A napkeleti bölcsek

A napkeleti bölcsek Jézus Krisztus megtestesülésének, az Atya szeretetének végsõ eszközét jönnek köszönteni. Felismerték, hogy az Isten Fia emberi testben éli meg a mi életünket, a kiszolgáltatott csecsemõkortól kezdve. Mindannyiunk sorsát veszi magára, félelmeinket, korlátainkat, a menekülõ, hazáját elhagyni kényszerülõ ember magányát, a meg nem értett idegenségét, a szegény nyomorát, a fiatal bizonytalan jövõjét. Nincs senki a világon, aki azt mondhatná, semmi közöm hozzá. Rádöbbentek, hogy az ember attól kapja meg méltóságát, hogy Krisztus részesévé tette emberi természetünket. A második Isteni személy, a megváltásunkért, a római császár alattvalójává vált.
A Jézust köszöntõ napkeleti bölcsek képviselik az ókori tudomány mestereit, akiknek hosszú, komoly csillagvizsgálatra, kutatómunkára volt szükségük, hogy elérjenek az igaz Istenhez. Minden gyermek legelõször a karácsony ünnepét érzi át, értelmezi és zárja a szívébe. A kis Jézus története számára lehet, hogy még csak mese, és még inkább azzá teszi a három király látogatásának legendás motívuma. Ez a benyomás elkísér minket felnõtt korunkban is.
A napkeleti bölcsek hódolatáról a gyermek Jézus elõtt január 6-án, vízkeresztkor emlékezünk meg. Az ünnep második vonása Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében, harmadik vonása a kánai menyegzõ csodájáról való megemlékezés, amikor Jézus a vizet borrá változtatta. A vízkereszt eredetileg Krisztus születésének az ünnepe volt, keletkezése megelõzte a december 24-i ünnepét. Nyomai már a Kr.u. 3. századtól felfedezhetõk. Az epiphánia, theophánia a hellenisztikus vallás kultuszaiban az istenség megjelenését jelentette. Az ünnep valószínûleg Alexandriában keletkezett, ahol január 6-án a szûztõl született Nap, Héliosz Aión ünnepét tartották. Az alexandriai keresztények Krisztust látták a sok istenség tulajdonságát magába olvasztó Héliosz alakjában. Héliosszal azonosították Dionüszosz boristent, az õ epiphániáját is ekkor ünnepelték. Nyugaton a Kr. u. 4. században vezették be a december 25-i karácsonyt, viszont a január 6-i megemlékezést már nem lehetett beszüntetni, így azt átalakították a napkeleti bölcsek, vagyis három királyok ünnepévé. A keleti egyházban vízszentelést tartanak január 6-án Jézus megkeresztelkedésének emlékére.
A napkeleti bölcsek elsõként köszöntötték a megtestesült Megváltót a pásztorok mellett. Az idegen bölcsek hódolatának üzenete az, hogy más nemzetek felismerték Jézusban a Messiást, míg a zsidóknak, a választott népnek a szeme zárva maradt. A napkeleti bölcsek tudománya a csillagvizsgálás volt. Az asztrológiában kifinomultak voltak a pártus tudósok, túl is értékelték azt, istenítették. Az Úr az õ tudományukat használta fel arra, hogy megmutassa az igaz Szabadítót, aki elhozza az igaz vallást, legyõzve az asztrológia istenítésének tévedését.
Talán vannak az egyházban, akik elvetik a napkeleti bölcsek létezését mint húsvér emberét, tisztán legendának tartva azt. Nem így tett a Kölni világtalálkozón XVI. Benedek pápa, aki a Kölni Dómban elhelyezett napkeleti bölcsek ereklyéi elõtt imádkozott, megvédve ezzel a bölcsek létezésének lehetõségét és az ereklye tiszteletet. Miért ne lehetne, hogy a csillagjósok megtérése volt a kisded elsõ csodája?A keleti bölcsek története azt a célt szolgálja, hogy Isten elõkészítse a Megváltó elfogadását Izraelben és a világban. Hol van a zsidók újszülött királya? A kérdést a pogányok teszik fel, akik hamarosan a választott nép helyébe lépnek. Készséggel hitet tesznek a pogány bölcsek a Messiás mellett, pedig még az apostolok is milyen nehezen fogadták el, értették meg Jézust.
Máté a zsidóknak írja evangéliumát, célja, hogy bizonyítsa a zsidóknak, hogy Jézus az ószövetség megígért Messiása. Ennek érdekében gyakran idézi az ószövetséget. Csakhogy a zsidók nem egészen ilyen Szabadítót vártak. Az Atya vonzza azokat a lelkeket, akik kíváncsiak az igazságra, mint a napkeleti bölcsek. Istennek az egész világ üdvözítésére van gondja a Messiással.
A napkelet kifejezés a Jordántól keletre földrajzi térséget jelentette. Jézus a megjelenésével kettéosztja a világot, a napkeleti bölcsek mellette vannak, Heródes ellene. A bölcsek bátorsága, hogy hosszú útra keltek, szembenáll a zsidó közömbösséggel, akik nem kíváncsiak a Megváltóra. Az igaz Isten nélkül céltalanul hánykolódó antik világ, a bölcsek személyében, megtalálta értelmét Jézusban. A bölcsek görögül hoi magoi, innen származik a mágusok kifejezés. A késõbbi keresztény hagyományban az Iz. 60,10 „Népek jönnek világosságodhoz és királyok, a benned támadt fényességhez” hatására lett király belõlük. Képviselték õk az összes népet, akik keleten keresztények lettek, így Perzsiát, Szíriát, Arábiát, éppen ezért, Gáspárt fekete bõrûnek ábrázolták. A betlehemi csillag Isten célját szolgálja, elvezeti a bölcseket Jézushoz. Máté még nem foglalkozik azzal, hogy a késõbbi keresztényeknek gondot fog okozni az, hogy a csillagjóslást elfogadják-e, mert ha a csillagokban meg van írva a sorsunk, az ember tehetetlen ezzel szemben, ez pedig a szabad akaratot tagadná. A szentírás magyarázók, Aranyszájú Szent Jánosra hivatkozva, Isten hatalmával létrehozott rendkívüli fénytüneménynek tekintették a csillagot.
Kepler csillagász szerint, Kr. e. 7-ben háromszor állt együtt a Szaturnusz, a Jupiter a halak jegyében, ez volt a betlehemi csillag. Mások, a Halley üstökös Kr. e. 12-ben való feltûnésére szavaznak. Mindenesetre a teológusokkal megegyezõ a csillagászok azon véleménye, hogy szokatlan jelenségrõl volt szó, nem egy megszokott csillagról. Antióchiai Szent Ignác Efezusi levele: „Minden csillagot túlragyogó csillag gyulladt fel az égen, fénye kimondhatatlan volt, csodálatot keltett újdonsága, a többi csillag pedig a Nappal és a Holddal együtt kórust állottak eme csillaggal, hiszen ez fényével mindegyikét felülmúlta.”
Krisztus a természet ura, aki a természeti jelenségek által, pl. a betlehemi csillag által, magához vezeti a kutatókat. A pogányok megtérésével létrejön az új Izrael, az Egyház, Isten országa. A zsidókból és pogányokból álló Egyházzal teremti meg Isten az emberiség új egységét. A Messiás születésével, Izrael, eljutott történelme tetõpontjára, de a döntõ pillanatban, mégsem találta meg az utat a Messiáshoz. A mágusok története viszont az emberiség válaszát mutatja be, ahogyan a Messiást fogadta.