Szeretet

Gyermekkoromban nem volt divat minden nap elmondani, szinte köszönésszerûen a szüleimnek, hogy szeretem õket. Nagytestvérem már elköltözött tõlünk, felé sem tudtam kimutatni szeretetemet. Háziállatom sem volt, akit babusgassak.
De mi is az a szeretet? Meg lehet ezt egyáltalán fogalmazni tökéletesen? Tegyünk egy kísérletet. Szeretve vagyok, amikor elfogadnak úgy, amilyen vagyok. Hát az igazi szeretet, amikor soha nem figyelmeztetnek a hibáimra? Arisztotelész szerint a szeretet az, amikor nem vagyok magamban, egységben vagyok mással. Egyet gondolunk, együtt érzünk, 'egy húron pendülünk'. A legelsõ ember, akivel ezt a csecsemõ megtapasztalja, az édesanyja. Az anya feltétel nélkül szereti gyermekét. Nem vár a teljes ellátásért viszonzásba semmit. A növekvõ gyermek felfedezi legszûkebb környezetét, a családját. Másképpen viszonyul az édesapjához, mint az anyjához. Az apának bizonyítani akar, megfelelni az elvárásainak. A testvérek pedig viszonyítási pontok a családban, csoportban. Ha bármelyik szereplõ is hiányzik, sérül a gyermek személyiségfejlõdése. A gyermek nélküli házasság a kötelék hiánya miatt elszürkül, felbomlik.  Amelyik csemete a családból magával hozza a szeretetet, az könnyebben illeszkedik be az iskolába, nagyobb közösségbe, társadalomba. Együttmûködésre van szükség a jó közösséghez. A szekularizáció-elkülönülés ezért hozott érzelmi válságot. Nem ismerik egymást a szomszédok, a rokonok sem tartják a kapcsolatot, nincsenek közös élmények, hogy tartson így össze a társadalom? Hol a szolidaritás?

Gyakran hallani lecsúszott, szerencsétlen emberek szájából, hogy ez az ország szégyene, ami vele történt, nem az övé, ez a társadalom hibája. A társadalom miatt vesztette el a munkahelyét, lakását, családját, keveredett adósságba? Ezek nem az õ döntéseinek következményei? De amikor jól keresett, szép háza volt, modern kocsija, azt se a saját eredményének tartotta, hanem a társadaloménak? Amikor bajba jutott, akkor várja a közösség szeretetét és segítségét. És ha ezt nem kapja meg, dühödt és csalódott. De õ gondolt-e az elesettekre, amikor neki ment jól a dolga?
Az államnak kötelessége segíteni?Arisztotelész szerint igen, mert az állam célja a közjó és az emberek önmegvalósításának elõsegítése.  Az emberek kormányt hoztak létre, bíróságot, pontosan megszabták az emberi jogokat, és még az a furcsaság is elõfordulhat, hogy a nép által felállított rendõrség rátámad a népre. Társadalmi kohézió, összefogás nem csak egy nemzeten belül szükséges. A Föld jövõje érdekében például a népek együttesen kell hogy csökkentsék a környezetszennyezést. Mindig értetlenkedtem azon, amikor valaki harcos, elszánt állatvédõ vagy természetvédõ. Természetesen mindkettõt fontosnak tartom én is, de amíg az emberi jogok sérülnek, addig az az elsõdleges gond és feladat, amellyel szerintem foglalkozni kell. A gyermekprostitúció, a rabszolgaság, a kényszer kábítószerezés mellett eltörpülnek a gorillák vagy a bálnák vagy a kóbor kutyák problémái.
Kit szeret az ember a legjobban? Ez nagyon nehéz kérdés. A szüleit? Gyerekét? Szerelmét? Kinek ad meg mindent?Minden jó falatot, izgalmas olvasmányt, kellemes szépítõ szereket? Hát magának! És ez baj? Dehogyis. Még Jézus is azt mondja: Szeresd felebarátodat, mint TENMAGADAT. Mert megmarad a hit, remény, szeretet, de legfontosabb és legerõsebb a szeretet!