Egy igaz templom

Jézus a szamariai asszonnyal beszélget és inni kér tõle. Megmondja Jézus az asszonynak azt is, hogy már 5 férfi volt az asszony életében. A szamáriai nõ, hogy az õ szégyenletes magánéletérõl elterelje a figyelmet, a szamáriai szentélyrõl kezd el beszélni. Garizim hegyén állt egy szentély, amit a júdeai zsidók nem ismertek el, mert az õ szemükben csak a jeruzsálemi templom volt az igazi. De miért? Miért csak egy templom lehet? Volt már más eset is arra, hogy építettek Jeruzsálemen kívül is szentélyt? Igen, Jeroboám tette ezt meg, Salamon királysága után, amikor elszakította az északi országrészt, Izraelt a déli országrésztõl, Júdától. Izraelben, Bételben és Dánban templomot nyitott, ahol az aranyborjút imádták. Azt az aranyborjút, amit Egyiptomban ismert a zsidóság, amit a pusztai vándorlás során összetört Mózes. Kr.e. 250-ben, amikor Alexandriában görögre fordították az Ószövetséget, vagyis megszületett a Septuaginta, már lezárult az ószövetségi kánon. Két vagy hármas felosztást csináltak az Ószövetségen belül a zsidók, 1. törvény, 2. próféták, 3. írások vagy zsoltárok elnevezéssel. A keresztény Bibliában az ószövetségi könyvek sorrendje nem a héber Bibliát követi, hanem a görög fordítást, a Septuagintát. A Septuagintát, bár ismerték Palesztinában, nem fogadták el. Történt ez azért, mert az egyiptomi zsidó közösség IV. Óniás fõpap vezetésével, aki Kr.e. 150 körül menekült el hazájából, Leontopoliszban zsidó templomot épített, ahol állatáldozatot is bemutatott. A palesztinai zsidók szemében ez szentségtörés volt, mert õk csak egy igaz templomot ismertek el, a jeruzsálemit. IV. Óniás fõpap a fáraót kérte meg, hogy adja neki a héliopoliszi kerületben lévõ romos templomot, Budatis egyiptomi istennõ templomát, hadd alakítsa azt át. Ézsaiás próféta jövendölésére hivatkozott, amit félremagyarázva úgy értelmezett, hogy a zsidó közösség nem véletlenül került Egyiptomba, ahol egy templomot kell építeniük. A jeruzsálemi templomot 70-ben, az egyiptomi templomot 73-ban rombolták le a római légiósok. A római Hadrianus császár 135-ben az elfoglalt Jeruzsálemet teljesen átépítette, Aelia Capitolinának nevezte el, az egykori templom helyén pedig Jupiternek emelt szentélyt. A zsidóknak a városba való belépést rendelet tiltotta. Korábban már elõdfordult egyszer a zsidó történelemben, hogy pogány áldozatot mutattak be a templomban. Ez IV. Antiochos Epifanes király idején történt. Õ erõszakosan kívánta hellenizálni a zsidóságot. Halálbüntetés terhe mellett betiltotta a szombat megtartását, a körülmetélkedést, a templomot pedig Zeus Olymposnak szentelte. Tiltakozásul Mattatias meghirdette az ellenállást. Fiaival a pusztába vonult, a hozzá csatlakozó zsidók több csatát megnyertek a katonák ellen. Fiát, Júdást pörölynek nevezték el, azaz makkabeusnak. Innen származik a makkabeus háborúnak a neve. A szeleukida uralkodó család, akinek a birodalmához Izrael akkor hozzátartozott, inkább kiegyezett a családdal, és Jonatánt fõpapnak tették meg 153-ban. Ezt a lépést a zsidók már nem fogadták jó lélekkel, ugyanis a fõpap csak Szádok pap leszármazottja lehetett. Egy késõbbi Makkabeus leszármazott pedig, I. Aristobulos, a királyi koronát is elfogadta, ami végképpen ellenszenvet szült a népben. A Makkabeus-család neve késõbb Hasmoneusra változott. Az utolsó Hasmoneus-gyermekek egyike volt Mariamne, Nagy Heródes felesége. Nagy Heródes építette fel azt a jeruzsálemi templomot, amelyet a rómaiak 70-ben leromboltak.