A gyermek katekézise
Minden korosztálynál fontos a hittanórán taktilis kommunikációt is folytatni, vagyis megérinteni tárgyakat, a tananyag szemléltetésekor. Fontos, főleg a kisebbek számára, hogy megérinthessék pl. a papírmasé miseinget, papírból kivágott bibliai szereplőket formázó figurákat, ujjukkal követhessék a térképen pl. a 40 éves pusztai vándorlás útvonalát, mindezt azért, hogy élményszerűvé tegyük számukra a tanultakat.
Jó ötlet, hogyha a hittanosok képes újságokból kereshetnek illusztrációt a tananyaghoz, készíthetnek otthon textilbábot, behozhatják az otthoni képes gyerek Bibliájukat, mindez ingereket jelent a gyermek számára, melyekkel felfedezi környezetét. A templomi látogatáskor engedjük meg a gyerekeknek, hogy megfogdossák a füstölőt, beletúrjanak a tömjénbe stb. ezt hívjuk experimentális, vagyis tapasztalati kommunikációnak.
A tanítás proxemikai tényezője, hogy mennyire áll közel a gyermekhez a hitoktató személye, a kronemikai tényezője pedig, hogy minőségi időt tudnak eltölteni egymással. Nem egyszer voltam tanúja, ezen kritériumok messzemenőkig való megvalósulásának, amikor az óvodában, iskolában belecsimpaszkodnak a gyermekek a lelkészbe, úgy üdvözlik a hittanóra előtti szünetben, rajongással. Pedig a hittan is tanóra, kell készülni, van számonkérés. És mégis érzik, hogy ez más.
2.1 AZ ÓVODÁS KORÚ KATEKÉZISE
Az óvoda hittanbeli nevelésének a célja tulajdonképpen, elindítani a keresztény életbe, hogy jószívű legyen a kicsi, kötelességtudó, mutassa meg a Jézus iránti szeretetét jótettekkel a gyermek. Az oktatási cél, ha nem teljesedik, hogy ismerje a kicsi Jézus életét, tanítását, nem is olyan nagy baj még, lényeg, hogy jól érezze magát a hittan foglalkozásokon, hogy beintegrálódjon az egyház közösségébe ezáltal. A gyermek figyelmét felkelthetjük bábozással, rajzolással, vetítéssel, dramatizálással is.
Jézust élővé tehetjük a számára azáltal, hogy elmondjuk, Krisztus a szentmisén vár minket, a templomban találkozhatunk vele, így reális személlyé válik, akiért áldozatot hozhatunk.
Fontos, hogy a gyermek megértse, hogy Jézus kedvéért viselkedünk jól, bár Krisztus akkor is szeret, ha ez nem sikerül, mert ő bármikor kész megbocsátani, és nekünk is így kell tenni.
2.2 AZ ALSÓ TAGOZATOS GYERMEK KATEKÉZISE
Amikor a gyermek iskolába kerül, a hittanóra mondanivalójának picit alakulni kell, a kicsi életkori sajátosságai szerint. Még a 7 éves gyermek sem tud 15 percnél tovább egy dologra figyelni. A hittanórát ezért meg kell szakítani időnként rajzolással, énekkel, akár beiktatott tornagyakorlatokkal, lehetőség szerint, amit a hittan anyaghoz kötünk. Vigyázni kell arra, hogy a kisiskolás agya, olyan, mint a szivacs, szinte szó szerint képes megjegyezni dolgokat, de olyan dolgokat, aminek a valódi értelmét nem tudja, nem érti!
Véleményem szerint ezért nincsen értelme az idegen nyelv tanításának általános iskola első osztályától, majd csak 4. osztálytól, vagy felső tagozatban, hiszen az elvont fogalmakat eleve csak ekkor érti meg. Ha nem tud a gyermek aktívan használni egy vallási fogalmat, kár is megtanítani vele. A kisgyermek számára nagyon fontos a hittanár személye. Nem tudja elvonatkoztatni a hallottakat attól, aki előadta. Tehát leegyszerűsítve, ha szimpatkus neki a hittan tanár, megszereti a hittanórát is, ezért fog szívesen tanulni Jézusról. Itt van a katekéta óriási lehetősége és feladata !
A kisgyermek ismereteit, szakaszosan lehet bővíteni, ami azt jelenti, hogy a 10 parancsolatot pl. megtanulhatja az első áldozására is, bérmálkozására is, és újra nagyobb korában, gimnáziumban, természetesen egyre bővítve az információit. Az alsó tagozatos érdeklődése nem csupán a tárgyi tudásnak szól, a hittantól inkább közösségi élményt vár, közösséghez akar tartozni, aki befogadja, akikkel együtt játszik. Ilyen közösség a számára pl. a templomi cserkész csoport, a ministránsok.
2.2.1 AZ ELSŐÁLDOZÁS
Az alsó tagozat meghatározó eleme 3. osztályban az első áldozásra való készülés. Elengedhetetlen, hogy a gyermek megtanulja ez alkalomból, és át is érezze a bűnbánat, bűnbocsánat fogalmát, lelkiismeretvizsgálat mibenlétét, meg tudja különböztetni a gyermek magabiztosan az erkölcsi rosszat a jótól, jóvá tudja tenni a bűnét.
Jézus szeretete miatt akarjon javulni, ne a büntetés miatti félelemtől. Persze első hallásra ez utóbbi, túl nagy kérés, hiszen egy-egy felnőtt hívő sem képes rá, de minden esetre törekedni kell rá a gyermeknél.
Továbbá elvárás az első áldozónál, hogy az eucharisztiát lelki tápláléknak tartsa a gyermek, erőforrásnak, legyen képes megfogalmazni a Jézushoz való tartozását, világosan lássa, hogy az áldozásban nem hétköznapi kenyeret és bort veszünk magunkhoz. Első áldozása után nem szabad engedni, hogy a gyermek, törési ponthoz érkezzen, és többé ne járjon hitoktatásra. Sőt, inkább azt kellene elérni, hogy az első áldozása után, a Szent Liturgiákon, áldozáshoz járuljon rendszeresen.
A kisiskolás gyermek életében ekkor következik be a müsztagógikus fázis, a megvallott hitének az elmélyítése. Ha szükséges, a gyermek szüleit, ekkor integráljuk vissza az egyház életébe, oly módon, hogy ők is gyónjanak, áldozzanak, amikor a gyermekük, kísérjék el a magzatukat a szent misékre, nézzék meg, hogyan ministrál ügyesen. Szerencsés, ha a gyermeket a szüleivel együtt tudjuk ránevelni a havi gyónásra, heti áldozásra.
2.3 A FELSŐ TAGOZATOS GYERMEK KATEKÉZISE
Felső tagozatban a gyermek tanulási kedve hullámzóvá válik, mint egész viselkedése, hiszen belépett a kiskamasz korba, ezért több türelemre van szükség vele kapcsolatban. Higgyük el, hogy a gyermek maga sem boldog attól, hogy hazudik, érzi, hogy megbízhatatlannak értékelik, megrendül a környezet bizalma felé, nem tudja még, hogyan váljon le a családról, szívesen tartozna már a társaihoz, de érzi, hogy ez a rétegcsoport, néha rosszra befolyásolja.
Idegesíti, ha a gyóntatója kisgyerekes bűnöket kér rajta számon, de a mostani problémáihoz, érzéseihez, még nincsen szókincse. Megijed a testében végbemenő változásoktól, érzései már 12 évesen a másik nem felé fordulnak. Biológiailag már érett, de még korántsem kezdheti meg a felnőtt életét, hiszen még 22 évesen sem független, sőt, a mai világban még a 32 éves meglett, középkorút is a szülei támogatják anyagilag. Minden frusztráló lehet.
Csábítják a kamaszt a világi dolgok, fiatalos zene, divatos öltözék, vadulás, cigi, párkapcsolat, ezért lemorzsolódnak a hittanról, hiszen jónak lenni, eminensnek, otthon segíteni anyukának, az már ciki. A kiskamasz beleköt a hittan tananyagába is, miért voltak keresztes háborúk, miért volt inkvizíció? Már nem gyerek, de még nem felnőtt, a hite sem felnőttes még, ezért meg kell küzdenie, amely küzdelem egész 18-20 éves koráig el fog tartani.
Elengedhetetlen oktatási cél ebben a korban, a helyes, vonzó egyházképet kialakítani a felsős gyermekben, az egyháztörténelem tanításával. A nevelési cél „csupán” annyi, hogy ne szakadjon el az egyháztól, felnőttesebbé váljon a hite. A szülőnek és a hitoktatónak nagy türelmet kell tanúsítania, hogy elviselje, hogy a kamasz gyermek nem mindig jár hittanra, állandó kritikus megjegyzéseket tesz.
Fontos a gyermek értékeit szem előtt tartani, dicsérni minden pozitív megnyilvánulását, sikereit felemlegetni. Meg kell találni az egyéniségéhez illő feladatot, amit szívesen végez, úgymint ministrálás, karitász munka. Ha római katolikus gyermekről van szó, a felsőbb tagozat 7. vagy 8. osztályában kerül sor a bérmálkozásra. Felkészülés gyanánt, nem árt átismételni a főigazságokat. Szerencsés, ha a kamasz megérzi a közös ima erejét.
A viták elkerülhetetlenek a kamasszal, de a transzcendens beállítottság előfeltétele a vitának. Legyen a szülő, felnőtt az okosabb, mert vékony fal van a vita és veszekedés közt, mert a veszekedés bűn, „bántani akar, megöli” az életet. A vitában lehet nemet mondani, de mindennek megvan a módja, soha ne legyünk bántóak, sértőek.
A konfliktus testi tünetei, a vérnyomás emelkedése, pulzus szaporasága, izzadás, izomfeszültség, hangemelés, hangremegés, mindez a megtámadottság jelei. Megdermed az ember, majd menekül, védekező reakciót vált ki nála a vita. Vigyázzunk tehát, hogy ne tegyük tönkre a gyerek testi egészségét a provokálásunkkal. Körültekintőnek kell lenni, ne legyünk szemellenzősek, olyanok, mint az, akinek eszébe sem jut, hogy a másiknak is lehet igaza. Legyünk annyira tekintettel a gyerekre, hogy ne vitatkozzunk, amikor a másik beteg, szomorú, másnap komoly dolga lesz, dolgozatot ír stb.
Végül vegyük tudomásul, hogy mindenkinek igaza van, részben. Teljesen az igazságot csak Isten ismeri. Aki kimondja kategórikusan, hogy ez az igazság, az Isten helyébe ülteti magát.
A vita, veszekedés, bármilyen konfliktus legfontosabb tanúsága, hogy tudni kell bocsánatot kérni. Viszont ha a másik fordul felénk bocsánatkéréssel, meg is kell a bocsánatot adni, mert Isten is megbocsát nekünk első szóra. Amit adok, nyújtok a gyerek felé, azt várhatom el én is csak el.
2.3.1 A BÉRMÁLKOZÁS
A bérmálkozás célja egyszerűen elmagyarázva annyi, hogy megerősödjön a hitében a kis-felnőtt, hogy képes legyen kiállni a meggyőződéséért és megvédeni azt. A bérmálkozás, a felnőtté válás szentsége. A francia püspöki kar ajánlása szerint, jobb, ha ez minél később történik meg, hiszen ma már kitolódott a felnőtté válás időpontja. Felnőtté válni viszont nem egyszerű dolog, pontosan ilyenkor jelentkezik a legtöbb gond a gyerekkel. Kimarad, nem tanul, szerelmes, rossz társaságba keveredik, szórakozik, iszik, felesel, veszekedéseket provokál, szemtelen.
A szülő álláspontja egyszerű kell legyen, bármilyen bonyolult esetben, bizalmat kell sugározzon a gyerek felé, akármilyen nagy gond is van vele. Éreztesse, hogy szereti a gyermeket, mert a probléma nem a gyerek személyiségével van, hanem a viselkedésével, amin viszont lehet változtatni. Élő, személyes kapcsolatot kell kiépíteni a kamasszal, sokat beszélgetni vele, és nem elfelejteni, hogy a hormonok most megzavarják őt.
A bérmálkozás müsztagógikus feladata, elmélyülni, kiteljesedni a hitben, szentségi életben. A hitoktató segíthet felismerni a kamasznak, hogy milyen személyes ajándékot kapott a Szentlélektől, amit a társai javára fordíthat. Szerencsés, ha nagyobb egységben gondolkodik már az egyházról, hiszen az katolikosz-egyetemes, és nemcsak a helyi „papbácsit” jelenti. Ennek érdekében közösségi eseményeken vehet részt, ifjúsági zarándoklaton, ahol találkozik más egyházmegyéből való kortársaival, vagy püspöki szentmisén, aminek alkalmával felsőbb egyházi vezetőket láthat.
Hite fejlődésének kulcsa a mindennapi Szentírásolvasás, mindennapi ima és lelkiismeretvizsgálat lehet. A hittanórákba több beszélgetős részt iktassunk be, amikor a mindennapi életre alkalmazzuk a tanultakat, vagy keresztény normákat elemezünk, úgymint becsületesség, kötelességtudat.
2.4 KÖZÉPISKOLÁS GYERMEK KATEKÉZISE
A középiskolai tananyagban már felnőttes témák szerepelnek, melyek felkészítik az ifjút az önálló, felelősségteljes katolikus életre. A megbeszélendő témák közé tartoznak a keresztény házasság, házasság szentsége, életfakasztás, gyermekvállalás, családtervezés. Továbbá az egzisztenciális kérdések mai kihívásai, eutanázia, szenvedés misztériuma, halál utáni élet titkai.
A kamaszok azonnal a kritikus, nem hétköznapi esetekre kérdeznek rá, mint pl. hogy az anya minden körülmények közt fel kell-e, hogy áldozza az életét a magzatáért? Meg kell érteniük, hogy az abortusz csakis abban az egyetlen esetben megengedett, amikor olyan súlyos az egészségügyi helyzet, hogy választani kell az anya és magzat élete közt. Pl. ha az anya rubeolás, májgyulladása van, akkor az édesanya életét menti elsősorban az orvos. Meg kell gyógyítani az anyukát, de abba a magzat belehal.
Egy-egy lelkigyakorlat alkalmával, jó, ha belelátnak a jegyesoktatás kérdéseibe, családmozgalmak elért eredményeibe. El kellene érni, hogy az erkölcsi normákat ne csak bemagolja, hanem a sajátjának is érezze. Szerencsés körülmény, ha a középiskolás gyermek, valamilyen keresztény közösségbe kapcsolódik be, hogy a kortárs csoport hatása rá, ne rossz irányú legyen.
A kamasznak meg kell értenie a szexualitással, testiséggel kapcsolatban, hogy a tisztaságért küzdeni kell, ez nem könnyű feladat. Ha nem tulajdonít az önmegtagadásnak jelentőséget, az nem jó előjel a házasságra nézve, mert talán azt sem fogja kibírni, ha a párja beteg, kismama és meg kell tartóztatni önmagát emiatt. A párkapcsolattal kapcsolatos bűnökre is igaz, hogy annál súlyosabb, minél jobban akadályozza előrejutásomat az üdvben.
Az Isten teremtette az ember szabadságát és méltóságát. A bűn megrontotta a szabadság használatát, a nemi életben is. Az emberi szabadságot a másik ember szolgálatába kell állítani. Szabad akarattal lehet választani a házasság előtti tisztaságot, a rendezett nemi életet a házasságban.
Azért tartom fontosnak az egyházi erkölcsi értékrend megismertetését a fiatalokkal, mert alapvetően abban nem látok kivetnivalót, hogy tapasztalatokat keresnek, viszont nem mindegy, azt hogyan teszik, mert ami az erkölcsöket illeti, nem ismernek korlátokat, és ebben az egyház a nevelésével, tudna segíteni. A szemükben értelmüket veszítették az erkölcsi alapelvek. Akik meg akarják mégis őrizni belső tartásukat, nem képesek rá, mert nem kaptak lelki vezetést. Hedonizmusban, testi örömökben pazarolják el életük drága idejét. Ezt a visszafordíthatatlan tragédiát előzni meg az egyházi nevelés.
A Humane vitae, VI. Pál pápa enciklikája és Familiaris Consortio, 1981-ben kiadott II. János Pál pápa enciklikájának szellemében kellene felnevelni a jövő generációit. A serdülő kamasz könnyen belecsúszik erkölcstelenségekbe, ha nem figyelünk oda rá, ha hagyjuk, hogy a rossz környezet, elvetemült társaság befolyásolja. A szemérmetlenség bűne a legfájóbb, következményei a legzavarosabbak, mert saját testében, emberi mivoltában érinti a fiatalt.
2.5 A FELNŐTT FIATAL KATEKÉZISE
A felnőtt fiatalt a 18. életévéről, 22. életévétől számítja a pszichológia. Iskoláit már befejezte, dolgozik, önálló háztartást visz a saját lakásában, megházasodott – jobb esetben, mert a felsoroltak az ideális állapot kategóriájába számítanak, nem pedig az átlagos valóságot mutatják. A felnőtt fiatalnak már nincsenek olyan szintű konfliktusai a szüleivel, mint a kamasznak.
A felnőtt fiatal lehet az evangelizációs munka tevékeny résztvevője. A plébániákon ők a házas hittancsoport, felnőtt Biblia kör résztvevői, amikor a tanult hitigazságokat mostmár életre váltják. A hittel való foglalkozás itt már nem iskolai jellegű, nem tankönyv ízű. Inkább beszélgetésről van szó, melyet a katekéta irányít és képviseli egy-egy kérdésben az egyház álláspontját. A felnőtt katekézisnek is folyamatosnak kell lennie.
Fontos, hogy a házas hittancsoportban a párok, őszintén merjenek egymás előtt beszélni, minden kérdésről kendőzetlenül. Az élet kezdeténél fokozott a felelősségünk, ezt a nem keresztény, nem katolikus családok is érzik. A katolikus hívő család is megtervezheti, hogy hány gyermeket szeretne, ettől még nem erkölcstelen.
Sok templomba járó ember sincsen tisztában azzal, hogy az egyháznak mi a modern álláspontja, a családtervezéssel, gyermekvállalással kapcsolatban. Szégyenlősen is hozzuk szóba, mert ez kényes, intim téma.
Felmerülhetnek egyéb kérdések is az együttélés folyamán, pl. a házasság kettős célját illetően, mely a szeretet hűséges megélése, és emellett a gyerekvállalás. Tehát nem csak a gyermekek világra hozatala az egyetlen vagy elsődleges értelme a házasságnak. A házasság szentsége akkor is érvényesül, ha a házaspár kettesben marad, élete végéig. Meg is fordíthatjuk azonban a kérdést, és meg is kell, mert nem egy olyan pár akad, aki ugyan házasságot köt, szentségi házasságra készül, de mégis, tudatosan kizárja a házaséletből a gyermekáldást. Aki nem akar gyereket, az nem köthet szentségi házasságot.
Mindezt szépen, nyugodtan kell megbeszélni a felnőtt hittanos csoportban, nem kioktató modorban, nem indulatokat gerjesztve.