, mert Tibérius császár féltékeny volt a hatalmára. Pilátus hivatali társának az egyiptomi helytartónak Cornelius Gallus sorsának az alakulásából is tanulhatott, aki elveszítette a császár barátja címet, ami után a vádak össztüze zúdult rá, elbocsátották hivatalából, az öngyilkosságba menekült Suetonius történetíró szerint, Pilátus nem akart így járni, inába szállt a bátorsága.
-Nincs királyunk, csak császárunk - mondták a zsidók, Jézus messiási küldetését teljesen elvetetve. Kiszolgáltatta Pilátus erre nekik Jézust, hogy feszítsék keresztre, tehát engedett a főtanács követelésének. Ezután Jézust kigúnyolják a római légiósok.
Mt 27,27: „Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.”
A római helyőrség kb. 600 katona, ezért nem valószínű, hogy tényleg mindnyájan összegyűltek volna. Hatszázan nem fértek Jézus köré, legfeljebb hatan.
Mt 27,28: „Levetkőztették, veres katonaköpenyt adtak rá."
A római katonaköpeny félkör alakú volt, latin neve sagum.
Mt 27,29: „Tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: >Üdvözlégy zsidók királya!"
A töviskoszorú gallyait esti tűzrakáshoz használták egyébként. A praetórium udvarán lehetett felhalmozva belőle. A nádszál a királyi jogar utánzása volt. A király kigúnyolása a fennálló erkölcsi káosz kifejeződése.
A töviskorona még Jézus fején volt, mikor keresztre feszítették, így a keresztfa a hátsó töviseket belenyomta a fejbe, nyakszírtbe. A római Szent Péter, Sta Croce di  Gerusaleme templomokban őrzött tövis ereklyék, 8-10 cm hosszúak, kb. mnt egy hosszú varrótű, az egyiptomi acantus orientalis nevű bokor ágain nőnek ilyenek.   
Mt 27,30: „Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték."
A Torinói lepel lenyomata szerint Jézus egész arca fel volt dagadva, az ütlegeléstől.
Mt 27,31: „Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.”
A gúnyban megmutatkozik a római katonák zsidógyűlölete, megvetik a népet, akinek ilyen királya van. Akkor teljesítik a király küldetését, a megváltást, amikor így gúnyolják.
János evangéliumában az ostorozás után Pilátus mégegyszer kijelenti, hogy semmi okot nem talál, ami miatt vádolni lehetne Jézust. Csak Jánosnál található meg az Ecce homo jelenet. Megmutatta az összetört embert, ezzel a kiutat kereste, bemutatta, hogy Jézus nem veszélyes, nem árthat senkinek.
Egy gonosztévőt, Barabást előnyben részesítettek Jézussal szemben, ez is a királyi méltósága kicsúfolása, a megostorozás a rabszolgák büntetése volt, ez is a királyságának az ellentéte. A katonák, hiába a római légióba tartoztak, de a környező országokból toborozták őket, így pl. lehettek az ostorozók egyiptomiak. Tehát nem olaszos arcéllel kell elképzelni őket. Nem szerették a zsidókat, mert azok lenézték őket, mint pogány gojokat. A megostorozástól Pilátus azt várta, hogy a zsidók ennyivel megelégednek és lezárhatja az ügyet. De nem így történt, mégis sor került a keresztre feszítésre.
Mire figyelmeztet minket Pilátus esete? Arra, hogy álljunk mindig ki az igazunk mellett, mert különben elsodornak minket az események, úgy, mint Pilátust. Aapokrifek szerint, Pilátus Galliában keresztényként halt vértanúhalált. Tertulliánus is kereszténynek tartotta, a kopt monofizita keresztények szentként tisztelik.
Jézus keresztre feszítését a következő részben fogjuk átelmélkedni.