NagybőjtAz ősegyházban a keresztséget a húsvéti liturgia alkalmával szolgáltatták ki. A nagybőjt célja tehát az volt, hogy a katekumeneket-az újonnan megtért híveket, felkészítse a keresztségre. A húsvét tehát, a mi évenkénti visszatérésünk a keresztséghez, a nagybőjt, visszatérés a felkészüléshez. A mi személyes húsvétunk, a Krisztusban megújult életünk. A keresztség és húsvét is, a halálra és a feltámadásra való emlékezés, átmenet bennünk, evilágból, az Isten országába. Azért van egy előkészítő időszak a húsvét előtt, mert az egyház, ismeri az emberi természetet, hogy nehezen tud összpontosítani, egyik érzelmi állapotból könnyedén áttérni a másikba, ezért türelmesen felkészít a nagyböjti időszak alatt a húsvét hit-titkára. A böjtben az is kifejeződik, hogy az egyház még vándorol a Mennyei Ország felé, még az úton lévő állapotában van. Az eucharisztia támogatja a lelki erőfeszítéseinket. A nagyböjtben a harc fokozódik, ilyenkor „szemtől-szemben” állunk a gonosszal. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Ádám a paradicsomban megszegte a böjtöt, mert evett a tiltott gyümölcsből, viszont Krisztus, az új Ádám, böjtöléssel kezdte a működését. Ádámot kísértés érte és elbukott, Krisztust kísértés érte és legyőzte azt. Jézus győzelme a Paradicsomba való visszatérésünk gyümölcsét hozta.
Krisztus átérezte a kereszten a bukott világ minden szorongását, elszigeteltségét, tragédiáját, hazugságát, gyűlöletét, kiszolgáltatottságát. Jézus a megváltó halálával feloldotta ezeket, az isteni szeretet feloldotta ezeket. Az aszketikus gyakorlatok-bőjt, a negatív hatások kiküszöbölésére vannak, hogy készséges legyen a szellem, figyelmes a lélek, hogy osztatlan figyelemmel Krisztusra tudjunk koncentrálni. Az aszkézis célja, szabaddá tenni az embert, Isten számára. Az ember a szabadságában, hajlamos magát, figyelmét, teendőit szétforgácsolni. A szenvedélyeink kiírtása, a test fegyelmezése a belső világ védését szolgálja. Belső zavarra utal pl. az elhanyagolt imaélet, megkérdőjelezhető erkölcsi döntések, szétdarabolt időbeosztás.
