Mi is az a lelkiismeret?

Mindenki ismeri a szót, az érzést, a lelkiismeret furdalást. Amikor valamit nem egészen helyesen tettünk, egybõl megszólal a lelkiismeretünk, és figyelmeztet. Ha ésszerûen tudok igazolni egy tettet akkor az már helyes is? Nem biztos. A terrorista is meg tudja magyarázni, miért kell robbantania. Az õ lelkiismerete hogyan mûködik? Tévesen. A II. Vatikáni zsinat szerint a téves lelkiismeret nem veszíti el a méltóságát. Mivel a lelkiismeret tévedhet, ezért van szüksége a nevelésre, alakításra. Minél több jót kell tenni, hogy ez a viselkedés rögzüljön. Arisztotelész is azért írta meg a három etikai mûvét, hogy akik azokat olvassák, készségesebbek legyenek a jóra. Szerinte az erény, gyakorlással elsajátítható. Platón szerint képesek vagyunk nevelni az érzelmeinket, Kant szerint képtelenek vagyunk az érzelmeinket képezni. Hare filozófus véleménye, hogy minden tettnél, döntésnél, figyelembe kell venni a sajátos körülményeket. A büntetõjog is figyelembe veszi a szándékot, amikor aljas indokról, vagy gondatlanságról beszél. Mindenki a maga szemszögébõl ítél meg dolgokat. Így ellentétes véleményre is juthatnak emberek. pl. Jézust a zsidó fõpapok veszélyesnek ítélték meg, felforgatónak tartották, ezért halálra adták. Pilátus ártatlannak tartotta, mégis elítélte. A római százados meglátta benne az igaz embert, az Isten Fiát, mégis felügyelte a kínhalálát. Az apostolok hittek benne, mégis magára hagyták. A nõi követõi tehetetlenül, de kitartóan álltak a kereszt alatt. Hányféle viselkedés...
Egy tett lehet helyes, és mégsem jó. pl. tiszteli valaki az apját, ez helyes, de csak azért tiszteli, hogy majd örököljön tõle, ez erkölcsileg nem jó cselekedet, erkölcsileg értéktelen. Megtévesztette az apját és becsapta. Önzõ a tette, önszeretetbõl, érdekbõl cselekedett. Schopenhauer szerint az igazán gonosz azonban az, aki úgy okoz fájdalmat másnak, hogy az neki magának semmilyen elõnnyel nem jár. Egy tett lehet helyes pl. kimenteni egy fuldoklót, de nem feltétlenül erkölcsös, mondjuk ha csak azért mentette ki, hogy pénzjutalmat kapjon. A tökéletes tett erkölcsileg helyes is és jó is. Aquinói Szent Tamás szerint a tökéletes erkölcsi jót nemcsak kötelességbõl, hanem vágyból is kell tennünk.
Isten megteremtette a világot, és van róla egy terve. A tervébe belevonta az embert is, aki nem passzívan él a világban, hanem eszes lényként gondoskodnia kell magáról és másokról. Az állatok is részt vesznek Isten világtervében, az ösztön szintjén. Az ember úgy születik a világra, hogy a szívébe van írva a természeti törvény, vagyis hogy – a jót kell tenni, rosszat kerülni, – az életet meg kell õrizni, továbbadni, társadalmat meg kell szervezni. Ezeket a fõ irányvonalakat, a mindennapi életben, konkrét helyzetben kell alkalmazni. Az eszünkre van bízva, hogy ezt hogyan teszszük, mert differenciálásra van szükség. pl. tudom, hogy hazudni nem szabad. De ezt mindig, minden körülmények közt be kell tartanom, úgy ahogyan Kant gondolja? Akkor is megmondom az igazat, ha nagyobb rosszat csinálok vele? Ha halálra üldöznek valakit igazságtalanul, én útba igazítom a hóhérokat, megmutatom hol rejtõzik az az ártatlan ember? Nem. Aquinói Szent Tamás azt javasolja, mindig a kisebb rosszat kell választani.
Következtetni lehet bizonyos jelekbõl, hogy a szándéka tiszta volta az esetleg tévedõ illetõnek. Õszinte a személy, ha felül meri vizsgálni lelkiismeretét, ha hozzá meri mérni tettét mások véleményéhez, ha elfogadja, hogy mások másképpen döntenek.
Tény, hogy az erkölcsben a változatlan fõ irányvonalak mellett, kialakulhatnak koronként új normák is. 20 évvel ezelõtt a katolikus erkölcstan még azon az állásponton volt, hogy a lakóhely megválasztásában a feleség, engedelmesen követni tartozik férjét. Ma már a megbeszélést, közös döntéshozást emelik ki. 50 évvel ezelõtt az erkölcsteológusok megengedhetõnek vélték a halálbüntetést. Szent Ágoston még megengedhetõnek tartotta a prostitúciót, mert attól félt, ha betiltják ezt a tevékenységet, a szenvedély megzavarja a közrendet. Arisztotelész pedig még természetesnek tartotta a rabszolgaságot. Nem szólalt meg a lelkiismeretük ezek ellen a dolgok ellen? Nem, mert akkor mások voltak a társadalmi normák. Ezek a normák azonban változhatnak.
Aquinói Szent Tamás azt állítja, a bûn észellenes. Mit jelent ez? Modern megfogalmazásban úgy hallottam ugyan ezt, hogy a bûn nem kifizetõdõ. Könnyebb rabolni, mint megdolgozni valamiért, de tude igazán örülni a rablott holminak a tolvaj?Nyugodt a lelkiismerete? Az ember a rosszat nem a rosszért teszi, hanem mert a jót akarja elérni. Csakhogy nem jó eszközökkel vágyik elérni a jót. Platón szerint csak az erényes ember lehet boldog, mert azt teszi, amire az ész indítja. A hedonista, élvezkedõ ember is boldog akar lenni, de ott hibázza el, hogy a boldogság nem végcél, hanem a boldogság pl. a barátság, vagy jótett velejárója.
Hallgassunk tehát mindnyájan a lelkiismeretünkre, és tegyük a jót. Ha valakinek maradandó készsége van a jóra, azt erényesnek nevezzük. Készsége tulajdonképpen mindenkinek van a jóra, mert minden ember alapbeállítottsága a jó, hiszen transzcendentális lények vagyunk. A transzcendentális adja meg az emberi méltóságunkat, mondja Rahner. Az embernek transzcendentális motivációs rendszere van. Ez azt jelenti, hogy a jóra vagyunk beállítva. De hogy mi a jó, azt az emberi észnek kell meghatározni. Van, akinek a hedonizmus a jó, van, akinek a közjó, a társadalom építése. Maurice Blondel filozófus erre azt mondja, hogy az élet akkor lesz értelmes, ha Isten megközelítésére használjuk. Minél inkább többet tud az ember, annál inkább tudatára ébred, hogy nincs semmije, nem tud semmit, nem az, amit akar. Az emberi lét szellemi dinamikáját egyetlen földi cél sem tölti be, magunktól erre képtelenek vagyunk, de mástól, Istentõl megkaphatjuk, hogy mi életünk célja . Megkaphatjuk erre a központi kérdésre a választ kegyelembõl, ha kérjük azt.