Szolidaritásban egymás iránt
Fontos részt venni az egyházi szertartásokon a híveknek, a vallás, a hit iránt érdeklődőknek, mert nemcsak az egyház életébe kapcsolódnak be ezáltal, nemcsak az egyházhoz tartozásukat fejezik ki részvételükkel, hanem az istentisztelet, spontánul pszicho-higiéniai, lelkigondozó, terápiás hatású lehet a számukra. A liturgia a hitet ritualizálja, szimbólumokba foglalja, aktualizáltan megjeleníti az esztétikuma által. Tudniillik, a liturgia, a rítus segítségével, érzelmi tartalmat tudunk kifejezni. Az érzelmek kifejezése verbálisan-szavakban, a megfogalmazásban, határokhoz kötött. Bizonyos életszituációkról, krízisekről, nehéz beszélni, ezt mindannyian megtapasztaltuk már. A kollektív liturgikus szöveg könnyebbé teszi az emberi szívnek a kifejezést, mint az egyéni minőségi vallomástétel. A liturgia, segítik a gyász vagy boldogság elviselését, struktúrálását, az emóciók feldolgozását. A zavaros érzelmek, letisztulnak a kötött szövegű kifejezése által. Ezáltal a hívőt megóvja az esetleges krízishalmozódástól. Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy a rítusok tehermentesítik az egyént, olyan élettémák esetében,melynek kommunikatív, kognitív feldolgozása a pillanatnyi érzelmi túlterheltség miatt nem lehetséges. A problémájával elmagányosodott hívő, az egyházi közösségi alkalmon újra kapcsolatba kerül Istennel, önmagával, a másik emberrel. Erre ad alkalmat a bazilita harmadrendiek minden évben kétszer megtartott találkozója Máeriapócson, görögkatolikus nemzeti kegyhelyünkön.
Rakaczky Máté Bazil, bazilita szerzetesre emlékezve, felidézzük utolsó előtti nyílvános tanítását, melyet 2015. októberében adott, az általa alapított Bazilita Harmadrend Országos Találkozóján, vagyis a bazilita szerzetesrendhez szorosan kapcsolódó civil, világi hívek zarándklatának, lelkigyakorlatának zárómiséjének prédikációjában. Ez a vasárnap a görögkatolikus liturgikus év és szertastásrend szerint, az Inaszakadt vasárnapja volt. Rakaczky Bazil atya prédikációja, Ferenc pápa írását vette alapul, mely a szerzetesekhez szólt. A 2015-ös év a Szerzetesek éve a Vatikán szándéka alapján. Ebben az évben, fokozottabban figyelünk a szerzetesi hivatásokra, a szerzetesek megújítják a fogadalmukat. Amikor Isten hivatás, feladatot ad az embernek, akkor fel is készíti rá, erőt is ad hozzá. A szerzetes és a világi hívő is megkérdezheti magától az önvizsgálatában, hogy szelíd-e és alázatos szívű, ahogyan azt Jézus kívánta, vagy engedelmes-e, simulékony, esetleg pletykás? 
A gonosz lélek elsősorban arra törekszik, hogy megossza a közösséget, egymás ellen fordítsa az embereket, hogy irígykedjenek egymásra. Figyelnünk kell arra az elmélkedéseink folyamán, hogy milyen úton vezetett minket a Mennyei Atya – aznap, - és egész életünk folyamán? Minden nap meg kell újítanunk a szövetséget a Teremtővel. Nem szabad elveszíteni a kezdeti lendületünket, hanem a hit élményét, igyekezzünk megosztani másokkal. Figyelnünk kell a szívünkben lakó érzésekre, vajon felkavarodott állapotban vagyok, vagy nyugodt a családi életem? Mi tenne boldoggá? Köszönjük meg a családunkat, a szerzetesi közösségünket Istennek. A feszültségekben is szükséges egymást elfogadni, egymást segíteni. Hallgassuk meg egymás bajait türelemmel. Tegyünk tanúságot minden nap, legyünk eszköz a Szentlélek kezében. Az egyháznak új utakat kell találni a közömbös emberek felé.
Erre tesz kísérletet a bazilita harmadrend is, a pasztoráció eszközeivel, pl. részvételével a máriapócsi betegek búcsúján (2019-ben). (Képeink az eseményről tudósítanak.)..