A Bazilita Harmadrendről I. rész

Szeretnél olyan ember lenni, aki empatikus, kedves, érzékeli társai gondjait? Aki meghallgatja a másikat, megérti hogy a környezetében élőknek mi a fontos, a másik mit miért tesz és hogyan érez? Akkor gyere el a bazilita szerzetesek harmadrendjébe!  A szerzeteknél az első rend a férfiaké, másodrend a nőké, a harmadrend pedig a világiaké.
A harmadrendiek törődni szeretnének egymással és környezetükkel, csak egy kicsit jobban, több kegyelemmel, kellő figyelemmel. Mindehhez Isten segítsége szükséges, amit a Szentlélektől kérnek, a szentségek által. Ezért ajánlott a bazilita harmadrendiek számára a heti szentáldozás, havi gyónás. Mindig szem előtt tartják az üdvösségüket, ezért az életüket illetően egy alapvető döntést hoznak, azt, hogy Istennel élik le azt.
Ezért tesz ünnepélyes ígéretet a harmadrendi a templomban. Felajánlja magát Istennek, és minden Istentől kapott tehetségé a közösség javára fordítja. Meghatározott célra imádkozik, a napi szokásos imaórákon kívül. Ez a rendszeres imaélet, nem engedi a lelket ellankadni, hanem ’rákényszeríti’ a folytonos elmélkedésre. Rendszeresen részt vesz lelkigyakorlatokon, lelki olvasmányokat forgat.
A harmadrendi a családjában, munkahelyén, saját környezetében éli krisztusi életét, igyekszik jobbá alakítani a világot., világot jobbá alakítani. Meghatározott időközönként összejönnek kis csoportokban a harmadrendiek, az ígéretet egy éves próbaidő után tehetik le. Ilyen csoport alakult már többek közt Debrecenben, Hajdúdorogon, Nyíregyházán, Máriapócson, Szegeden. A közösség a Bazilita Harmadrendi Értesítő című kiadványban ad tájékoztatást életéről és tevékenységéről. Törekszünk rá, hogy a szekularizmusnak, pluralizmusnak ellent állva, a régi népegyházi életet hozzuk vissza a világba, Nagy Szent Bazil püspök életelveit megismertessük a környezetünket.
Nagy Szent Bazil szerint a társadalomban a gyengébbeknek látszó tagok sokkal szükségesebbek, mert azért alkotta őket Isten, hogy a tagok törődjenek egymással. Tehát a gyengének, elesettnek, fogyatékosnak is helye van a világban. Minden ember élete Isten kifejezett szándékából jött létre, és nem véletlenül, tehát feladatunk van, hogy szolidaritást mutassunk egymás iránt. Ezért értékelik a legtöbbre a harmadrendiek is a szeretetteljes kapcsolattartást.
A bazilita szerzetesek, Nagy Szent Bazilról kapták a nevüket. Nagy Szent Bazil a Kr. utáni 4. században élt. Előkelő ügyvédi családból származott, bár nagyszüleit még üldözték a Római birodalomban a keresztény hitükért. Bazilnak püspök volt a nagybátyja, két szent püspök testvére, szentté avatták az édesanyját, hugát is ! Az iskolában barátkozott össze Nazianszi Gergellyel, akit szintén szentté avattak.
Bazil körutat tett Egyiptom, Szíria, Palesztína remetéi közt, mielőtt megalapította volna saját szerzetesi közösségét. Nagy Szent Bazil szerzetesei abban különböztek az előbb említett remetéktől, hogy nem magányosan, hanem közösségben éltek, vagyis cenobita életformában, mert az összes isteni parancsot csak sok ember teljesítheti közösen. Egy ember nem kaphat meg minden lelki adományt, többen pedig, egymás javára gyümölcsöztethetik.  Az alázatosságot és türelmet csak közösségben lehet megtanulni. Nagy Szent Bazil, Cezárea püspöke lett.
Bazil szerint a szerzetesi élet célja az Istennel való egyesülés. Ez úgy érhető el, ha teljesen elszakadunk a világtól. Akkor hogyan egyeztethető össze az alapító szándéka a világban élő harmadrendiekkel? Úgy, hogy a világ eredendően nem rossz és elvetendő, csak a túlzott ragaszkodás a káros, bizonyos világi dolgokhoz. A harmadrendiek tevékenyen gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit.

Ünnepélyes fogadalomtétel