Nagyböjti lelkigyakorlatos gondolatok
2019. márc. 2.-án tartotta meg a bazilita harmadrend a nagyböjtre való felkészülési lelki napját, Máriapócson. A meghívott előadó Dr. Ivancsó István görögkatolikus áldozópap, főiskolai tanár volt. Gondolatai, a szerzetesi lelkülettel rendelkező világi testvérekhez szóltak, akik hordozzák az imádságos küldetést. A három előadásában szó esett Jézus követéséről, a gazdag ifjú példabeszéde apropóján, az ima erejéről, a világ kísértéséről, és a bűn elleni harcról. A gazdag ifjú, ragaszkodott a földi szempontokhoz, érezte a meghívást, de nem tudott arra osztatlan szívvel felelni. Mihozzánk is szól Krisztus minden nap, éppúgy mint a gazdag ifjúhoz annak idején. Nekünk is minden nap meg kell újítanunk a hivatásunkat. A gazdag ifjú azt kérdezte, „Mit tegyek, hol elnyerjem az örök életet?” Magasabbra tört tehát a gazdag ifjú, nagyobb célt tűzött ki maga elé, erősebb elszántsággal kívánt a Megváltó nyomába szegődni. Éppen ez a cél valósul meg a bazilita harmadrendben ! Jézus a parancsok megtartását kéri, hiszen nincs más üdvre vezető út. A gazdag ifjú azonban kifejezte, hogy úgy érzi, ezt már megcselekedte, ezért valami többletre vágyik, mert a tökéletességre vágyik. Krisztus tehát azt kívánja, hogy szabaduljon meg a vagyonától, vagyis a földi kötöttségektől. Így tudná „jobban szeretni” Jézust. Így tudná tökéletesebben megélni az evangéliumot. Nagy Szent Bazil is azért hozott létre közösségi szerzetességet, hogy a szerzetestársak, együtt, teljesebben meg tudják élni az evangéliumot. A bazilita harmadrendnek is a mindennapokban kell a szeretet parancsát teljesíteni és felmutatni, hogy megvalósítsák a szerzetesi életformát lélekben.
A szerzetes, fogadalmat tesz a szegénységre, tisztaságra, engedelmességre. Vagyis elkötelezi magát, hogy önkéntes –lelki- szegénységben él, megtartja az erkölcsi tisztaságot, az engedelmességét pedig kimutatja azzal, hogy a családjában és közösségében, önzetlenül viselkedik. A bazilita harmadrendi tag, ígéretet tesz az evangéliumi életre, melyhez segítséget nyújtanak az evangéliumi tanácsok, a szegénység, tisztaság, engedelmesség. A szerzetes az egész világ bűneit siratja és engesztel, ezért vonul félre a világtól, remeteként imádkozni, bűnbánatot tartani, felajánlva az életét. A bazilita harmadrendi tagok is imádkozva engesztelnek, önmagukért, embertársaikért, a világ bűneiért.
A –nagyböjti negyven napos- bőjttel az ember feláldozza a kényelmét, nem hódol be a világi könnyelműségeknek, a reklámízű, nem önmegtartóztató életnek, hanem a bőjttel igyekszik az ima mellett kiűzi a gonoszt a szívéből.
Az imáinknak szívből szólónak kell lennie. A Miatyánk imádságban is felfedezhetjük a szerzetesi hármas fogadalom útmutatóit. Az engedelmesség visszacseng a következő mondatban „Legyen meg a Te akaratod.” Ha odaadtam az életemet az Atyának, ne „csipegessem” azt apránként vissza –könnyítésekkel-, hanem minden nap erősítsem meg az elhatározásomat! „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” -gondolata, párhuzamba állítható a szerzetesi szegénységi fogadalommal. „Ne vígy minket a kísértésbe.” -utal a szerzetesi tisztasági fogadalomra, erkölcsi, testi téren. A kísértés, még nem bűn, imában kérhetjük Istent, hogy segítsen a kísértéseknek ellent állni, erősnek lenni, talpon maradni. Minél elmélyültebb a kapcsolatunk az Atyával, annál inkább ki tudunk tartani a kísértés idején. Az ima, beszélgetés Istennel, párbeszéd az Úrral, gondolataink odafordítása az Atyához. Egy reggeli fohásszal „Mai napomat neked ajánlom Istenem.”, imádsággá tehetem az egész napomat, minden tettemet, az esti lelkiismeretvizsgálatig, hálaadásig, bocsánatkérésig. Így valósítjuk meg Szent Pál utasítását „Szüntelenül imádkozzatok.” (I. Tessz 5,17)
A Szentlélek segít imádkozni (Róm 6,2). A lélek tápláléka az ima, az imában a hálaadás, dicsőítés, köszönet-mondás. Nagy Szent Bazil írt arról, hogy az ember imája legtöbbször, a kérésekre tér ki. Azt szabad kérni az imában, ami illendő dolog, ami szükséges dolog. (Az üdvösség a legfontosabb kérés, nem az egészség!) Isten hogyan hallgatja meg az imát? Befolyásolhatjuk az Atya akaratát a kérő imával? Nagy Szent Bazil tanítása szerint, Isten mindent tud előre, azt is, hogy mi mit fogunk kérni az imában, milyen buzgósággal kérjük azt, és mikor válik a javunkra, hogy azt megkapjuk, hogy az teljesüljön. Mivel Jézus legyőzte a gonoszt, ezért a gonosznak csak akkor van hatalma felettünk, ha beleegyezünk a csábításába a szabad akaratunkkal. „A lelki életben nincsen vakáció.”-idézte Ivancsó István atya, az egykori paptanárát, mely mondás arra utal, hogy nem lankadhat a figyelmünk, a bűn elleni harcban. Isten a szabad akaratunkat tiszteletben tartja, visszavonhatatlan ajándékként adta azt, még akkor is megadja a tiszteletet, ha éppen Vele szállunk szembe, felhasználva a szabad akaratot.
„Szedjük össze magunkat, mert nagyböjt van !”-mondta Ivancsó István atya, figyelmeztetve, hogy különösen figyeljünk oda a bűnökre, mert ezek eltávolítanak az Atyától. A Kísértő, nem a bűn mocskosságát mutatja meg, hanem csábít. A bűnök, a szenvedélyek (pl. harag, mértéktelenség, erkölcstelenség), roncsolják az Istennel való kapcsolatot, súlyos esetben meg is szüntethetik a kapcsolatot. A bűnös állapot az, amikor a bűn már áthatja, átszövi, átfonja a személy egész életét.
Nagy Szent Bazil azt tanította, hogy minden -kis- bűn is súlyos bűn, mert Isten ellen támad, mert a kis bűnt még könnyebben el lehetett volna kerülni, kicsinysége miatt, és mégis vétkeztünk. (Külön köszönjük István atyának, hogy előadásában végig kiemelte Nagy Szent Bazil tanítását, kedvezve, kedveskedve ezzel a bazilita harmadrrendieknek.) A bűnbánat a második keresztség, melyben újra meg lehet tisztulni. Nincs olyan bűn, amit a Teremtő meg ne bocsátana. A Szentlélek elleni bűn azért megbocsáthatatlan, mert a Szentlélek elleni bűn azt jelenti, hogy a vétkes nem akar bocsánatot kérni (megátalkodott a bűnben), ellent áll a Szentlélek kegyelmének.
Előfordulhat, hogy valaki azért nem akar gyónni, mert „unja”, hogy mindig ugyan azokat a bűneit sorolja fel. Az Atya viszont nem unja (!), hogy az ember őszintén hozzá fordul, és bizalommal feltárja a lelkét ! Isten nem fárad bele, hogy meghallgasson minket !
A bűn, fokozatosan hatol az elménkbe, szívünkbe. 1 csábít a bűn, 2 az ember szóba áll a gonosszal, felfigyel a csábításra, 3 a hívő, harcol a kísértéssel, 4 a személy beleegyezik a bűnbe, elfogadja a kísértést, elköveti a vétket, tettre váltja, 5 az ember a bűnben megállapodik, a szolgája lesz, szenvedélyévé válik. Az igazi bűn tehát, a beleegyezéssel kezdődik. Ezért kell már a bűn csábítását is elhárítanunk. Az elhárításban, vagyis a lelki harcban, a rossz gondolatokkal szemben, egészségeseket kell mondogatni, pl. szentírási idézeteket, fohászokat, pl. a Jézus imát.
Nagy Szent Bazil öccse, Nüsszai Szent Gergely tanította, hogy Isten, a képére és hasonlatosságára teremtett minket, ami azt jelenti, hogy az Atya képmása vagyunk, abban az értelemben, hogy ajándékokat kaptunk (értelem, szabad akarat, halhatatlan lélek). Az Atyáé a végtelen értelem, tökéletes akarat, túlvilági élet, mi ezekből részeket örököltünk csak. Ez az istenképiség, egy kezdeti állapot, mely feladatot hordoz magában. A feladat az, hogy fejlődnünk kell a hasonlatosságig, ami Isten terve rólunk. Úgy képzeljük el, mint egy színezőt, kifestőt, melyben a megrajzolt istenképiségünket kezdjük el színezni az életünkben, feladatként. Az utolsó ítéleten, a Teremtő megnézi, hogy a mi feladat-színezett képünk, mennyire egyezik, az Ő elképzelésével, tervével (lehet, hogy korrekcióra szorul a munkánk!).
Kocsis Fülöp érsek-metropolita bekapcsolódott a bazilita harmadrend közösségébe a 9. imaóra végzésekor. Kérte további fohászainkat a magyar görögkatolikus egyházunk fejlődéséért, püspökeinkért, papjainkért, szerzeteseinkért, és egy nagybeteg kisfiú, Jakab csodás gyógyulásáért. A lelki csoportnak a köszöntő beszédében elmondta érsek-metropolita atya, hogy a harmadrend nem azt jelenti, hogy harmadrendi hívő, hogy a sor végén kullog a személy, hanem azt, hogy a világban tevékenykedik, világiként, de szerzetesi lelkülettel. A lelki napi koncelebrálást megköszönjük Ivancsó István, Ivancsó Sándor, Boros Andris atyáknak, Illés és Erdei József bazilita atyáknak. A gyóntatást megköszönjük Ihnát atyának, a kántorizálásért hálásak vagyunk Gorcsa Gyuri kántornak. Isten fizesse meg! A Szent Liturgia utáni „Éljenek soká” áldásért köszönet Ivancsó Sándor atyának (a bazilita harmadrend tagjainak és szeretteinek egészség és békesség kérése). A vásárolt kegytárgyak megszenteléséért és a bazilika szentéjének bemutatásáért köszönetet mondunk Ivancsó Sándor atyának. Ámen.
Papp Nóra