Jézus hív

Krisztus szeretne veled találkozni! Kíváncsi rád, vár téged, vágyik rá, hogy beszélgessetek ! Felhívást tesz közzé („hírdetést ad fel”): Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és terhektől roskadoztok, nálam enyhülést találtok. A Messiás meghív, felkínálja a barátságát, itt van a világban, a „civil szférában”, az eucharisztiában. Jézus barátkozni akar veled ! Bármikor találkozhatsz vele az áldozásban.

Az eucharisztia kenyere és bora, átminősül a lényegében, ételből, a feltámadt Krisztus testévé és vérévé. A kenyér és a bor, a Megváltó testének és vérének a képei, ez egy szentségi jel, mely jelenvalóvá teszi a keresztáldozat valóságát, mely elhozta a világnak az üdvösséget. A Messiás, olyan figyelmes az emberrel, hogy mindenki számára elérhetővé tette magát az áldozásban, párbeszédre lép velünk, közösségre akar lépni velünk. Jóság és szeretet árad ebből a tettéből is Krisztusnak, meg akar erősíteni minket, testileg-lelkileg. Testileg a táplálék által, lelkileg az átváltozott eucharisztia által. Kettős energiaforrás tehát számunkra az oltáriszentség, melyben nemcsak találkozunk Jézussal, hanem be is fogadjuk Őt a szentséggel. A –lelki- táplálékkal, belső életelvünkké válik Krisztus, követjük Őt. Az élet kenyere belsőleg megújít, boldogít. Spirituális éhségünket, szomjúságunkat oltja, tölti be az eucharisztia.

Krisztus jelenléte az eucharisztiában valóságos, de szentségi, tehát rejtett, mégis felismerhető. Jelekbe öltözött jelenlét ez, a dicsőségben élő Jézus, itt van köztünk az eucharisztiában. Megadta az Üdvözítő a hatalmat a papoknak, hogy a Szentlelket lehívják, hogy jelenvalóvá tegyék a szentségben a jelenlétét. Az eucharisztia, Krisztus szeretet-kiáradásának a csúcspontja. Feltámadása után, az oltáriszentség formájában maradt az emberekkel. Jelenlétét a kenyér és a bor fejezi ki.

Az eucharisztia közösséget teremt a Megváltóval, és a többi áldozóval is, így leszünk Isten népe, a szeretet kötelékében, mely szeretetnek az oltáriszentség a forrása. Isten szeretné, ha minden hívő, minden ember úgy szeretné egymást, mintha igazi jó testvérek lennének, mintha az egész emberiség, egy meghitt, őszinte család lenne. Ebben a közösségben már nem az egyéni energiájukból élnek az emberek elkülönülve, hanem az isteni kegyelem lelki energiájából. Az áldozók, átadják a Krisztus által kiváltott szeretetet, egységet, a többi embernek. Egzisztenciális életelvünkké válik a szeretet. Tökéletesít minden egyes hívőt, ezáltal az egyház spirituális szervezetét. Az összegyűlő család, általában jóhangulatban elfogyaszt egy közös étket. Erre rímmel az eucharisztia vétele is. Az áldozás szentsége, megjeleníti és létrehozza a keresztények egységét. Az élelem bejut az emberbe, megeszi az ember, egyesül az emberrel a táplálék. Jézus is eggyé akar válni a hívővel. Közösségre lépünk Krisztussal. Életté válik az étel, örök életet kapunk a Megváltótól. Jézus megsokszorozza és szétosztja önmagát az eucharisztiában.

Az egyházban kialakított közösség hierarchikus, de mindenki feladata az apostoli szolgálat, a szeretet lendületével. Ez a közösség meghitt és imádságos, a világ életéért hozza meg az áldozatát. Az emberi együttélésnek az eucharisztia által, egyesítő, transzcendens ereje van. Az együttélésnek az egyház kellő erkölcsi erőt ad, az összetartozás szabad lesz, tudatos, szilárd, boldog. Az egyház példát mutat a spiritualitásra, erényes életre, kegyelmi állapotra, belső összeszedettségre. Az együttélés az egyház által hiteles, az egység életerős, a lelki élet ápolása által.

A lelki életet ápoljuk a lelki olvasmányok által, ima, lelkiismeret vizsgálat, szentségimádás, szemlélődés által, továbbá, hogy kerüljük el a világi javakhoz való ragaszkodást, mert ezek megakadályozzák a belső összeszedettséget, és az imaéletet.