Lelkivezetés vagy lelkigondozás?

A lelkivezetés: Mi is az a lelkivezetés? A lelkivezetés, a lélek karbantartása, gondozása, „szervizelése”, preventív- probléma megelőző ellenőrzése. Ellenőrizzük, hogy merre halad az életünk?, hová vezet ez a jelenlegi életmódunk, életvitelünk?, mi az életünk jelenlegi tendenciája? Ezekre az ellenőrző kérdésekre azért van szükség, hogy felismerjük annak a szükségességét, hogy vezetni szükséges az életünket, hogy ne csak sodródjunk az eseményekkel. Aki vezeti az életét, az felelős módon, saját maga hozza meg a döntéseit, nem bízza azokat a véletlen körülményekre. A felelős életvezetés, lelki egészséget feltételez, a lelkiismeretes életvezetés előzménye a mentális higiénia, a kiegyensúlyozott mentálhigiéné. Kit választanak az emberek lelki vezetőnek? Aki szimpatikus nekik, akiben megbíznak, aki hiteles.

A lelkigondozásról: A lelkigondozás is az életkérdésekről folytatott beszélgetés, ezek a kérdések azonban már valamilyen krízis-, válság- helyzetben kerülnek szóba, lelki probléma kapcsán kerülnek elő, amikor megrendül az ember lelke. Egzisztenciális kérdések foglalkoztatják ilyenkor általában az embert, a lelkigondozó együttgondolkodik ezekről a klienssel, segít megtalálni a választ, bábáskodik a helyes felelet megszületésében. Lelki probléma lehet pl. a szorongás, aggodalom, bánat, döntésképtelenség. A lelkigondozó, a már kialakult hit-, érték-, kapcsolati- válság megoldását támogatja oly módon, hogy segít felismerni a bajba jutott belső erőit. A lelkigondozott így rendezni tudja kapcsolatát magával, a világgal, Istennel. A lelkigondozó szakterületei: 1 szociális-családsegítő, 2 sport-ifjúsági, 3 kórházi. A lelkigondozás eszközei: emberközpontúság, nondirektivitás, empátia, meghallgatás, tapintat, türelem, felelősségteljesség, interdiszciplinaritás=más szakemberekkel való együttműködés, ökumenizmus. Európában, Hollandiából kiindulva terjedt el a lelkigondozás gyakorlata Heije Faber és Ebel van der Schoot lelkészek hatására. A lelkigondozás rokon a pasztorálpszichológiával és a mentálhigiénével. Lelkigondozó, csak hitéleti végzettséggel lehet valaki. A lelkigondozó tehát azzal az egészséges emberrel foglalkozik, aki éppen bajba jutott, feltárva emellett a háttérben zajló érzelmi konfliktusokat.

A szenvedő ember, bármiről őszintén beszélgethet a lelkigondozójával, a hit aspektusából. A találkozók célja, hogy a hívő, jobban megismerje önmagát és az Istenhez fűződő kapcsolatát általában, és a jelen szituációban, amikor testileg vagy lelkileg, nehézséget kell elviselnie. Áttekintve az életét, biztosan szóba kerülnek a főbb fordulópontok, meghatározó események, lelki történések. A hívő felvázolja, mit érez a történtekkel kapcsolatban, tudja-e tapasztalatként kezelni, fel tudja-e ezeket a tapasztalatait ajánlani Istennek. Tekintse át alapdöntéseit, imaéletét, istenélményeit, értékrendjét, mindezeket beszélje meg a hívő imában, Istennel. A lelkigondozó segítségével igyekszik a hívő felfedezni Isten tervét az ő életével kapcsolatban. Fontos felismerni, hogy Isten, az élettapasztalatainkon át szól hozzánk. Meditálhat azon a szenvedő, hogy mely lelki sebei fájnak még mindig? Mit üzenhet neki ez a tapasztalat, milyen értéket lehet benne felfedezni? Kiket segített a hívő közelebb Istenhez, élete példájával, mint Isten eszköze? Milyen nagy dolgokat vitt véghez Isten az életében? Mennyire tudott Istennel együttműködni?

A lelki tanácsadás: A lelki tanácsadás, az már professzionális segítő kapcsolat. A civil tanácsadás szakterületei: munkavállalás, addiktológia, mentálhigiéné, diáktanácsadás. A civil tanácsadásban, pszichológiai támogatást igénylő kliensekről van tehát szó, akik azonban nem pszichiátriai betegek. Ez a segítő kapcsolat is, szintén tartózkodik a direkt tanácsadástól, inkább a kliens választási képességét fejleszti, informál, kíséri a segítő a folyamatot. A lelki tanácsadás segíti az egyént a problémamegoldásban, döntéshozatalban, hogy fejlődjön emócionálisan, szociálisan, hogy a fejlődési és szituációs problémái megoldódjanak. Többféle döntéshozatali helyzet létezik, pl. a tanácskérőnek csak tájékoztatásra van szüksége, vagy mérlegelnie kell az ellentétes szempontokat, vagy meg kell értenie a mélyebb konfliktusokat.

A lelki tanácsadó segít kiválasztani szentírási szakaszokat a szenvedőnek, melyek bátorítást, vígaszt nyújtanak, melyeket napjában akár többször is felidézhet. Áttekinthetik együtt, hogy milyen kapcsolatban van a hívő az egyházközségével? Mit jelent számára a Szent Liturgia, a bűnbánat szentsége? Milyen emberekkel van kapcsolatban? Milyen emberek, könyvek voltak rá hatással? Milyen lelkigyakorlatokon vett részt? Átbeszélgetik hittel, hogy miért nem akadályozott meg Isten egy kudarcot a hívő életében? Volt-e Jézus életében ilyen élmény? Ő hogyan viselkedett? A tanácsadó, utat mutat, hogy a szenvedő értékrendje közelebb kerüljön Jézuséhoz. A szenvedő rádöbben a lelki tanácsadás alatt, hogy a próbatételek azért vannak az életben, hogy az ember fejlődhessen, új lehetőségeket fedezzen fel, próbára tegye állhatatosságát, felismerje, ami szükséges, fedezze fel a kegyelem szükségességét, belássa hibáit, bűnösségét, jobban bízzon, kialakítsa a helyes értékrendet. Fontos állomása a lelki tanácsadásnak, az örömteli ima újra felfedezése. A szenvedő megbeszélheti, hogy milyen nehézségeket tapasztal ima közben, az ima mennyire befolyásolja emberi kapcsolatai. Összeszedett-e az imában, az megnyugvást ad-e, megkönnyebbülést? Mi akadályozza az imaéletet, van-e valami, amivel nehéz szembenézni?

Érdekes fordított helyzetből tekinteni az imánkra, hogy az vajon milyen érzést válthatott ki Jézus szívében? Az imaéletet fejlesztheti a szenvedő, ha kapcsolata van imádkozó közösséggel, olvassa azokat a szentírási részeket, ahol imáról van szó, szentek életrajzát olvassa, akik nagy imádkozók voltak. Az imához, meg kell teremteni a szükséges időt, helyet, nyugalmat. A szenvedő rájöhet, hogy az ima, szeretetteljes ajándék, kiváltságos meghívás, ajánlat Isten részéről. Az imaéletet akadályozhatja betegség, lelki válság, lelki szárazság, bizonyos életkörülmények pl. munkanélküliség, válás, sikertelen magánélet, hitetlen környezet, kedvtelenség, zúgolódás, szorongás, fóbiák és még megannyi más nehézség. Kérhetjük Jézustól ezeknek a földi kötöttségeknek az enyhítését.

Megoldás lehet, ha a hívő, más imamódot próbál ki, pl. rövid fohászt, meditálást, vagy önmegtagadást ajánl fel, vagy megkérdezi, hogy az Úr, mit vár tőle. Senki nem marad válasz nélkül, a Szentlélek meg fogja mutatni az igazi boldogság felé vezető utat. A szenvedő felismerheti, hogy akik a bajban is mellette állnak és szeretettel segítik, azok a személyek, Isten gondviselését valósítják meg. A gesztusok is segítenek az imaéletben, keresztvetés, leborulás a kereszt előtt, gyertyagyújtás, tömjénégetés. Ha vágyódik a szenvedő, Isten társaságára, lehet, hogy hite elmélyülése előtt áll, mélyebb imaélet kezdődik el. Lehet, hogy azért nem megy az eddigi imamód, mert Isten új utakon akar megnyitni előtte. Az ember is megváltozhat, ami indokolja az újfajta imát. Imaéletünket be kell építeni a mindennapi életünkbe. Ezt úgy tehetjük meg, ha élményeinket megbeszéljük Istennel imában. Hálát adunk az örömökért, társakért, nehézségekért is, melyek feladatok az életben.

A beszélgetés művészete: A lelki beszélgetésben a két beszélgető ember, kapcsolatban van a velük lévő irányító Szentlélekkel. A Szentlélek segít, hogy Krisztusban, mintegy tükörben szemlélhesse magát a személy, hiszen Jézus, a legtökéletesebb ember, hozzá mérjük magunkat. A lelkivezető, lelkigondozó, a lelki tanácsadó megteremti a beszélgetés nyugodt légkörét, az odafigyelés és empátia biztosításával, az önfeltáráshoz. A problémákkal küszködő ember számára, vígasztaló lehet tudatosítani azt, hogy a Megváltó, a végsőkig elmegy az emberért, akármilyen élethelyzetbe is sodródott az illető, hiszen Jézus még az alvilágba is leszállt a kereszthalála után az emberért, hogy onnan „kihúzza” őt, a szenvedő tehát járhat a fény útján, ő is meghívott-, megváltott lény.

A lelkivezető, lelkigondozó, odafigyel a segítség-kérőre, de kívülálló marad a problémán – jó értelemben véve. Nem általánosságokban válaszol a beszélgetésben előkerülő kérdésekre, modora elfogadó, non-direktív, nem ítélkező, nem moralizáló, nem dogmatikus. Empatikusan visszatükröző beszélgetést folytat, a segítséget kérő vonatkozási keretében maradva, bízik a kliensben élő integráló erőben, nem autoriter tanácsadásról van tehát szó, hanem támogató abban az értelemben, hogy tudjon saját magán segíteni a kliens. A lelkivezető, lelkigondozó, a beszélgető ember érzelmeire figyel, a szavak mögött megbújó értelemre.

Vannak olyan körülmények, melyek közt az ember képtelen teljes értékű kapcsolatban lenni Istennel. Vannak olyan helyzetek, melyek megfosztják az ember attól, hogy valódi egyén, igazi szubjektum legyen. Ezekből a helyzetekből ki kell szabadítani a hívőt, a segítségkérőt. A hívő szenvedő, egész élete megoldását, Istentől várja, áttételesen az egyháztól. Az egyházi közösség hatása ilyenkor terápiás lehet. A krízisbe jutott embert, érzi, hogy az élet szentségéből való megvalósításból még hiányzik valami, hiányos Istennel a kapcsolata.