A keleti és nyugati egyház

A keleti és nyugati egyház, a tüdő két lebenye, mondta nagyon találóan Szent II. János Pál pápa. A keleti, vagyis ortodox és nyugati, vagyis római katolikus egyház között az összekötő híd a görög katolikusság. A görög katolikus egyház rítusában, vagyis szertartásában az ortodoxra hasonlít, hite pedig megegyezik a római katolikuséval, elfogadva a mindenkori pápa vezetését. A görög katolikusoknak a saját rítus mellett, saját fegyelmi rendjük is van. A fegyelmi és rítusbeli sokféleséget (varietas disciplinarum) a II. Vatikáni zsinat is elismerte, a Sacrosantum concílium (A Szent Liturgiáról) kezdetű konstitúcióban, minden rítust egyenjogúnak tartva, melyeket egyenlő tiszteletben részesít, azt akarja, hogy a jövőben is megmaradjanak, ápolják őket napjaink igényeinek megfelelően vizsgálják felül őket, és töltsék meg élettel. Úgy alakultak ki a különböző rítusok, hogy az apostolok és utódaik a térítés folyamán tekintettel voltak, alkalmazkodtak a szocio-kulturális körülményekhez, ezt hívjuk inkulturációnak. Tradíciókörök alakultak ki, régi nevén liturgikus családok. Ilyen az antióchiai, alexandriai, konstantinápolyi, káld, örmény rítus. A konstantinápolyi rítushoz tartozik a magyar görög katolikus rítus. Az antióchiai rítus kelet ágába tartozik a római mise őse. A rítus tehát, a népek kultúrája és történelmi adottságai szerint, különböző liturgikus, teológiai, lelkiségi és fegyelmi örökség, amely minden egyes sajátjogú egyházban, a hit megélésének rá jellemző módján fejeződik ki. A görög katolikus rítus sajátosságai, hogy hívei kovászos kenyérrel áldoznak, mindig két szín alatt, és nős papok is szolgálnak az egyházban. A pap a misét a néppel együtt végzi, párbeszédes formában. A görög katolikusoknál a keresztelés után nyomban megtörténhet a bérmálás, amit a pap is kiszolgáltathat, a beavató szentségeket egyszerre szolgáltatják ki. A keresztelési olajat és a betegek keneténél használt olajat a pap is megszentelheti, nemcsak a püspök, mint a római katolikusoknál.

A görög katolikus rítus sajátosságaihoz tartozik a templom különleges tájolása, a templom különleges alaprajza, a keleti típusú szertartási ruhák. A görög katolikus templom szentélye mindig kelet felé néz, ez a keletelés hagyománya. Azért történik ez így többek közt, mert a keleti Izraelben élt és tanított, halt kereszthalált és támadt fel Krisztus, alakult meg az Egyház, és keletről várható a Megváltó második dicsőséges eljövetele is. A templom alaprajza görög, azaz egyenlőszárú kereszt, a templom belseje három részre tagolódik, előcsarnok, hajó, szentély, ahol a szentélyt ikonosztáz, azaz képállvány választja el a hajótól. Az oltár fölé baldachin borul. Az oltáron ereklyekendő van, ami Krisztus levételét ábrázolja a keresztről. Ahol a kendőn a kereszt két szára metszi egymást, arra a pontra valamelyik szent földi maradványát varrják be. A híveknek nem szabad hozzányúlni, és nélküle nem végezhető liturgia. A templomban mindig jelen van Krisztus, az átváltozott kenyérben a szentségtartóban. Az örökmécses fémláncon lóg le a templom mennyezetéről, nem pedig az oltáriszentség tartó mellett ég, mint a római templomban. A görögöknél az örökmécses mindig élő lánggal ég, nem pedig villannyal, mint a római templomban. Csakis az élő láng jelezheti ugyanis Krisztus természet-feletti jelenlétét, tisztaságát, életadó jelenlétét. Az említett ikonosztáz, vagyis képállvány, fokozatosan alakult ki. A szentélyt a hajótól a templomban eredetileg csak egy kis korlát választotta el. Erre a korlátra, ikonképeket függesztettek. A korlát egyre magasabb lett, mígnem a plafonig ért. A 14. századra, kialakult az a rendszer, melyik ikont, hová kell helyezni. A képek számának és sorrendjének szigorú kánonja van. Az ikontiszteletben, nem bálványimádásról van szó. A képen ábrázolt szentet tisztelik, és nem imádják. Nem a képet tisztelik, hanem a szentet, akit ábrázol. Krisztus és az Istenszülő ikonja nélkül, nem is szabad misét tartani, ikont csak szerzetes festhet eredetileg. Az elkészült ikont felszentelik. Az ikonosztáz 48 képből áll. A görög katolikus pap ruhájának kialakítására hatással volt az ószövetségi papok ruházata és a bizánci császár dísz-öltözete is. A három liturgikus szín: fehér, arany, bíbor. A pap az epitrachelion nélkül nem végezheti a liturgiát. Sálszerű ruhadarab, amelynek szárai elől össze vannak kapcsolva és majdnem a földig ér, Krisztus kedves igáját jelképezi. A püspöktől kapja a pap a felszentelésekor. Ez a ruhadarab a papi tevékenységhez ad erőt és hatalmat, képességet.  Ezt a „sálat” a fehér miseruhára veszi fel a pap, ami bő uj-ju, földig érő. A bő ujját díszes „man-dzsettával” vagyis kézelővel fogja össze, hogy ne akadályozza semmiben. Derék-ban széles szövet övvel fog fel a hosz-szából, hogy közlekedni tudjon. Legfelülre kerül a palást, a felon. A görög katolikus püspök az Istenszülő kis ikonját hordja a nyakláncán. A püspök koronáján Krisztus és az apostolok láthatók, zárt korona. A görög püspök pásztorbotjának felső végén két egymással szembe néző kígyó van. A görög püspök a kézi keresztjével oszt áldást.

A görög katolikus pap, a kétszín alatti áldozásnál, áldoztató kanalat is használ, hogy a hívő szájába tudja helyezni az átváltozott borba mártott kenyérkockát a kehelyből. Az áldoztató kanál használatát Aranyszájú Szent János konstantinápolyi püspök vezette be a liturgiába 407-ben. A kovászos kenyérből kivágott kockák az arany tányéron, vagyis a diszkoszon fekszenek. A görög tányérnak lábacskái vannak, a tányéron elrendezett kenyérkéket csillaggal takarják le, hogy ne essenek le véletlenül sem. A csillag, egyszerűen két egymásba hajtható fémív. A pap szeleteli, kockázza fel a kenyeret, egy lándzsának nevezett késsel. A kés valóban lándzsa formájú, arra a lándzsára utal, amivel Krisztus szívét szúrta át a római katona a kereszten. A kovászos kenyérkockák borral teli kehelyben vannak, a hívek állva áldoznak, keresztbe teszik a kezüket a mellkasukon. Azért használnak kovászos kenyeret az átváltozáshoz, mert a kovász él a kenyérben, megkeleszti azt, ahogy Krisztus is él az átváltozott kenyérben. Hiszen Ő mondja: „Én vagyok az élet kenyere.” A megkelesztett kenyér  igazi táplálék. A kenyérbe sütés előtt pecsétet nyomnak. A pecséten kereszt van, ágai közt görög felirat, IC XC, vagyis, Jézus Krisztus győz. A pap a liturgián a pecsétet a lándzsa alakú késsel kivágja, miközben Izaiás próféta szavait imádkozza, amely az Úr szenvedésére vonatkozik. A kivágott kenyérpecsétet a tányérra,  diszkoszra helyezi, jelképezi. A pap egy szúrást ejt a Bárány jobb oldalán a lándzsa alakú késsel. Régen a görög katolikusok az átváltozáshoz vörös bort használtak, mert ez jobban kifejezi Krisztus vérét. A borhoz egy kevés vizet öntenek, mert amikor a római katona átdöfte Jézus szívét, abból vér és víz folyt ki. A görög katolikus templomba lépve, vagy az eucharisztia előtt elhaladva, mélyen meg kell hajolni, majdnem a földig, és úgy keresztet vetni, ez a metánia. A keresztvetésben is ügyelni kell az ujjtartásra! A jobb kéz hüvelyk, mutató, középső ujját összefogjuk, a gyűrűs és kisujjat behajtjuk. Az összefogott három ujj a Szentháromságot jelzi, a behajtott két ujj Krisztus isteni és emberi természetét. Az összefogott három ujjunkkal megérintjük a homlokunkat, szívünket, jobb vállunkat, majd a bal vállunkat. A jobb váll első érintésének jelképes értelme az, hogy Jézus, feltámadása után az Atya jobbjára ült, és mi is oda igyekszünk. A bizánci rítusban a keresztelés, háromszori alámerítéssel történik. A szent liturgiát, a keleti egyházjog szerint, nem lehet hívők nélkül bemutatni, az Eucharisztia közösségi jellege miatt. A magyar görög katolikus Hajdúdorogi egyházmegye alapítása 1912-ben történt. Több, mint 20 keleti katolikus egyházat tartunk számon, összlétszámuk 25 millió fő.