Az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszus

Az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszus görögkatolikus eseményei

A miskolci görögkatolikus parókia levéltárában megtalálható anyagok, emlékek alapján, a következőket mesélhetjük el az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusról, görögkatolikus szempontból.

A magyar szervezést az Előkészítő Főbizottság végezte, melynek Hitbuzgalmi Bizottságán belül foglalt helyet a Keleti Albizottság. A Keleti Albizottság alelnöke, Szántay-Szemán István (1880-1960) görögkatolikus pápai prelátus volt, ő volt a Miskolci Apostoli Exarchátus általános elnöke. Dr. Krajnyák Gábor

(1886-1951 püspöki helynök) görögkatolikus tiszteletbeli kanonok, budapesti parókus pedig a Keleti Bizottság ügyvezető igazgatója volt.

A Keleti Albizottság az első ülését Miskolcon tartotta, a keleti főpapok Szent Liturgiájáról tárgyaltak. A második találkozó Nyíregyházán lett megrendezve, melyen részt vett Jócsák Máté Mihály OSBM

(1898-1975) a rend magyar ágának vezetője 1937-1941 között, máriapócsi rendházfőnök egyben. Ezen a gyűlésen kijelölték a görögkatolikus szertartások felelőseit, templomokat neveztek meg, ahol a saját nyelvű liturgiákat meg lehetett tartani, ahol biztosított volt a görögkatolikus gyóntatás, áldozás. A kongresszus keleti egyházakat érintő kérdéseit is megtárgyalták Szántay-Szemán István prelátus jelenlétében.

A pápa, a levelében jelezte, hogy örül, a keleti nap megrendezésének a kongresszuson. Népszerű nevén a „keleti gyűlés” a Budai Vígadóban volt megtartva, hivatalos címe a következő volt: Az Eucharisztia és az egyház egysége. A Hajdúdorogi egyházmegyéből 59 pap, köztük 8 bazilita szerzetes vett részt a tárgyaláson, a Munkácsi egyházmegyéből 81 pap, 6 bazilita. Az előadáson részt vett az antióchiai pátriárka, szír pátriárka, bejrúti maronita püspök, bejrúti örmény püspök, egyiptomi melkita pátriárka, kairói szír katolikus érsek, konstantinápolyi görögkatolikus püspök Varouchhas Dénes, athéni püspök,

Gojdics Péter Pál görgkatolikus püspök Eperjesről,

Sztojka Sándor (1890-1942) Munkácsi görögkatolikus püspök, lembergi segédpüspök, izmiri püspök, italo-albán püspök.

A házigazda a Miskolci görögkatolikus érsek Papp Antal lett volna, hiszen a Hajdúdorogi egyházmegyét Bányai Jenő – csak- egy káptalani helynök vezette 1937 óta, Miklósy István püspök halála óta, de Papp Antal betegeskedett, a helynökét küldte

Szántay-Szemán Istvánt.

A 34. Eucharisztikus kongresszus 1938. május 25-29.-e közt tartott. Máj. 25.-én szerda este 6-kor a Hősök erén volt a megnyitó, majd az első teljes napi program áldozócsütörtökön volt, de az előzetes programok már máj. 22.-étől, vasárnaptól elkezdődtek. Máj. 22. vas. 18 órától az Állami Rendőrég és Királyi Honvédség görögkatolikus tagjainak tartottak a Rózsák terén görögkatolikus Szent Liturgiát Dr. Krajnyák Gábor parókus vezetésével. Máj. 25. szerda fél 9-től Gojdics Péter Pál Eperjesi görögkatolikus püspök vezetésével a Rózsák terén főpapi szentmisét tartottak a kongresszus összes résztvevője számára. Máj. 25. szerda 10 órakor a Rózsák terén a Hajdúdorogi egyházmegye szentmiséje Bányai Jenő Hajdúdorogi káptalani helynök vezetésével, mely liturgiának egy részét közvetítette a Magyar Rádió. Máj. 27. péntek 11 óra a magyar ifjúság gyűlésén beszédet mondott Timkó Imre

gimnazista, későbbi Hajdúdorogi görögkatolikus püspök. Beszédében kiemelte, hogy az egyház, fontos társadalomépítő erő. Az eucharisztia a katolikus élet középpontja. A hívő, szoros baráti kapcsolatban van az oltáriszentségi Jézussal. Máj. 28. szomb. 11 órakor tartották meg a konferenciát Az Egyház egysége, címmel, melynek vezetése Dr. Szántay-Szemán István albizottsági elnök feladata volt. Latin és magyar nyelvű beszédet adott elő, melyben hangsúlyozta, hogy az eucharisztia az Isten és az ember kölcsönös szeretetének a szentsége, az egyház egységének a szimbóluma, az Eucharisztia tápláléka a léleknek. Az Eucharisztiában egyesülnek az emberi gondolatok, érzések, szeretetben. Előadást tartott még Gojdics Péter Pál is.

Az Eucharisztikus Kongresszus előadásain többek között elhangzott, hogy az eucharisztia, mint főszentség, az egyház életének a középpontja. Az áldozás, az szakrális étkezés, közösséget hot létre (communio), az Isten és ember közt, és a hívek közt is. Isten, gondviselésből, ételt adott, életet ajándékozott nekünk, melyet üdvtörténetté akar tenni. Jézus, az Utolsó Vacsorán, elővételezte, hogy felajánlja magát a kereszten, megváltja a világot.

A kenyér és a bor az eucharisztiában, az étkezés összesűrített, összefoglaló, lényegi jelei. A 11. század óta, a kovászos kenyér helyett, ostyát használ a római katolikus egyház, azért, hogy a hívek, a közönséges kenyértől, jobban meg tudják különböztetni. Kovászos kenyér és ostya is lehet érvényes anyaga az eucharisztiának. Ha csak ostyával áldozunk, az is érvényes, a szentvér-bor nélkül, mert csak az egyik színben is ott van a teljes Jézus, ugyan úgy, mint a két-szín alatti áldozásban, kenyérrel és borral. Az átváltozásban, a kenyér lényege-szubsztanciája átváltozik, de a külseje, íze, színe megmarad (az emberekre való tekintettel).

Az eucharisztia görögül azt jelenti, hálaáldozat. Jézus valóságosan jelen van az eucharisztiában. Jézus részesít minket a saját áldozatában, beléphetünk Jézus élete átadásába, melyet az Atyának ajánlott, megtesszük a magunk felajánlását is, Krisztuséhoz csatolva, hogy értéket nyerjen áldozatunk.