A lelki egészségvédelem célja

A lelki egészségvédelem egyik fő célja a prevenció-megelőzés, a problémák kialakulásának megelőzése, mint pl. a magatartászavaroké, pszichés megbetegedéseké. Az emberi személyiséget ennek érdekében megerősítjük, és a közösségi kapcsolatait fejlettebbé tesszük, magasabb szervezettségűvé tesszük. Az önpusztító-öndestruktív magatartásokat megelőzzük, mint pl. az öngyilkosság, alkoholizmus, rezignáció, izolációs hajlam. Ezek megelőzésére a társadalom morális viszonyait javítani kell, értékorientációját fejleszteni kell, interperszonális-személyek közti kultúráját finomítani kell, a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést javítani kell. A fogyasztói mentalitást, a felesleges versengést vissza kell szorítani.

Az említett problémák azért alakulhatnak ki, mert a személy, nem tud megfelelni a tőle elvárt szerepnek, szociális státusznak, feladatainak, ezt a viselkedést nem tudja megvalósítani, ezért deviánsnak tekintik. Az egyén folyamatos feszültségben él önmagával, a világgal, az elégedetlenség érzése általánossá válik. Folyton ideges a fokozottabb versengés miatt. Mindezeket a negatív életérzéseket csillapíthatja a tradícionális vallás gyakorlása, az élő hit, a hagyományos értékek szerint való életvezetés. Fel kell tennünk a kérdést, a modern megváltozott életfeltételekhez muszáj-e alkalmazkodni? Krízishangulatot okoz ugyanis, ha a tömegkommunikációs média által sugallt –lehetetlen- ideált, az ember nem tudja teljesíteni. A modern társadalmat, anyagi teljesítménykényszer jellemzi, túlzott ingerkeresés, a vallásos érzelem viszont erősíti a családi rendszert, terjeszti a segítő mentalitást. A hagyományos társadalmi értékeket, struktúrát visszahozzák, megerősítik, az életproblémák után re-szocializálnak, transzcendentális motivációfejlesztés által.

Az egyházi lelkigondozás eléri, hogy a szeretet megnyissa az énhatárokat. A feltámadó szeretet, személyiségváltozást okozhat, pl. egy barátság hatására megváltozunk. Átalakítja az értékrendet, vagy pl. elköteleződünk egy ügynek, másképpen vélekedünk, mint korábban. A szeretet a közös élmények nyomán jön létre. Ha a szeretet-tanulásban zavar áll be a gyermeknél, a szeretetképesség hiánya alakulhat ki, nem képes szeretetet adni, sem viszonozni, előbb-utóbb magára marad, izolálódik a személy. A korábbi csalódások, gátlásokat építenek ki az egyénben. Védekezésből visszahúzódik, képtelen a kommunikációra az ilyen érzelmileg megsebzett ember.

Hogyan nevelhetjük rá a gyermeket a helyes erkölcsiségre, a vallásos magatartásmódra, hogy nézetünk szerint ezáltal lelkileg egészséges legyen? A nevelés folyamán jutalmazással, mely a helyes, megfelelő viselkedést kondícionálást-megerősítést szolgálja. Az azonosulás-identifikáció folyamán a gyermek, az őt körülevő vallásos közeg viselkedésmintáit leképezi. A gyerek a társas viselkedésében kipróbálja a tanult szerepeket, bevésődik a gyerek személyiségébe – annál jobban, minél nagyobb érzelmi töltetű. A modern társadalom változásai, túl gyorsnak bizonyultak az emberi psziché és érzelmek számára, a hagyományos vallásos morális tanításokat elhagyták, így ellentmondások keletkeztek, az értékek ideiglenessé váltak, ez lelki zavart okoz. Instabillá vált a mentális kiegyensúlyozottság a régi –vallásos- normák elhalványulásával. A személyes identitást a kibontakozásában, több –ellentétes- hatás éri, ezért dezorientáltság jellemző rá. Az asszertív-önérvényesítő viselkedés pedig a zavarodottság okozta frusztrációban, nehezebben juttatható kifejezésre.

A vallásos oktatás-nevelés, a kóros családi szocializációt, érzelmi kötelékrendszert, igyekszik rendezni, ellensúlyozni, hogy ne alakuljon ki deviancia. A személy értékrendszere így átszerveződhet, a jó irányba. A modern társadalom okozta stressz az önmegvalósítást károsítja. A személyiség, amikor kiszakad a zárt hagyományokból, többféle alternatívából választhat, ami a normákat illeti, értékeket, mintákat. Szembesül azzal a kérdéssel, hogy ki ő, hová tartozik, mit vállal, kihez hasonul. Az ellentmondásokban próbál rendet teremteni az egyén, coping-megbírkózik az identitásával, konfrontálódik az értékrendszerekkel. Az identitás egy fázisa ez, így jön létre az ember individualizációja.

Társadalmunk, világi életünk tökéletlenségit, az egyház, az isteni kegyelemmel próbálja kijavítani, az emberek lelki egészsége érdekében.