A Pócsi kegykép első könnyezésének évfordulós emléknapja

A ma, Máriapócsi Könnyező Kegyképként ismert ikont, Pap István görög katolikus pap testvére, Pap Dániel festette meg, Csigri László pócsi bírónak, a megrendelőnek. Mivel Csigrinek nem volt rá elegendő pénze, Hurta Lőrinc vette meg az ikont 6 forintért, a fatemplom részére. Csigri, a török rabságból való megmenekülésekor tett fogadalmat, hogy ikont festet a rajta segítő Szűz Máriának.   
A lelkész a Szent Liturgiát végezte az első könnyezés észrevételekor.
A pócsi Istenszülő ikon, Buda török alól való felszabadulásának 10. évfordulójára kezdett könnyezni. Az ikon juharfára volt festve. Mindenki azt találgatta, a csoda feletti megdöbbenésén túl, hogy vajon miért sír az Istenanya? Az ország ezer baját szánja, és előre jelzi az újabb megpróbáltatásokat, a Rákóczi szabadságharc miatt?
A pápa szívügyének tekintette Magyarország török hódoltság alóli felszabadítását. Buda vára 1686-ban szabadult fel. A török rabságból szervezett módon szabadultak ki a magyar rabok, a trinitárius rabkiváltó rend működése folytán. A Szűz Mária tisztelet új formája volt a jezsuiták által hazánkban terjesztett Mária kongregáció. 1691-ben, 5 évvel a pócsi könnyezés előtt, Mariacellbe zarándokoltak a magyarok Esterházy Pál nádor vezetésével a török felett aratott győzelemért. Mindezen események hatására kifejlődött a Regnum Marianum gondolat, vagyis hogy Magyarország kiváltságos módon Szűz Mária országa.
Az első könnyezés alkalmával, 1696. november 4.-étől december 8.-áig könnyezett a Szent Szűz. December 8.-án a szeplőtelen fogantatás ünnepén ontotta legbőségesebben a könnyeit. A kegykép november 4.-étől 4 napon át könnyezett, majd következett 4 nap szünet. November 9.-étől újabb 4 napon át könnyezett, majd újabb szünet. Aztán 11 napig könnyezett december 8.-áig. A bővebb könnyezéskor a szemek és könnycseppek is pirosak voltak.
Legelőször Eöry Mihály pócsi földműves vette észre a könnyezést Szent Liturgia alatt, azonnal szólt a misén részt vevőknek. A császári hadsereg tisztjei közül
-Johannes Andreas von Corbelli gróf tábornok hadseregparancsnok, - Cusani és -von Parz gróf, valamint - Klucai Szabolcs vármegye bírája és alispánja és 24 tiszt volt könnyezés tanúja, köztük Stemplid főhadnagy, Hoffmann kapitány. Corbelli generális kijelentette:
„Ezen könnyek emberi könnyek, de fényesebbek, drágakövekhez hasonlítanak."
A könnyeket oltárkendővel felitatta, kijelentette a 4 órás vizsgálat után, több mint 300 tanú előtt, hogy csalás nyomára nem jutott.
Corbelli tábornok egyik keze, melyet évek óta már nem tudott használni, azonnal meggyógyult és írni kezdett. Az ikon lemásoltatta, és a császárnőnek elküldte ! Az eredeti ikon elszállítása tehát nem volt indokolt ! Több csodás gyógyulás is történt, egy beteg gyerek édesanyja arra kérte a pócsi papot, hogy a könnyező ikont tegye a gyermek fejére, mire az megerősödött és hamarosan teljesen felépült.
Fenesy György egri római katolikus püspök, vizsgálatot rendelt el a könnyezés valódiságának kivizsgálására, aminek lebonyolításával -Pettes András ansariai püspököt bízta meg. Pettes maga mellé vette -Csethe József szabolcsi főesperest, -Damiani András tokaji plébánost.
1697. januárjáig 36 tanút hallgattak ki a könnyezésről. A tanúk közt helvét hitvallású volt 4 személy, voltak még különféle foglalkozásúak, mint katonai káplán, postamester, 2 élelmezési tiszt, Pap Dániel görög katolikus pap, és ágostai hitvallású is, 4 személy.
A kegyképet a vizsgálatkor eltávolították a helyéről, mögötte csak port, pókhálót találtak. A kegykép elejét, hátoldalát végigdörzsölték, hogy nincs-e rajta viasz. Beavatkozásnak semmi jelét nem találták. Gyertyával megvilágította a tábornok a kegyképen Szűz Mária szemeit, ahol tűhegynyi nyílást sem vett észre a fán. A vizsgálat alatt római katolikus szent mise folyt a pócsi templomban, mert a vizsgálatot tartók rómaiak voltak. A vizsgálat alatt sem szűnt meg a könnyezés, legbőségesebb az Úrfelmutatáskor volt.
December 8.-án olyan hideg volt, hogy a templomi kehelybe befagyott a bor és víz, de a könnyek akkor is csak peregtek, egybegyűltek egy odakészített edényben, és abban sem fagytak meg.
Corbelli tábornoknak volt egy mohamedán török szolgája, akinek felszabadító levelet adott. Homár szolga, aki az Antal nevet vette fel, azonban ahogy látta a csodás könnyezést, kérte a megkeresztelését, és ura mellett maradt. Corbellinek kézizületi gyulladása volt, amit a könnyekkel megnedvesített és azonnal csodásan meggyógyult.
A sírás csodájáról a kisvárdai paróchus Lőrinczfi György 1696. december 3.-ai dátummal adott ki írásos bizonyságot, hivatali pecséttel.
I. Lipót császár megbízó levelét a Nagy Szent Bazil rend őrzi. Az irat tartalmazza a pócsi ikon Bécsbe vitelének indokát is, a kegykép tiszteletét akarta elő mozdítani. A könnyező kegykép katonai őrizet alatt állt 1697. márciusáig, Cusani alezredes rendelkezése szerint.  A csodatévő kegyképet Walter György római katolikus pap vitte át Kállóba. A kegykép indulásakor 150 lovas katona sortüze dördült el, Kállóban ágyúk sortüze fogadta és a Te Deum ének.
A pócsi lakosok természetesen felháborodtak a könnyező ikon elvitelének ötletén, éjszaka virrasztva várták a katonákat, felkészülve, hogy erőszakkal ellent állnak, különösen Csigri, az ikon festetője volt erősen elszánva. Csak Pap Dániel 60 éves görög katolikus pap tudta csak lecsillapítani őket.
Mindazon által az elkeseredés olyan nagy volt a történtek miatt, hogy még II. Rákóczi Ferenc is megemlítette A magyarok sérelmeinek száz pontja a németek ellen című összefoglaló iratában a 90. pontban „a Boldogságos Szűz Anya, Magyarország Nagyasszonya Pótsi képének az ausztriai Bécsbe való elvitelét és vissza nem hozatala".
Az ikon Bécsbe vitelének útvonala Kálló, Tokaj, Bárca, Kassa, Eger, Pest, Buda, Győr, Bécs volt. Bárcán 3 másolat is készült a kegyképről.
Ma azonban már nem bánjuk a kegykép elvitelét, hiszen kaptunk helyette másikat, amely szintén könnyezett. Ez a tény mutatja, hogy kiválasztott, kedves népe vagyunk a Szűzanyának, mi, itt Pócson, mi, görög katolikusok, mi itt a Kárpát-medencében magyarok, s mindannyian mindenféle nemzetiségű hívő. Had legyen a bécsieknek is egy kegykép, hiszen mindannyian elférünk a mi kedves Égi Édesanyánk palástja alatt!