Turkia metropólia öröksége

Szent István király anyai nagyapja által érkezett hazánkba Nagy-Magyarországra Hierotheosz térítő püspök a Bizánci Birodalom fővárosából, Konstantinápolyból. Az Erdély, Tiszántúl, Duna-Tisza közén megalapította Turkia érsekséget-metropóliát, megszervezte a suffraganeus-alárendelt püspökségeket, az erdélyi egyháztartományt, és bácsi, bihari (ma Debrecen-Nyíregyházi), csanádi (ma Szeged-Csanád), kalocsai (ma Kalocsa-Kecskeméti) stb. egyháztartományokat. A csanádi egyháztartomány egyik központja Marosvár volt, a kalocsai egyháztartomány egyik központja Szávaszentdemeter-Sirmium volt.

Szent István király a rex apostolicus, iszaposztolosz címet kapta meg a pápától, ami azt jelenti, hogy a király, apostoli hatalmat gyakorol a magyar egyház felett. Missziós- térítő nyugati rítusú papokat bízott meg a király, az evangélium terjesztésével. Ez az apostolkodás, magában foglalta tehát a pogányok kereszténységre való térítését. Kifejezte továbbá, hogy királyi hatalma az Istentől ered, erénye pedig a vallásos istenfélelem. Szent István királyunk tehát egyházszervező volt, egyházvédelmező volt, ami a nyugati rítusú kereszténységet illeti, a régi egyházmegyéknek pedig átszervezője volt, hiszen Turkia bizánci rítusú érsekség már 2 nemzedék óta létezett és működött, az ország egész keleti felén. Pl. ismert tény, hogy az eredetileg görög egyházmegye püspöke lett Marosváron Szent Gellért, aki az ottani Szent János monostor bizánci szerzeteseit, áttelepítette Oroszlámosra.

Gyula ellen 1003-ban harcolt Szent István király, Ajtony ellen 1008-ban, mert ebben az időszakban Szent István király Bizánc elleni politikát folytatott, ezért a görög orientációjú, önállósulni kívánó főurak ellen, csupán csak hatalmi okból kezdett harcot. 1018-tól azonban, Magyarország, közvetlenül határossá vált a Bizánci Birodalommal, ezért Szent István, szövetséget kötött a bizánci császárral, II. Baszileosszal. A két uralkodói dinasztiát összekapcsolták, Szent Imre magyar királyfi, trónörökös számára, Bizáncból, küldtek nemesi menyasszonyt. Szent Imre királyfi menyasszonya és női kísérete számára alapították a Veszprémvölgyi bazilissza kolostort.

Turkia metropólia érsekei közül, ismerjük név szerint Georgiusz-t 1050-ből, 1075-ből, Desideriusz metropolitát, és Antónioszt, Ioannészt. Egy Párizsi kódex is tanúskodik róla, hogy 1028-ban Turkia metropólia Ioannész metropolitája részt vett a Konstantinápolyi helyi zsinaton, az Athosz hegyi kódex mellett. Antóniosz metropolita szünkellosz-tanácsadó neve egy korabeli pecséten is feltűnik. Továbbá Theophülaktosz és Démétriosz pecsétjét is őrzi egy washingtoni könyvtár, turkok püspöke felirattal.

Baán István görögkatolikus atya kutatásából látjuk tehát, hogy egyszerre létezett római és bizánci papi hierarchia ugyan abban a Turkia érsekségben a 11. századi kelet-Magyarországon. Ekkor még nem történt meg az 1054-es keleti egyházszakadás, de elhidegült egymástól fokozatosan Róma és Konstantinápoly, pl. eltérő volt a liturgikus nyelv és maga a szertartás is. Az egyházszakadás 1204 után tudatosult, ekkoriban szűnhetett meg a magyarországi ortodox metropólia. Utoljára 1164-ben tesz róla említést Ioannész Kinnamosz a görög hadjárattal kapcsolatban „Bácsban tartózkodik a nép főpapja”, III. Béla király idejében még fennállt a bizánci egyháztartomány, Turkia néven.