A görög katolikus liturgia 4. rész
Ismerkedjünk meg a magyar görög katolikus egyház ünnepeivel
Az előző részben a görög katolikus templom belsejében vándoroltunk, megcsodáltuk a szigorú szabályok szerint összeállított ikonosztázt, vagyis képállványt, ebben a részben pedig a papok liturgikus ruhájával ismerkedünk meg, mely teljesen eltérõ a római katolikus pap ruhájától, amint látni fogjuk.
A görög szertartás három liturgikus színt ismer: fehér, arany, bíbor. A római egyház –ettõl eltérõen – használja még a zöld színt is. A görög papnak van egy ruhadarabja, amely nélkül nem végezheti a liturgiát, misét. Ez az epitrachelion, egy olyan sálszerû ruhadarab, amely majdnem földig ér elõl, össze van kapcsolva a két szára elõl, Krisztus kedves igáját jelképezi. A püspöktõl kapja a pap a felszentelésekor. Ez a ruhadarab a papi tevékenységhez ad erõt és hatalmat, képességet. Ezt a 'sálat' a fehér miseruhára veszi fel a pap, ami bõ ujjú, földig érõ. A bõ ujját díszes 'mandzsettával' vagyis kézelõvel fogja össze, hogy ne akadályozza semmiben. Derékban széles szövet övvel fog fel a hosszából, hogy közlekedni tudjon. Legfelülre kerül a palást.
A görög katolikus püspök az Istenszülõ kis ikonját hordja a nyakláncán, nem a keresztet, mint a római társa. A görög püspök 'különös ismertetõjele' a rómaihoz képest, hogy koronája van. A püspöki korona igen hasonlít a Magyar Szent Koronához! A püspöki koronán is Krisztus és az apostolok láthatók, ez is zárt korona, mint a magyar, és a tetején mindkettõnek kereszt van! A görög püspök pásztorbotjának felsõ végén két egymással szembe nézõ kígyó van, nem becsavarodó végû pásztorbotot használ, mint a római katolikus püspök. A görög püspök a kézi keresztjével oszt áldást, nem pedig a kezével keresztet rajzolva, mint római társa. Hány istentisztelet van egy nap a görög katolikusoknál?
A kérdés becsapós, mert az istentiszteleten nem a liturgiát értjük, hanem a vecsernyét, utrenyét stb. Kilenc istentisztelet van, az ószövetségi õrségváltásokat követve. Az ókeresztény szerzetesek így valósították meg a „Szüntelenül imádkozzatok!” páli felszólítást. Már a sorozat elsõ részében említettem, hogy a görög katolikusok mindig két szín alatt áldoznak, tehát részesednek minden áldozáskor a borban is, és kovászos kenyérrel áldoznak. Ez az eltérés a római hagyományhoz képest teszi szükségessé, hogy a kehely mellé áldoztató kanalat is használjon a görög pap. Használatát Aranyszájú Szent János konstantinápolyi püspök vezette be a liturgiába 407-ben.
A kovászos kenyérbõl kivágott kockák, az arany tányéron fekszenek. A görög tányérnak lábacskái vannak, nem úgy, mint a római eucharisztiát tartó tányérnak, azaz paténának. A tányéron elrendezett kenyérkéket csillaggal takarják le, hogy ne essenek le véletlenül sem. A csillag egyszerûen két egymásba hajtható fémív.
Igen ám, de ki és hogyan szeleteli fel a kenyeret, aminek a kis kockáit megkapják a görög katolikus áldozók?
Természetesen a pap szeleteli, kockázza fel a kenyeret, egy lándzsának nevezett késsel. A kés valóban lándzsa formájú, arra a lándzsára utal, amellyel Krisztus szívét szúrta át a római katona a kereszten.
A keresztvetésben ügyelni kell az ujjtartásra! A jobb kéz hüvelyk-, mutató- és középsõ ujját összefogjuk, a gyûrûsujjat és a kisujjat behajtjuk. Az összefogott három ujj a Szentháromságot jelzi, a behajtott két ujj Krisztus isteni és emberi természetét. Az összefogott három ujjunkkal megérintjük a homlokunkat, szívünket, jobb vállunkat, majd bal vállunkat. A jobb váll elsõ érintésének jelképes értelme az, hogy Jézus, feltámadása után, az Atya jobbjára ült, és mi is oda igyekszünk.
A görög liturgia nem ismeri a letérdepelést tiszteletadásnál, mint a római, hanem a görög hívõ ilyenkor feláll. Minden gyerek tudja, hogy a felállás az tiszteletadás. Honnan? Hát az iskolában is felállnak, amikor belép a tanár az osztályterembe.
A római templomokban szép orgonahangversenyeket szoktak tartani. A görög katolikus templomban ez elképzelhetetlen. Hogy miért?
Nem azért, mert a görög hívõk nem szeretik az orgonamuzsikát, hanem egyszerûen azért, mert a görög templomokban nincsen orgona. Csak énekelnek, kíséret nélkül. A görög liturgia csaknem teljes egésze énekelve folyik.
Van olyan mise a görögöknél, amikor az áldozáshoz használt kenyeret a mise végén kiosztják. Vigyázat, ez nem átváltoztatott kenyér, hanem csak megáldott. De ezek a megáldott kenyérkockák is abból a kenyérbõl származnak, amelybõl az átváltozott kenyérkockákat vágták ki. Elismerem, ez a szokás nagyon furcsa lehet egy római hívõnek. Átváltozatlan ostyát még egyik római templomban sem osztottak. A görög szokásnak régi hagyománya van. A tradíció magyarázatát a múltban kell keresni. Az ókeresztények a nagy ünnepekre készülve, már elõzõ este a templomban gyülekeztek és az egész éjjelt imádkozva átvirrasztották. Hajnalban aztán egy kis ételt vettek magukhoz, mielõtt hozzáfogtak a liturgiához. Ennek az emléke az antidór osztás, vagyis a megáldott kenyér kiosztása és a miroválás, az olajkenet. A miroválásban illatos olajból egy keresztet rajzol a pap a hívõ homlokára, miközben ezt mondja, Krisztus közöttünk. A hívõ pedig így válaszol: van és lesz.
A szent liturgia Krisztus megváltói áldozatának a megjelenítése. Nem az áldozat, vagyis kereszthalál megismétlésérõl van szó, hiszen az egyszeri volt: megszerezte számunkra egyszer és mindenkorra a bûneinkre a bocsánatot és az örök életet az üdvösségben. Nincs tehát szükség az áldozat megismétlésére. A liturgiában a 2000 éve történt keresztáldozat csodás módon jelenné válik. Mi is ott lehetünk a kereszt alatt János apostollal és az Istenszülõvel, égi édesanyánkkal, a Magyarok Nagyasszonyával. A liturgiában jelenvalóvá válik ismét Jézus élete és tanítása. Mi is ott lehetünk a Jordán folyónál Jézus megkeresztelkedésekor, a kenyérszaporításnál, a hegyi beszéden, a kánai menyegzõn, a Tábor hegyen Krisztus színeváltozásakor, és az eukarisztia alapításakor is az Utolsó Vacsorán. llyen csodát kínál nekünk a Megváltónk, nap, mint nap a liturgiában. A liturgia áldozatbemutatásában Isten jóindulatát szerezzük meg, engeszteljük, megbékítjük. A liturgiában megjelenítjük a Titkos Vacsorát, amiben Krisztus felajánlotta megváltói áldozatát. A megváltói áldozatot a kereszt kínhalálában teljesítette be.
Miért hívjuk szent liturgiának a liturgiát?Mert isteni alapítású, hiszen Krisztus alapította, mert Istenhez méltó, hiszen az egyszülött Fiút mutatjuk be az Atyának, mert Isten a végzõje, hiszen minden liturgiát Krisztus mutat be, a pap csak eszköz. A Szent Liturgiát Krisztus alapította és az apostolok kezdettõl fogva végezték azt, a jézusi parancs szerint. Elsõ elnevezése a kenyértörés lett. A kenyértörés ma is központi része a Szent Liturgiának, de hogyan alakult ki a többi része és mikor? Ezzel az izgalmas témával folytatjuk a következõ részben.