Újraevangelizáció

Az elvallástalanodás általános jelenség, a lelki éhséget mégis mutatja a szekták elterjedése, térnyerése. Majdhogynem természetessé vált már a deviancia. A népegyház kora, amikor a vallás átszõtte az emberek mindennapjait, már a múlté. Mindezért a városiasodás is okolható. Önállósult a kultúra, politika, mûvészet, ezt hívjuk szekularizációnak. A városban, többféle világnézettel, többféle vallással szembesülhetünk, ez a pluralizáció jelensége. A városban az egyforma kultúrájúak, hátterûek, egy környékre költöznek, ez a szegregáció. Manapság már falun ugyanolyan gond a munkanélküliség, a szegénység, mint a nagyvárosban. A falusi pap nem várhatja ölbetett kézzel a híveket, mert nem természetes már, hogy betérnek a templomba. A falusi fiatalnak is meg kell küzdenie a hitéért. Újraevangelizációra van szükség. Meg kell ismertetni az embereket a hittel, be kell vezetni a keresztény életbe, elsajátítani az evangéliumi magatartást. Persze ehhez egy keresztény közösséghez kell csatlakozni, ahol igehirdetést hallgathat, ahol látja a többiek tanúságtételét, hitoktatáson vehet részt, szentségekhez járulhat.
Elõtérbe került a felnõttek katekézise. A II. Vatikáni zsinat szerint az is üdvözülhet, aki nem keresztény, de iparkodik helyesen, becsületesen élni. Akkor miért misszionál az egyház?Hogy mindenkihez elvigye az evangéliumot, az örömhírt, hogy Jézus megváltott, és ezzel értelmet adott az életünknek, és visszaszerezte számunkra az örök életet. Nemcsak a papok evangelizálhatnak, hanem minden hívõ, aki a világban él, azzal, hogy helytáll az életében, példamutató keresztény életet él ott és olyan körülmények közt, ahová Isten helyezte. Az egyház a helye a Jézussal való egyesülésnek, és az eszköze is a liturgia és szentségek által. Az egyház nemcsak a klérusból, vagyis a papokból, szerzetesekbõl áll, hanem a hívekbõl is. A vallásosak szeretetközösségében ismerhetõ meg Jézus. A közösség így képes evangelizálni. Minden hívõ, tehát az élõ Istent adja a világnak. Minden hívõ egyformán részesül Jézus papi, prófétai, királyi küldetésében, a papok pedig különleges módon részesülnek ebben. A pap a közösség egységének összetartója. Fel kell ismernie közösségében, hogy kinek van hivatása, és segítenie kell küldetésének beteljesítésében. A pap felelõs a rábízottakért, az ateistákért is. Közölnie kell velük az evangéliumot. A pap segítsége a plébánián a káplán, és a hívek képviselõtestülete. A pap nem magányos ember, aki feleség és gyerekek nélkül él, hanem õ Istennel van kapcsolatban, gondoskodását pedig kiélheti a hívei felé. Az újraevangelizáció fontos segítsége a különféle mozgalmak. Ilyen volt a kommunizmusban megszüntetett híres KALOT és KALÁSZ, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Társulata, és a Katolikus Lánykörök Szövetsége, vagy a Regnum Marianum, a papok és hittanárok önkéntes életközössége. Ilyen az 1967-ben, az USA-ból kiindult Katolikus Karizmatikus megújulás. A mozgalmak, a Szentlélek válasza az adott kor kihívásaira. A török hódoltság idejében, licenciátusok alakultak Magyarországon. Számuk hétszer annyi volt, mint a papoké. Járták a háború sújtotta vidékeket és prédikáltak. Mai mozgalom pl. a Schönstatt családmozgalom, Hit és Fény, Bárka családpasztorációja. Mária kongregáció, Taizé, Fokoláré, a mozgalom karizmatikus vezetõje újraéli az evangéliumot. Fontos, hogy a vezetõ alapélményét a tagok is megtapasztalják. Az is elõfordulhat, hogy a vezetõ szélsõségessé válik, türelmetlen, az új tagokat nem fogadja be, vagy éppen pontosan mindenkire rá akarja erõszakolni az õ elképzelését, ekkor válik szektássá a közösség. Az egyház berkein belül maradó közösségnek, hitegységben kell maradnia a pápával. A plébániának szüksége van a csoportokra, hogy ne fásuljanak el, a csoportnak pedig szüksége van a plébániára, hogy ne váljon szektássá. A civil társulások beleszólhatnak a társadalmi értékrend alakulásába, pl. Magzatvédõ Társaság, Alfa Szövetség. Pályázatokon, pénzt nyerhetnek munkájukhoz. A plébániához kapcsolódó csoportok is evangelizálhatnak a világi életben. Ilyen csoport a ministránsok, a templomdíszítõk, az oltárszolgálatosok, úgymint felolvasó, perselyezõ. Fontos, hogy a gyerekek megtalálják a koruk szerint nekik való feladatot, pl. énekszöveg vetítése a templomban, betlehemezés, farsang megrendezése. A plébániának és csoportjainak, dialógust kell folytatni más vallásúakkal, ateistákkal, azokkal akik elhagyták az egyházat. A dialógus önmagában növeli az emberek közti szeretetet. Ez az evangelizáció elsõ lépése.