A lelki egészségről
Az önismerethez, önfeltárásra van szükség, mondja a mentálhigiéné tudománya, a katolikus egyház ezt a lelkiismeretvizsgálatban teszi gyakorlattá, a lelkivezetővel való beszélgetésben, mely elvezethet a gyónás szentségig. A lelki tükör célja, hogy a múlt kritikus vizsgálata után elérjük a tudatosságfokozást a tetteinkre nézve. A mentálhigiéné kívánatosnak tartja az empátia fokozását a személyeknél, a kommunikációs képesség fejlesztését, az egyén szerepgazdagítását, mely mind megvalósíthatóak az egyházi kisközösségekben való részvétel által. A kisközösségek, különféle programokat szerveznek, melyek által az egyén önmegvalósítása, önhatékonysága növekedhet.A mentálhigiéné felismerte azt a korjelenséget, hogy a társadalom gyors ütemben alakult át az urbanizáció, indusztrializáció által, minek következtében a hagyományos közösségek szociális hálója meggyengült. Szekularizáció lépett fel, elidegenedés lett a jellemző, a versengés, kirekesztés az emberek között. Ezek a lelki terhek, alkoholizmushoz vezethetnek, öngyilkossághoz, depresszióhoz, pesszimizmushoz, elbizonytalanodáshoz, önértékelési problémához, kapcsolati problémához. A mentálhigiéné, a megoldást a megelőző (lelki-)egészségnevelében látja, ill. a közösségfejlesztésben, fejlesztő tanácsadás által.
A közösségben az egyént olyan ingerek érik a különféle tevékenységek révén, melyek szervezettebbé, fejlettebbé, erősebbé teszik a személyt, a személy közösségi kapcsolatait, ezáltal javul az illető életminősége, pl. könnyebben fel tudja oldani az adódó feszültséget. Reziliens személyiség lehet, vagyis aki kedvezőtlen körülmények között is helyt tud állni. Olyan ember lehet, aki jó emberi kapcsolatokat tud kialakítani, aki aktív és kreatív tagja a társadalomnak. A közösségben a személy, átélheti az önhatékonyságát, begyakorolhatja, elsajátíthatja, hogy képes legyen tisztelni és elfogadni másokat. A csoportban a társas tevékenységek által a személy, felismeri saját értékeit, erősségeit, tulajdonságait, késztetést érez a hiányosságai pótlására.
Mint ahogyan az egyház ezt már a kezdetektől, kétezer év óta felismerte és ösztönösen gyakorolja a parókiák közösségeinek kialakításánál, a modernkori pedagógia is alkalmazza a pszichológa személyiséglélektan és csoportlélektan ágának eredményeit.
Ahogyan a mentálhigiéné, a pedagógia, úgy az egyház, a teológia is azt szeretné, hogy az ember, meg tudja őrizni a lelki egyensúlyát, lelkileg egészséges legyen, aki helyes (coping=) megküzdési képességgel rendelkezik, képes uralni a feszültséget, megfelelő énképet tud kialakítani, képes magát fejleszteni, érzelmileg érett, képes magát szabályozni.
Lelkileg egészséges az az ember, aki pl. képes a szeretet adására és elfogadására, az érzelmeit meg tudja élni, ki tudja fejezni. Az önismeret olyan fokán áll, mely elősegíti a saját én és a másik ember ártalmak utáni reparációjának megvalósítását. Kreatívan önmegvalósító, önkifejező (hatékony önreprezentáció = önkifejezés, önérvényesítés), képes a tapasztalataiból tanulni. Képes csoportban együttműködni. A személyiség zavartalan fejlődése (anyai szeretet, beilleszkedési módok elsajátítása, növekvő életfeladatok megvalósítása) és harmonikus működése is szükséges a lelki egyensúlyhoz. Pl. külső ingerek, hatások biztosítása. Védeni, erősíteni az önértékelést, énképet. Elsajátítani a kommunikációs képességet, az emocionális önszabályozást, coping-problémaleküzdés képességét. Az élmények és feszültségek lelki kezelésének új módja az átértelmezés, kapcsolatkötés. A csoportviszonyok bekapcsolják az egyént a társadalomba, ami megelőzi az izolációt, ami az egyik általános mentálhigiénés veszélyforrás.
A lelki egészségvédelem egyik módja a készségfejlesztés a személyközi kapcsolatok terén, a csoportviszonyok terén. A (z egyházi) kiscsoportban, több alkalom kínálkozik a ventillációra, azaz az érzelmes, őszinte, mély beszélgetésekre, melyek feltárják, feloldják a belső gátlásokat. Az egyházi életstílus, életfilozófia, mintát ad, magatartási sémákat, gyereknek, felnőttnek egyaránt, melyek megelőzhetik a családi kríziseket, kapcsolati konfliktusokat. A közösségi vallási és társadalmi programok, személyiségfejlesztőek. A hittanos-spirituális műveltség, megtanít a szolidaritásra, a kölcsönös felelősségvállalásra, toleranciára, erkölcsi tartásra. Minderre szükség van a lelki egészség érdekében, a nyitottságra a fejlődés iránt és változásra, érzelmi támogatottságra.
A vallás pozitív értékei, a lelki egészség érzelmi biztonságát segítik elő, stabil életvezetési programot nyújtanak az én struktúrálódása során, az identitásszervezés karaktervonásaiban. A modern világ hedonizmusában, vetélkedésében, fogyasztói mentalitásában, lelkületváltásra van szükség, szakrális szabályozásra, a lelki egészség védelme érdekében. Az egyház emberképe példa lehet a személyiségfejlődés irányvonalaiban.