Máriapócson hun templomot találtak

Máriapócs görög katolikus kegyhelyünkön, régészeti feltárások folynak, párhuzamosan a bazilika felújítási munkálataival. Mint ismeretes, a XVII. század második felében az itt élõ görög katolikus ruszinok kis fatemploma állt a mai bazilika helyén. Ebbe készíttette az Istenszülõ képét Csibi László helybeli lakos, az ugyancsak helyi Papp István festõvel. Ezzel teljesítette fogadalmát, amit a török fogságból való szabadulásakor tett. Az Istenszülõ Szûz Mária ikonja elsõként 1696-ban könnyezett, aminek hírére I. Lipót osztrák császár, felesége kérésére Bécsbe vitette. A második könnyezést követõen (1715) nyilvánították a települést Mária-kegyhellyé. Ezután 1731 és 1756 között felépül a barokk kegytemplom, a mai bazilika, 1753-ra pedig – a búcsúsok lelki gondozását is ellátó – a bazilita rend rendháza. Ennek a rendháznak a felújítása történt meg 2002-ben, Ábel szerzetes atya felügyeletével. A kápolnát, egy Erdélybõl meghívott festõ díszítette ki. De térjünk vissza a kegykép történetéhez. A csodás könnyezõ Szûz Mária kegyképrõl a pócsiak csak egy másolatot kaptak, azt se a császár csináltatta nekik, hanem az egri püspök. Azonban ez a festmény is könnyezett, 1715-ben. A kegykép számára és a felélénkülõ búcsújárás szolgálatára épült a fatemplom helyén 1731 és 1749 között a mai kegytemplom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilita kolostor. Õk voltak a kegyhely gondozói egészen 1950-es szétszóratásukig. A harmadik csodás könnyezést 1905-ben jegyezték fel.
A bazilita rendházhoz sok legendás történet, néphagyomány kötõdik. A kolostor mellett volt egy háromholdas kert, amelyet a nép Mária-kertnek nevezett. A sétányokat szegélyezõ sövényrõl a zarándokok kosárszámra vitték a gallyakat. Hasonlóképpen sokan igyekeztek a kertben lévõ Mária-kútból vizet meríteni. A kegyhelyhez fûzõdõ mondák egyik típusa szerint a közeli disznóól mellett Mária egy mogyoróbokor ágai között jelent meg. A csodás jelenés hírére a mogyoróbokorról is sokan törtek gallyat, amit a búcsúfiával együtt hazavittek, és szentelményként használtak fel. A kolostor kertjét nemrégen rendezték fa irtással, talaj feltöltéssel. A kolostor belsõ udvarát is szépen be fogják füvesíteni és szökõkutat is elhelyeznek majd. De mivelhogy a belsõ udvar kerengõnek számít, amit csak a szerzetesek használhatnak, a festõi környezetben így nem fényképezkedhetnek a házasságot kötõk. Krizosztóm testvér azt is elmesélte, hogy az egykori fatemplom másolatát, szeretnék felépíteni a kolostor kertjében. A szerzetesek a kezdetektõl a kegytemplom ellátásáról gondoskodtak, ez ma is így van, bár még tizen sincsenek a szerzetesek.
1999-ben már volt egy nagyszabású felújítása a templomtérnek és a kegytemplom udvarának. Erre azért volt szükség, mert a 2300 lélekszámú város a búcsúk idején, itt fogadja a sokszor 70-100 ezer fõs zarándok sereget. 2009 február végén kezdõdött a kegytemplom felújítása. A belsõ munkálatok idejére a Könnyezõ Szûzanya kegyképét Hajdúdorogra kísérték, gyalogos zarándoklaton. A bazilika udvarának újbóli teljes felújítása mellett, restaurálják a templomi ülõpadokat, a kegyoltárt és az ikonosztázt, ezenkívül a padlóburkolat is megújul. Ezzel egy idõben régészeti kutatást végeznek a régi templom alapjainak és körülötte feltételezett temetõ maradványainak feltárására. Megújul az elektromos hálózat, a hangerõsítõ berendezések, új fûtési rendszert építenek ki a templomban, megerõsítik a tetõ- és toronyszerkezetet és felújítják az udvart. A restaurálás ideje alatt, európai uniós pályázati pénzbõl, a városi önkormányzat felújítja a kegytemplom elõtti teret. Az együttmûködés a polgármesterasszony és Kocsis Fülöp püspök atya közt példamutató. A Könnyezõ Szûz kegyképét a szeptember 13-ai Kisboldogasszony búcsúra hozták haza a pócsiak, szintén gyalogos zarándoklat keretében. A régészeti munkákat a nyíregyházi múzeum szakemberei végzik, Jakab Attila vezetésével. A régészek a hajdani fatemplom nyomait kutatták, a padlózat felszedése közben viszont csontokat találtak, melyek a régészek szerint jóval korábbiak, mint maga a templom, így valószínûleg a falu régi temetõjének egy darabját is meglelték. A régészeti feltárások befejeztével a megmozgatott csontokat gyászmise keretében Kapin István parókus visszatemette. Az igazi régészeti szenzáció viszont az, hogy az ásatás során megtalálták egy õsi templom alapjait. Az elsõ feltételezések szerint Árpád-kori templom nyomaira bukkantak, de a részletesebb vizsgálatok alapján még annál is öregebb, valamikor az V. század táján épülhetett. Abban az idõben a Kárpát-medencében a hunok éltek. Nem elképzelhetetlen, hogy a hunok közt is voltak bizánci keresztények, és õk építették a templomot. Történelmi feljegyzések vannak arról is, hogy a hunok, saját nyelvükön éneklik a zsoltárokat, tehát jelentõs keresztény közösségük lehetett. A honfoglalás elõtti idõbõl származó tárgyi emlékek közül a závodi kereszt is bizonyítja, hogy a magyarok bejövetele elõtt az e területen élõ népek már kapcsolatba kerültek a bizánci kereszténységgel.
A bazilika renoválási munkálatait a Harcon Építõ Kft. dolgozói végzik. Párhuzamosan egyszerre több helyszínen is dolgoznak, a templomban az alapozó burkolás elkészítése, ill. a fûtéscsövek beszerelése tart, dolgoznak továbbá a kertben is, ahol szintén lesznek régészeti vizsgálatok.