Ezt az elmés megfogalmazást, Ágota nővértől hallottam 13 éve és azóta sem felejtettem el. A bazilissza renddel akkor ismerkedtem meg közelebbről, amikor Máriapócsra költöztem. Ha jól belegondolunk, látensen, tudattalanul, minden embernek van Istennel kapcsolata. Némelyeknél akkor bukkan csak elő, mint egy búvópatak a felszínre, amikor nehéz helyzetbe kerül. Az én-központúságunkkal elfojtjuk az istenkapcsolatunkat önfejűen. Mert az ember, mindent maga akar kézben tartani, és nem meri rábízni magát az Atyára, és az élete rendezését, nem „társul” az ember a Teremtővel ezügyben. Lelki életünk elé, saját magunk emelünk gátat, nehogy az ima utat törjön magának. Az ima párbeszédét elnémítjuk a mennyekkel, már csak a teljesen kétségbeejtő szituációban valljuk meg a hitünket. A hitvallás mellett azért hiteles lenne egy állandó, gyakorló vallásos élet is. Előbb Bazilia nővért ismertem meg, majd később Ágota nővért, akit azért jegyeztem meg egyből, azért figyeltem fel rá, mert a Svetits gimnáziumba járt, csakúgy, mint később én is. Imre Ágota nővér először orsolyita apáca szeretett volna lenni, mert a nevelőanyjától róluk hallott sokat a 30-as években. Mégis úgy alakult, hogy a bazilisszákhoz jelentkezett 17 évesen. Az érdekes az volt a számomra, hogy Ágota nővér is a szocialista rendszerben járt a Svetitsbe, mint én, csak Ágota nővér a kommunista éra kezdetén, én pedig a rendszer döglődésekor, kimúlásakor. (Ezalatt a 40-45 év alatt, csak 8 katolikus gimnázium működhetett hazánkban, ezek egyike volt a Svetits, melyben az iskolanővérek oktattak. Lehet, hogy Ágota nővér idejében is úgy volt, mint a 90-es években, hogy a 40 fős osztályokban, csak kb. 5 fő lehetett görögkatolikus rítusú tanuló.) 1950-ben, egy kommunista államrendelet miatt, a szerzeteseknek el kellett hagyniuk a rendházakat, durva kegyetlenséggel szétzavarták őket, nem folytathatták lelki-, szociális- tevékenységüket, ekkor Ágota nővér Debrecenbe ment, mert ott tanított Olga bazilissza apáca, az egyik rendtársa a Svetitsben. El vagyok mindig ájulva attól, hogy Ágota nővér, matek-fizika szakos tanár, nem bírom én azt felfogni, hogyan szeretheti, értheti valaki a matekot, főleg a fizikát, méghozzá egyetemi szinten művelni, és képes azt úgy elmagyarázni, megterhelés nélkül, hogy a gyermeki elme azt be tudja fogadni, meg tudja tanulni. Ágota nővér, Debrecenben tanult az egyetemen matek-fizika szakon, és 1957-től tanított. Szívesen hallgattam beszámolóit tanulóiról, a máriapócsi bazilita harmadrendi gyűlések utáni beszélgetésekkor, és a kommunista korról való eszmecseréket, kötetlen beszélgetéseinkben. Erőt adott mindig és ad ma is a kitartása, az elfogadása aziránt, hogy hite miatt, a szakmai előmenetele mindig akadályozva volt, nem bontakozhatott ki megfelelőképpen pedagógusként, úgy, amint azt igazán szerette volna. A kommunistáktól azonban nem kellett a karrier. Az még csak egy elviselhető körülmény lett volna, hogy a tanári szakmai kiteljesedést nem élhette át, de a rendőr elvtársak sűrű, kitüntetett figyelméről szerintem szívesebben mondott volna le. Szerényen erről a zaklatásról, mindennapi félelemben tartásról, az okozott éjjel-nappali szorongásról csak annyit mondott szerényen, hogy be akarták szervezni, kihallgatták többször, házkutatást tartottak, annak érdekében, hogy kémkedjen rendtársairól és jelentsen. Természetes volt számára, hogy ezt az „ajánlatot” visszautasítsa, ne fogadja el. A hatóságok éberségét sikerült annyira kijátszania, hogy Nyíregyházán, civil ruhában, egy Szent Liturgia után, le tudta tenni 3 társával a szerzetesi örök fogadalmat, Dudás püspöknek, titokban. Csak később tudatosult bennem, hogy ebben a makacsságban mennyi kockázat volt, hiszen börtön is járhatott volna érte. Fogódzó részemre ez a kitartás a hit mellett, zaklatott korunkban, amikor a tradíciók, érvényüket látszanak veszíteni, és kiürülnek a templomok. Azonban alkalmatlan történelmi időkben is csak megmaradunk Jézus mellett, mert ugyan, hová mehetnénk? Divatos szó manapság az érzékenyítés, hát a lelkiismeretünket is lehetne érzékenyíteni, fejleszteni, hogy az ima, valóban köldökzsinór, kötelék legyen az Isten országa felé.