Makkabeusok könyve
1.rész

Érdekli a kedves olvasót, hogy mi az Ószövetség két utolsó könyve? Mennyi történelmi idő telt el az Ószövetség utolsó és az Újszövetség első könyve közt? Mi történt közben? Óriási fordulat állt be ! De mindezekre a kérdésekre lássuk aprólékosan a válaszokat.
Az Ószövetség két utolsó könyve az 1-2 Makkabeusok könyve. A Makkabeus uralkodó dinasztia után következett egy intertestamentális kort, vagyis a két szövetség az Ó- és Újszövetség közötti átmeneti kor. Az 1-2 Makkabeusok könyve átvezet az Újszövetség korába. Ezt a két bibliai könyvet, ellentétben a többivel, lehet úgy olvasni folyamatosan, mint egy regényt, mert érdekes családi történetek, háborús kalandok vannak benne, a teológiai mondanivaló mellett.
Az 1-2 Makkabeusok könyve az egyik főszereplőről, Júdás Makkabeusról kapta a címét, akinek ez a mellékneve volt, jelentése kalapács vagy pöröly, családneve a Hasmóneus volt, a ükaja után. Az 1-2 Makkabeusok könyvét Kr. e. 100 körül írhatta a szerzője. Az 1 Makkabeusok könyve szerzője, Júdás Makkabeus haditetteinek megírásakor, szemtanúkra támaszkodik, de írott forrásokat is felhasznál, Júdás testvéreinek, Jonatán és Simon hőstetteinek elbeszéléseihez. A szerző rendelkezésére állt a Jeruzsálemi Templom irattára, pl. a főpapi évkönyvek, hivatalos levélváltások, és szeleukida forrásokból is merített. A szomszédos ország uralkodó dinasztiája volt a Szeleukida család.
Az 1 Makkabeusok könyve a zsidó vallás megoltalmazásáról szól és a Hasmóneus dinasztia felemelkedéséről, tehát történeti mű, de célja a tanítás, Isten szabadító tetteit mutatja be, pl. az ellenséges hadak létszámát megnöveli, hogy Isten beavatkozása nagyobbnak tűnjön. Az 1 Makkabeusok könyvében tehát azt olvashatjuk el, hogy a Hasmóneus papi család hogyan állítja helyre Isten uralmát Izraelben.
Izraelben, azon időben, Kr. e. 200 körül, a Szeleukidák uralkodtak, tehát Izrael nem volt szabad és független, hanem a Szeleukida birodalom része. IV. Antiokhosz Epifánész szeleukida király volt tehát Izraelben is az uralkodó. Rendeletet hozott, hogy a zsidó vallást nem szabad gyakorolni, ezért Hasmóneus Matatiás pap, felkelést szított. A Szeleukidák, egységes hellenista kultúrát terjesztettek el egész birodalmukban, így  Jeruzsálemben is, görög sportcsarnok gümnaszion létesült.
1 Makk 1,14: „Így a pogányok módjára, testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben."
A zsidók közül, volt, aki alkalmazkodott az új helyzethez, elfogadta az idegen kultúrát. III. Oniás főpap öccse Jázón, megvette pénzen a főpapi címet, ő volt, aki elől járt a görög szokások bevezetésében, terjesztésében. Kérésére, Jeruzsálemet görög polisszá nyilvánították, viszont ennek következtében, kötelesek voltak a zsidók részt venni a görög istenek tiszteletére rendezett áldozatokon.  A papok a saját szolgálatukat is elhanyagolták, csakhogy részt vehessenek a testgyakorlat „liturgiáján". Olyan ez, mintha ma egy papnak fontosabb lenne pl.  politikai életben való részvétel, vagy a média népszerűség, mint a hivatása.
A zsidó városokban a görög kultúrájú szeleukidák, megünneplték saját görög ünnepeiket, áldoznak isteneiknek, áldozati lakomával, a zsidóknak is kötelezővé tették ezt, a zsidó vallási szokásaik elhagyása mellett. Mi is átéltünk már egy hasonló történelmi helyzetet a szovjet kommunizmus 40-50 éve alatt, amikor a szovjet nagy októberi szocialista forradalom emléknapját kellett megülni nov. 7.-én, vagy május 1.-ét a munka világnapját, vagy a II. világháború befejezésének emléknapját, fegyveres erők napját stb. 25.-én volt IV. Antióchosz Epifánész király születésnapja, ezt minden hónapban meg kellett ünnepelni, mint annak idején Sztálin elvtárs vagy Rákosi pajtás születésnapját.
Mindezt talán még el is tűrték volna a zsidók, de IV. Antióchosz Epifánész szeleukida király kifosztotta a Jeruzsálemi Templomot, ami már tűrhetetlen volt a szemükben.
1 Makk 1,22: „…belépett dölyfösen a szent helyre, magával vitte az arany oltárt, a mécstartót, és minden egyéb felszerelést.”
Valójában Jeruzsálemet kardcsapás nélkül foglalta el, mert hívei a városban kinyitották neki a város kapuját. A király a Jeruzsálemi Templomban, Zeusznak állított szobrot, a zsidóknak megtiltotta a mindennapi áldozatokat, a zsidó hagyományok gyakorlását pl. nem metélhették körül a fiaikat.
1 Makk 1,44-45: „A király Jeruzsálembe és Júdea minden városába követek által írásba adta azt, hogy kövessék az ország pogány nemzeteinek szokásait, szüntessék be az egészen elégő- vágó és italáldozatokat Isten templomában, tiltsák meg a szombat és az ünnepek megülését..”
Akik ragaszkodtak az ősi zsidó vallási törvényekhez, azokat a település szeleukida felügyelője megkorbácsoltatta, keresztre feszítette ! A zsidók ellenállása az erőszakos hellenizálással szemben, a Makkabeus család köré csoportosult. Az 1 Makkabeus könyv a felkelés történetéről szól, ami egy helyi konfliktusból indult.
1 Makk 2,1: „Azokban a napokban fellépett Matatiás…pap volt…"
Matatiás pap megtagadta az államilag előírt, kötelező áldozatot. Megöl két embert, majd 5 fiával együtt a hegyekbe menekült. A hasonló felfogásúak ott gyülekeznek. Matatiás mozgalma először vallási, majd függetlenségi színezetet öltött. Eleinte csak védekeznek, majd már támadó háborút folytatnak. A nép mellettük állt, de aztán túlzásba csapott át a buzgólkodás, erőszakoskodásba.
1 Makk 2,45-46: „Matatiás pedig körül járt barátaival…erőszakkal körülmetélték a körülmetéletlen fiúkat.”
Matatiás halála után, öt fia közül Júdás veszi át a vezetést. Júdás győzelmet arat a szeleukida hadvezérek felett. Legnagyobb érdeme azonban az volt, hogy visszafoglalta a szeleukidáktól a Jeruzsálemi templomot, rituálisan megtisztította, újra felszentelte, ismét bemutatták az áldozatot Kr. e. 164-ben. Ma is megemlékeznek erről a megható eredményről a zsidók a Hanukka ünnepén. Júdást, királlyá koronázták.
A szeleukida király halála után, fia vette át a vezetést, majd Demetriosz. Júdás Makkabeus, szövetséget köt a rómaiakkal, Demetriosz király ellen. Ebből látszik, hogy megtanultak már politizálni a Makkabeusok, látták, hogy konfrontálódott Róma a Szeleukidákkal, ezért Rómához fordultak segítségért a zsidók, a szeleukidák ellenségéhez. Csakhogy a zsidó-római szövetség a gyakorlatban az első lépés volt a későbbi római fennhatóság kialakulása felé. De akkor ezt még a zsidók nem láthatták előre.
Júdás halála után, testvére Jonatán lett a forradalom és szabadságharc, a függetlenségi mozgalom vezetője, aki felvette a főpapi címet is a királyi mellé, így egyesítette a vallási és politikai címet is. Ez már nem minden zsidónak tetszett, akik egyébként kezdetben támogatták a Hasmóneus=Makkabeus törekvést. Jonatán megújítja a szövetséget Rómával, és szövetséget köt Spártával. Jonatánt a szeleukida király erősíti meg a főpapi címében, így feláldozta az eredeti célt, a függetlenséget a Szeleukidáktól. Ekkora hatalma még Dávidnak sem volt, hogy egyszerre király és főpap is egy személyben !
Jonatán után testvére Simon következett a zsidó trónon. Simon már teljesen elköteleződött a szeleukida királynak, korábbi ellenségnek.  
A Makkabeus=Hasmóneus család tragédiája, hogy szabadság harcosokból, elnyomókká lettek, nem tudtak helyesen élni a hatalommal. Simon olyannyira nem volt közkedvelt, hogy a gézeri palotájának feltárásakor a régészek találtak egy cserépdarabot, amire az egyik építőmunkás felkarcolta, hogy bárcsak tűz pusztítaná el Simon palotáját.
Simon veje, Ptolemajosz, megölte Simont, a fiát Matatiást, és a másik fiát Júdást is. János nevű fia megmenekült, mert értesítették, hogy őt is meg akarják ölni. Főpap lett az apja után, I. Johannes Hyrkanos néven, Kr. e. 134-104 közt uralkodott.
A 2 Makkabeusok könyvében a következő cikkben meg fogjuk vizsgálni, a Hasmóneus=Makkabeus család történetét más szemszögből, és az általuk folytatott szabadságharc teológiai vonásait.