A család

A család a kis sejtje a társadalomnak. Manapság, ha családra gondolunk, jobb esetben négy személy jut eszünkbe, apa, anya és két gyerek. Rosszabb esetben pedig két fõ, az elvált anyuka az egyke gyerekével. A hagyományos magyar családmodell a nagycsalád volt, melyben együtt élt több generáció. Segítették egymást a tapasztalataik átadásával, nem maradt magára az idõs sem. Ma a családtagok egész napjukat idegenekkel töltik, az iskolában, a munkahelyen, az idõsek otthonában, egymásra már nincs idejük, energiájuk. A nagycsaládot a külsõ körülmények is összetartották, pl. a faluközösség. Nem lehetett kilógni a közösségbõl, mint leányanya, egykét nevelõ házaspár, elvált apa.
A házasság annál bizonytalanabb, minél nagyobb különbség van a felek közt, akár természetükben, vagy életkorukban. Jegyesoktatáson erre a papnak fel kell hívni a figyelmet. Ha a házasulandó felek más keresztény felekezethez tartoznak, azt a vallásszabadság miatt tiszteletben kell tartani, de a katolikus félnek meg kell ígérnie, hogy gyerekeit katolikusnak fogja nevelni. Ha a katolikus, pl. református templomban esküszik, a katolikus fõpásztornak, felmentést kell adnia. A protestánsok ilyen alkalomra ökumenikus liturgiát használnak. A házasság szentségét akkor lehet csak kiszolgáltatni, ha legalább az egyik fél komoly hívõ, különben a szentség nem lesz gyümölcsözõ.
Amikor a fiatal házaspár életébe megérkezik az elsõ gyerek, az öröm mellett ez feszültséget is okozhat. Az anya szülés utáni depresszióba eshet, úgy érzi, hátrányos helyzetbe került, mert mindenki a csecsemõre kíváncsi, megváltoznak a viszonyok a házasságban. Ilyen esetben, egy tapasztalt keresztény nagycsaládos tanácsokkal tud szolgálni. A család kis egyház, aminek isteni küldetése a gyereknevelés.  A keresztény család tanúságot tehet az egymásért élõ szeretetrõl. Minden keresztény felelõs a családbarát ifjúság neveléséért. A sokgyerekes katolikus családnak kisugárzása van. A felelõsséggel vállalt gyerek hozzájárul a család tartósságához. Aranyszájú Szent János szerint a család a Szentháromság életét éli. A szülõk ránevelhetik a hitre gyerekeiket, saját példájukkal. Együtt olvassák a Bibliát, együtt mennek a templomba. Ma még az is elõfordulhat, hogy a nagycsaládost csúfolhatják. Az apa több munkát vállal a sok gyerek miatt, amiért kevesebb idõt tölt családjával, idegesebb, fáradtabb, ha hazamegy. És  mi történik, ha a szülõk bármennyire is szeretnének, akárhogy is várják a babát, az csak nem érkezik. El kell gondolkozniuk, hogy Isten talán az örökbefogadás küldetését szánta nekik. A Vatikán nem tartja összeegyeztethetõnek a házasság méltóságával a mesterséges megtermékenyítést.
Elõfordulhat, hogy a házasság annyira megromlik, hogy még a keresztény felek sem tudnak már tovább együtt élni. Ilyenkor a Vatikán érvényteleníti a házasságot. Ez nem válás, hanem megvizsgálják, hogy a házasság szentsége egyáltalán létrejött-e. Elõfordulhat, hogy valami akadályozta a házasság létrejöttét, pl. a testi impotencia, lelki éretlenség, nem volt megfelelõ házasulási szándék, az egyik fél eltitkolta egy lényeges tulajdonságát, mondjuk, hogy alkoholista, és így a jegyese más személyiségnek ismerte meg azt, akihez hozzáment, mint amilyen valójában. Ha mégis polgári válásra kerül a sor, a vétkes fél, nem járulhat szentáldozáshoz, nem nyerhet feloldozást. Ugyanakkor kötelessége gondoskodnia az elhagyott gyerekeirõl. A válásban vétlen fél, ha újraházasodik, csak akkor gyónhat, áldozhat, ha testvérként él együtt új partnerével, azaz testi kapcsolat nincs köztük. Ezt József-házasságnak nevezi az egyház. Az elvált vétkes félnek és az újraházasodottnak is az egyház elfogadja a vezeklését, bûnbánatát. A katolikus egyháznak is fáj, hogy az elváltak szentség nélkül maradnak, de meg kell érteniük az elváltaknak, hogy az egyház nagy értéket véd a házasság felbonthatatlanságával. II. János Pál pápa egy enciklikájában kijelentette, hogy az elváltak is üdvözülhetnek, ha kitartanak a vezeklésben.
Az ortodox gyakorlat megengedi a válást, ha az egyik fél gyógyíthatatlan, súlyos elmebeteg, vagy eltûnt és holtnak nyilvánították, vagy megszûnt az élõ kötelék a házastársak közt. A házasság szentségi mivolta XI. Piusz pápa szerint, a házastársak haláláig fennáll. Vagyis akkor is szentséginek számít a templomban kötött esküvõ, ha a felek életközössége már megszûnt, talán már szét is költöztek. A válás pszichikailag megviseli a felnõtteket, de drámai hatással van az érintett gyerekekre. Mindenképpen törési pont az életében, amit nem tud kiheverni, egész életében hurcol magával. A nagyobb tragédia elkerülése miatt, a Vatikán, ahol lehet, a házasság érvénytelenítését gyakorolja, ha már szükséges megtenni ezt a lépést. Imádkozzunk keresztény magyar családokért, testileg-lelkileg egészséges gyermekekért.