Bazilita szerzetesek Máriapócson 3. rész
A bazilita szerzetesek összefoglaló történetét a 2. részben, a II. világháború utáni állapotokkal fejeztem be, és folytatásként megígértem, hogy átnézzük a szocializmus évtizedeinek eseményeit, a máriapócsi baziliták szemszögéből.
1946-ban, a kommunisták, az egyházi birtokokat államosították, megszűnt a szerzetesek pénzforrása, amiből az intézményeiket pl. iskolákat finanszírozták. Mivel a II. világháború során ismét többször átrajzolták hazánk országhatárait, ezért az Apostoli Szentszék, 1947-ben, felállította a bazilita Szent István provinciát, a magyarországi bazilita szerzetesek számára, mivel az addigi provincia = rendtartomány, kiterjedt a mostani Ukrajna egyes területeire.
1948-ban, a kommunista állam, megállapodást akart aláíratni az egyházzal, amire Mindszenthy prímás nem volt hajlandó. 1948-ban, Mindszenthy bíboros-érsek-hercegprímást ezért letartóztatták a kommunisták, Dudás Miklós Hajdúdorogi görögkatolikus püspököt is Budapestre szállították kihallgatásra.
A kommunisták 1950-ben, az egyházi iskolákat államosították, a szerzetesrendek működését pedig megszüntették. Máriapócsról is távozniuk kellett a bazilita szerzeteseknek, és a bazilissza apácáknak. Hegedűs bazilita atya, Bodrogkeresztúrra került, oda próbálta menteni a bazilita értékeket, pl. 16. századi könyveket. A levéltárat Bacsóka Pál atya elégette, nehogy a kommunisták, abból valamilyen adatokat felhasználva, vádat kovácsolhassanak a baziliták ellen. A 10 ezer kötetes könyvtár egy teherautónyi részét, Budapestre vitték, de ott a rabolt holmit szétzilálták, tönkre mentek, szétszóródtak az ikonok, egyéb kegytárgyak is. A kommunisták 1950-ben a rendeket feloszlatták, tagjaikat szétszórták, elüldözték, ezzel zsarolva Mindszenthy bíborost. 23 férfi rendet, 40 női rendet zavartak ekkor szét, 636 rendházból, mondván, hogy az állam, átvette a feladataik teljesítését, tanítás, gyógyítás, szociális munka terén. 12 ezer ember kezdte meg ennek következtében, hányattatott sorsát. Büntető eljárások indultak meg papok ellen. Kevesen tudtak világi parókiákon elhelyezkedni, megmaradva az egyház szolgálatában, inkább jellemző, hogy gyárakban, nehéz fizikai munkát végeztek, még a nők is.
57 fő szerzetest hoztak a rendek feloszlatáskor Máriapócsra, a kiüresedett kolostorba, mintegy gyűjtőházba, Dudás Bertalan rendházfőnök idején, pl. szaléziakat, a további intézkedésig, A bazilissza apácákhoz, orsolyiták, iskolanővérek kerültek. Ellátásuk, befogadásuk, nehézséget jelentett a helyszűke miatt. Szalmán aludtak 2 hónapig, a környező nép hordott nekik ennivalót. Majd Máriapócsról is távozniuk kellett.
Nyíregyházán, a püspöki székházban, Dudás püspök csodával határos intézkedése nyomán, Papnevelő Intézet jöhetett létre. A feloszlatott bazilita rend növendékei itt tudtak elhelyezkedni. A Szentszék, a keleti politikája következtében, 1964-ben a magyar állammal részleges megegyezést kötött, ennek a jutalma volt az is, hogy Dudás püspök a II. Vatikáni zsinat utolsó ülésszakára kiutazhatott, és ott teljes magyar nyelvű görögkatolikus Szent Liturgiát mutathatott be a Szent Péter bazilikában a zsinati atyák előtt.
1968-ban, a Szentszék engedélyezte, hogy a görögkatolikus szórvány élére Timkó Imre kanonok, püspöki helynökként kerüljön. Dudás Miklós püspök 1972-ben szívroham következtében elhunyt, helyette VI. Pál pápa 1975-ben Timkó Imrét Hajdúdorogi püspökké, Miskolci exarchává nevezte ki. Ugyanakkor a pápa, dr. Keresztes Szilárd lelkészt pedig segédpüspökké nevezte ki.
Timkó püspök, 1978-tól 8 db lakást épített a szemináriumi elöljárók számára és az egyházmegyei elöljáró lelkészek számára a nyíregyházi püspöki székház udvarán. A püspöki épületben kialakították a Papnevelő Intézet mellett a Hittudományi Főiskola helyiségeit az emeleten, a földszinten pedig a könyvtárat, levéltárat, egyházmegyei múzeumot, egyházművészeti gyűjteményt, konyhát, ebédlőt, püspöki lakosztályt, az egyházmegyei hivatal irodáit, a nyíregyházi egyházközség lelkészi hivatalát, parókusi lakást, és a bizánci jellegű kápolnát.
Timkó püspök kormányzása idején, új templom épült 1972-ben Nyírlövőn, Petneházán, 1976-ban Erdőhorvátiban, 1977-ben Balkányban, kápolna 1978-ban Hajdúsámsonban. Új parókia létesült 1978-ban Nyírteleken. Új parókiákat szerveztek a szórványban, Csepelen, Rákoskeresztúron, Újpesten, Pécsen. Római katolikus templomokat vett át Timkó püspök Budafokon, Kőbányán, Pestszenterzsébeten, Vácott, Pécsett.
Timkó püspök kérésére, a hajdúdorogi püspöki joghatóságot véglegesen kiterjesztette az egész ország területére 1980-ban, II. János Pál pápa, – kivéve a Miskolci Apostoli Exarchátus területe. Timkó püspök a szórványhelynökség helyett, felállította a Budapesti Püspöki Helynökséget, 1982-ben megalapította a Budapesti Esperesi Kerületet.
Timkó püspök 1978-ban hunyt el váratlanul, helyét Dr. Keresztes Szilárd töltötte be.
Befejezésül, néhány sor, csak jelzésképpen a rendszerváltás pillanataira. Az 1990-es rendszerváltás után, a máriapócsi bazilita férfi és női szerzetesei visszakapták az államtól a kolostoraikat, megpróbáltak fiatal szerzeteseket toborozni. Hegedűs József bazilita szerzetes lett a Pócsi bazilita kolostor házfőnöke 1990-1998 között. Visszajött a kolostorba Liki Imre bazilita szerzetes, aki az 1950-es években, a nyíregyházi görögkatolikus szeminárium rektora volt, és dogmatika-filozófia tanára volt. Az elüldöztött baziliták közül, Orosz Sándor Ágoston, az 1950-es években, a görögkatolikus szeminárium spirituálisa lett. Regős Dénes bazilita atya, gyári munkás lett. Dudás Bertalan volt 1943-tól 1950-ig a rendfőnök Máriapócson a kolostorban, 1989-tól 1992-ig a tartományfőnök volt, mely idő alatt, próbálta a levéltár maradványait menteni.
1991-ben, kegyelmi pillanata volt a magyar nemzetnek, Magyarországnak, a görögkatolikusságnak, Szent II. János Pál pápa Máriapócs kegyhelyre való látogatása.
