Könyvismertető
VÉGHSEŐ TAMÁS (szerk.):
„…minden utamat már előre láttad.”, Görögkatolikusok Magyarországon
VÉGHSEŐ TAMÁS (szerk.): „…minden utamat már előre láttad.”, Görögkatolikusok Magyarországon, című kötetben olvasható a magyar görögkatolikusok történelmi eseményei közt a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításának kalandos históriája.
1910-ben már nem először kérte a magyar görögkatolikusság az országgyűléstől a Hajdúdorogi egyházmegye megalakítását. Ezúttal Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök titkos tárgyalásokat folytatott Rómában, Ferenc József király megbízásából az egyházmegye érdekében. Csernoch János hercegprímás 1911-1913 sem ellenkezett, eljuttatta a Szentszékhez a király, az egyházmegye alapítására vonatkozó felterjesztését, azonban a liturgikus nyelvként nem a magyart, hanem az ógörögöt jelölték meg.
A pápa ki is jelölte az új Hajdúdorogi egyházmegye határait, azonban ez a román papoknak nemigen tetszett, Demetriu Radu nagyváradi román püspök főleg tiltakozott, el is érte, hogy a már kijelölt egyházmegyei határokat kisebbre szabják.
Nagy nehézségek árán, hosszú várakozás után, Habsburg Ferenc József 1912. május 6.-án főkegyúrként megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét, X. Piusz pápa pedig kanonizálta azt a Christifideles graeci bullában június 8.-án. Nagy eredménynek számított ez, azonban a megelégedettség mégsem ömölhetett el a magyar görögkatolikusok szívében, ugyanis az új Hajdúdorogi egyházmegyébe 162 parókia tartozott, de ez csak a magyar görögkatolikusok 6%-át jelentette, 40%-a kimaradt az egyházmegye területéből. Az új egyházmegye, az Esztergomi érseki tartományba nyert besorolást.
A magyar liturgikus nyelvért folyó harc sem volt maradéktalanul sikeres, mert az alapító bulla hangsúlyozta, hogy a magyar nyelvet csak a magánimádságokban szabad használni, liturgián kívüli ájtatosságokon, szentbeszédekben, a nép tanításában, de nem a teljes liturgiában. A románoknak azonban még ez is sok volt, Radu nagyváradi püspök bíztatására, gyalázkodó, szidalmazó, trágár szavú táviratokat küldtek a bécsi nunciatúrára a „gyilkos bulla” ellen. A tettlegességtől sem riadtak vissza, ugyanis Jaczkovics Mihály hajdúdorogi külhelynököt megverték, amikor a parókiáit akarta meglátogatni.
A helyzet megoldására, Ferenc József jobbnak látta kinevezni az első hajdúdorogi püspököt Miklósy Istvánt 1913-ban. A románokon kívül a Szentszéknél hivatalosan tiltakozott az új egyházmegye ellen Oroszország, és Szerbia is. Miklósy püspök Debrecenben telepedett le, ahol 1914-ben bombamerényletet hajtottak végre ellene, melyben megsebesült maga a püspök, és 3 ember meghalt, vértanúhalált halt tulajdonképpen. A pokolgépet egy román és egy orosz titkosszolgálati ember küldte. Ekkor már érződött az I. világháború szele. Miklósy püspök a történtek után Nyíregyházára költözött, hátha ott nagyobb biztonságban van, de hiába, mert 1919-ben a Nyíregyházára bevonuló román csapatok, Miklósy püspököt kényszerítették, hogy a korábban Nagyvárai egyházmegyéhez tartozó 44 egyházközségről mondjon le. A Fogarasi-Gyulafehérvári román püspök sem volt rest a Székelyföldi külhelynökség 35 parókiáját visszakérni a Hajdúdorogi egyházmegyétől.
Aki kíváncsi rá, hogyan tért magához a csonkolásbó Trianon után a Hajdúdorogi Görögkatolikus egyházközség, elolvashatja a Véghseő atya szerkesztette tanulmány gyűjteményes kötetében.