A Biblia és könyvei

A világ legismertebb könyve. Számtalan nyelvre lefordították, a legtöbb irodalmi és képzõmûvészeti alkotásnak ihletõje. De hogyan kapta a címét? Ki adott neki címet? A biblosz szó egyiptomi papiruszt jelent, a biblion szó könyvtekercset, a biblia pedig könyveket. Maga Dániel próféta is használja ezt a kifejezést a Dán. 9,2 részben.
Az Ószövetség 39 könyvbõl, az Újszövetség 27 könyvbõl áll. Az Ószövetséget Kr. e. 1500-tól Kr. e. 400-ig írták, az Újszövetség a Kr. u. I. sz.-ban keletkezett. Milyen írások kerülhettek be a Bibliába? Hogyan gyûjtötték ezeket össze?Ki határozta meg és mi alapján, hogy egy-egy vers, történelmi vagy tanító írás szerepelhet-e a Bibliában? A kánon határozta meg, hogy milyen iratok kerültek az Ó- és Újszövetségbe. A kánon szó szerinti jelentése mérõvesszõ, de szabály értelemben használták. Az újszövetségi kánon a Kr. u. III. sz.-ban zárult le. Az ószövetségi kánont a keresztény egyház átvette. A kánon kialakulását a Szentlélek segítette. A folyamat, ennek ellenére, nem volt zökkenõmentes. Voltak könyvek, az Ó- és Újszövetségben is, amelyeket egybõl mindenki elismert (homologoumena), aztán voltak, amelyeket késõbb néhányan vitattak (antilegomena). Ilyenek például az Énekek éneke, Eszter könyve, Ezékiel próféta könyve, Salamon példabeszédei.
Az Újszövetségbõl a Zsidókhoz írt levelet a nyugati egyház csak a IV. sz.-ban fogadta el, mert nincs megjelölve az írója, a keleti egyház Pál apostolénak tulajdonította, ezért ott hamar elterjedt. A Jakab levél egyesek szerint ellentmond Pál megigazulás-elméletének. Origenész, Eusébius, Szent Jeromos álltak ki mellette. Az elõbbi egyházatyák a II. Péter levél írójának Pál apostolt tartották. A II.–III. János levél ellen az volt a kifogás, hogy nem terjedt el széles körben. A Júdás levél azért volt gyanús, mert Énok pszeudoepigráf (hamis) könyvébõl idéz. A Jelenések könyvét Dionysios alexandriai püspök 250 körül azért kérdõjelezte meg, mert a montanisták erre az iratra alapozták tévtanításukat. (Montanus II. sz.-i phrygiai próféta volt, aki Jézus második közeli eljövetelét hirdette. Gyülekezetét úgy hívta, a Szentek.) A pszeudoepigráf írásokat elvetették mint hamisítványokat. Ilyen volt a Látomások, A Messiás királyságáról, A teremtésrõl, Az angyalokról, Jubileumok könyve, Aristeias levele, Ádám és Éva könyve, Ésaiás mártíromsága, I. Énok, II. Énok = Énok titkainak könyve, 12 pátriárka testamentuma, Mózes mennybemenetele, Sybillai jóslat, II. Báruk = Báruk szír apokalipszise, III. Báruk = Báruk görög apokalipszise III. Makkabeusok könyve, IV. Makkabeusok könyve, Salamon zsoltárai, 151. zsoltár. Az Újszövetségbõl a Tamás gyermekség evangéliuma az I. sz.-ból, Péter evangéliuma a II. sz.-ból, mert dokétista eszméket vall. (A dokétisták Jézus testét csak látszattestnek hitték.) Egyiptomiak evangéliuma a II. sz.-ból, mert tiltotta a házasságot, a húsevést, a borivást. Mária eltûnése a IV. sz.-ból (Mária testi mennybemenetele), Nikodémus evangéliuma, Barnabás ev., Fülöp ev., Péter Cselekedetei, János Csel., András Csel., Tamás Csel., Pál Csel., Máté Csel, Taddeus Csel., Jézus levele (a pártus királyhoz, Abgárhoz), Pál levelei Senecához, Péter apokalipszise, Pál ap., Tamás ap., István ap., Az apokrifeket néhány közösség elfogadta, mint például a Bölcsesség könyve, Jézus Sirák fia könyve, Tóbiás, Judit, I.–II. Makkabeus, Báruk 1-6 fejezet, Eszter 10,4-16,24, Dániel 3,24-90 Azariás imája, a 3 ifjú éneke, 13 fejezet = Zsuzsanna és a vének, Bél és a sárkány fejezet. Ezeket az iratokat a katolikus egyház számára a Tridenti zsinat kanonizálta a középkorban.