Kik azok a görög katolikusok?
Beszélgetés Legeza József lelkésszel, az észak-pesti görög katolikusok lelki atyjával

-Kik azok a görög katolikusok?

Az egészséges embernek két tüdővel kell lélegeznie, hogy elég levegőt kapjon. Az egyháznak is két tüdeje van, a keleti és a nyugati egyház - mondta a Szentatya. Nevünkben a görög szó kelet felé mutat, a katolikus a nyugathoz való kapcsolódást jelenti. Bár ez csak a közvetlen képzetársítás, mert a katolikus szó az egyház egyetemességét fejezi ki. A görög katolikus hívő közösséget sokszor illetik - főleg az ortodoxok - az unitus, az egyesült jelzővel.  E mögött az a történelmi tény van, hogy a mai görög katolikusok az uniós zsinatok révén visszatértek a katolikus egyázba. Szertartásainkban, hagyományainkban, lelkiségeinkben őrizzük a keleti örökséget, de hüek vagyunk a római pápához, szent Péter utódához is, ahogy ez a katolikus és az ortodox egyház nagy, 1954-ben történt szakadása előtt is jellemző volt ránk.

Magyarországon hány görög katolikus van?

Hazánkban körülbelül háromszázötvenezer görög katolikus van, főleg a keleti és az északkeleti megyékben, de szétórtan az egész országban is élnek. Az egyházmegye püspöke Nyíregyházán lakik, ő tagja természetesen a magyar katolikus püspöki karnak.

Miben látja a görög és a római katolikusság között a különbséget?

Az, hogy valaki görög vagy római katolikus, olyan mint a genetikai örökség, vagy a nemzetiég - Isten adománya. A görög jelző az Istenhez fordulás gesztuában mutatkozik meg, úgy imádkozik, úgy végzi a szertartásokat, mint a keleti egyház. Ugyanazzal a - közel kétezer év óta változatlan - szertartással kereszteltek és bérmáltak meg, mint őseimet, és mint az unokáimat fogják. Szeretem, ami állanó, ugyanakkor újabb és újabb tartalommal jelenik meg, azaz örökkévalóságot jeleníti meg itt a földön. Kereszteléskor bérmálunk, mint az ókeresztények, két szín alatt áldozunk, kovászos kenyérrel, mint az ősegyházban. Segít bennünket, hogy templomainkban az ikonosztázonon, a képállványon láthatjuk Mária és Jézus életének egyes eseményeit, az apostolokat, a prófétákat, az utolsó vacsora és a keresztre-feszítés képi ábrázolását. Egyházunk stílusa a teljes emberséget megmozgató tiszteletadás. Minden érzékünkkel dicsérjük az Istent. A pap állandó párbeszédben van a hívekkel. Sokszor vetünk keresztet, mert ezzel Krisztust öleljük át, megcsókoljuk a Bibliát, a keresztet, az ikonokat, mint ahogy a gyermek a szüleit. Ahogy Jézus az utolsó alkalommal bevallja örök vágyát, hogy velünk lehessen - mi is „vágyva vágyunk” vele lenni, engedjük, hogy kifelé is megnyilvánuljon az a belső nagy szeretet, imádat, ami iránta bennünk ég.

Görög katolikusnak született, de pappá később lett. Miért választotta a papi hivatást?

Ez egy nehéz kérdés. Hasonlít ahhoz a kérdéshez, hogy miért vallásos, hogyan lett hívő valaki. Mindenki másként. Istenhez sokféle út van, illetve Isten sokféleképpen hívja magához a gyermekeit, tanítványait és papjait is. Az Istenhez való viszonyunkban sok a titok, az emberi szóval kimondhatatlan. Hogyan tudnánk szavakkal elmondani, miért szeretjük házastársunkat, hazánkat és persze a hivatásunkat is.

Segített-e hivatásának megválasztásában a család, amelyben felnőtt?

Bizonyára, de úgy mutatták, mindegy, hogy mi leszek, csak jó ember legyek és szeressem az Istent, és boldog legyek. Talán Istennek is ez a hozzáállása felénk. Nem biztos, hogy igazam van, hisz ki az, aki Isten minden titkának a tudója, de úgy gondolom, Isten nem azt akarja, hogy valaki pap legyen vagy más, hanem azt akarja, hogy jó és boldog legyen. Ha valaki úgy lesz boldog, hogy pap lesz, és alkalmas erre, vagy más hivatásban találja meg az örömét és jó marad, akkor ez is az Úr akarata. Nagyon sok értelmű az, amit azzal szoktak jelölni, hogy az Isten hívott erre vagy arra a hivatásra. Ebbe talán az is belefér, hogy az Isten úgy viselkedik velünk, mint egy jó apa a gyerekével. Ahogy se én és talán más szülő sem akarná, hogy gyermeke ne azt tegye, amit a lelke diktál, s amire alkalmas, szerintem az Úristen is ilyen atyánk. Ahogyan a házasságba sem lehet beleszólni, a hivatás megválasztásába sem, bármilyen nehéz is akaratunkat, vágyainkat elrejteni, legfeljebb tanácsokat adhatunk.

Önöknél a papok nősülhetnek.

A keleti egyház megőrizte az ősegyház hagyományát, ahol fakultatív döntés az, hogy cölibátusban vagy házasságban szolgálják a papok az Istent és az embereket.

Mennyiben különbözik egy nős és egy nőtlen pap élete?

Annyiban, hogy a nős papoknak mások a nehézségei és örömei. Úgy hiszem senki sem tudja elkerülni keresztjeit, nehézségeit, és az Úristen mindkét állapotban élő papját egyformán elhalmozza ajándékaival, örömeivel. Az, hogy valaki jó vagy rossz pap, nem attól függ, hogy házasságban él vagy cölibátusban. Mindkét állapotban lehet ilyenné és olyanná válni. A görög katolikus egyházban a hitelesség nem attól függ, hogy melyik állapotot választja.

Nem jelent ez megosztottságot?

Bizonyára arra gondol, hogy egy nőtlen pap csak a papi hivatásának él. Valóban néha az ember úgy véli, hogy amikor a családi tendőit végzi, bár ebből a boldog állapotból tettek fakadnak, úgy érezheti, hogy ez idő alatt végezhetné a papi teendőit is. Amikor a papi feladatait teljesíti, akkor pedig azt gondolja, hogy rossz apa, mert a családjával is foglalkozhatna helyette. De ez minden hivatással így van, ezt érzi a feleségem is, aki orvos. Nem tudnék boldog lenni, ha jó papnak, de rossz apának tartanának, de ez fordítva is igaz, ha jó apának, de rossz papnak minősülnék a hívek szemében. Nem állhatok rossz apaként a hívek elé és rossz papként a gyermekeim elé. Úgy kell az emberek felé fordulnom, olyan szeretettel és figyelemmel, hogy ne érezzék, nekem még van egy családom is. És ugyanúgy éreztetni kell a gyerekeimmel, mennyire fontosak számomra, nem mellékfoglalkozásként vagyok apa. Mindig az a legfontosabb, amit éppen csinálok. Nem lehet jó pap, aki nem jó férj, nem jó apa, s nem lehet jó apa, jó férj, aki nem jó pap, holott ez a hivatása. A személy egy és oszthatatlan.

Nem félt attól, hogy ezt a szép hivatást választva túlságosan példaszerűvé kell vállnia?

Rólam a jó Isten lehántotta ezt. Mindig ad olyan „bakikat” általam, amely kideríti, hogy nagyon emberi, gyarló hibákkal küszködöm. Ez is isteni kegyelem, amikor időnként felemelkedhetnék egy piedesztál -ra, s hirtelen előjön egy szituáció, egy problematikus helyzet, amikor gyengébbnek bizonyulok és minden „arisztokratikus vonás” lepattan rólam. Az élet nehézségeivel való küzdelem visszaránt a valóságba, realistává, alázatossá tesz. Elsőmisés szentképemre azt a Szent Pál-i idézetet nyomtattam: „Kincsünk törékeny cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” A papok, de mindenki a lángot törékeny cserépedényben hordozzák.

Elfogultság nélkül, mit mondana el önmagáról?

Isten különböző papokat küld az emberek közé, s nem biztos, hogy mindenki ilyen papról álmodozik, mint amilyen én vagyok. Nekem is vannak rossz tulajdonságaim, amiket napról napra le kellene győznöm, de nem mindig sikerül. Így megértem legalább a gondjaikkal, nehézségeikkel küszködőket.

Egy fél mondattal utalt a családjára, beszéljen róluk is.

Nehéz a családról beszélni, mert ők az én nagyon félve őrzött kincseim. A család az Isten személyes ajándéka az embernek. Jézus nagyon fontosnak tartotta, hogy harminc évig rejtett életet éljen, minden feltűnés nélkül Názáretben. A papnak mindig ki kell állni, a családjával is tanúságot kell tenni, s ez időnként számukra is nem kis nehézséggel jár. Fiam harmadéves orvostanhallgató, lányaim közül az egyik az ELTÉ-n francia-néprajz szakos hallgató, a legkisebb gimnazista.

Nem bánta meg, hogy pap lett?

Amikor az ember pap lesz, azt hiszi, ad valamit az Istennek. Közben Istentől kap egy nagy lehetőséget. Boldog vagyok, hogy megengedte, hogy papja lehetek. Jó papnak lenni.