Az életvezetés művészete
Naszianzoszi Szent Gergely írta a következőket a 4. században, az ókeresztény korban: „Feladatod van lelkem…ha vállalod. Vizsgáld meg magad komolyan, létedet, sorsodat, honnan jössz és hová kell eljutnod. Igyekezz megtudni, hogy az életed, élet-e vagy pedig valami több nála. Feladatod van lelkem, tisztítsd meg tehát életed, elmélkedj kérlek, Istenen és az Ő titkain, kutasd azt, ami e világ előtt volt, és azt, ami számodra adatott…mi a rendeltetésed.”
A fenti idézet, már a 4. században megfogalmazta a modern pszichológia egyik sarokkövének számító állítását, mi szerint az egzisztenciális vákuum kínzó érzését az életcél felé tartó életvezetéssel szüntethetjük meg. A kereszténység számára egyértelmű az emberi élet értelme, az életszentség, az üdvözülés. A sikeres életvezetéshez, meditálva ki kell tűzni a célt, eldönteni a cél megvalósításához szükséges tettek megvalósítását, imádkozni az eredményért, végig imában kontrollálni az életvezetés munkáját. Mindenki jól szeretné vezetni az életét, hogy életfeladatát, életcélját teljesítse, ezt az általánosságban megfogalmazott nagy célt azonban, a mindennapok helyzeteire le kell fordítani, hogy ne csak a csapdák, buktatók kerülgetésével teljenek a napjaink. Mindennapi döntéseinkkel is felelősséggel tartozunk Istennek. Az erényes életvezetés, hozzá tartozik az életcél stratégikus véghezviteléhez a keresztény ember számára. Az életcélja elérésére való törekvése közben a személy kibontakozik. A kibontakozásra, önmegvalósításra a Szentháromság is hív. Az ember lelke, természete, be van állítódva az istenkeresésre, jótettekre, ez azért van így, mert megkaptuk az istenképiség ajándékát az Atyától, az isteni természetből való részesedést. Az ember akkor érzi jól magát emocionálisan, mentálisan, ha küldetését dinamikusan megvalósítja. Alapküldetése minden személynek, az életszentségre igyekvő életvezetés, vagyis a szentháromságos élet, az átistenült –theószisz- élet, tehát az élet megszentelése, hogy ne evilági módon éljünk –cigi, drog, iparilag előre gyártott élmények- hanem szentül. A sikeres életvezetéshez az önrendelkezés mellett, képesnek kell lenni másokkal konszenzusra jutni. A szeretetteljes emberi kapcsolatok, az ember helyes viselkedése a közösségben, a mindenkivel való kultúrált bánásmód, mind a sikeres életvezetés feltételei. A tisztelet, elfogadás, bizalom nemcsak általános emberi értékek, hanem a keresztény katolikus értékrend elemei is. Az életvezetés kitüntetett pillanatai, vonatkozási pontjai az életdöntések. Helyes életdöntést csak énstabil ember képes hozni.
Az életdöntések, alapdöntések, mint pl. a szerzetességet választja-e valaki, vagy megnősül, az egész földi életet, és a halálon túli életet is szemmel tartja, az üdvösséget. A nagy döntések, meghatározzák jövőbeli terveinket. A nagy döntés meghozatala után, a kis döntéseket, már ehhez igazítjuk a nézőpontunkat beigazítva a célra, a feladatokat rangsorolva, mi a legfontosabb, és mit ignorálhatunk-nem törődünk vele, figyelmen kívül hagyjuk. A jó döntéseket elősegítik a kedvező –vallásos- körülmények, a pozitív életszemlélet, a stresszmentes környezet, az éber odafigyelés Isten szavára. Amikor a jó dolgokat megvalósítjuk az életvezetés során, akkor Istenre irányulunk.Ezt az elhatározásunkat talán segítheti a karácsonyt megelőző adventi készülődés időszaka. Kérjük ebben a várandós Szűz Istenanyát közbenjárónak. Ámen.
Papp Nóra 2019. november