SZENVEDÉSTÖRTÉNET
VII.rész



Jézus halála

Mt 27,45: „A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig."
A római órabeosztással találkozhatunk itt, mi szerint a nappalt 12 órára osztották be, az első óra reggel 6 a mi időbeosztásunk szerint. A római 3. óra reggel a mi 9 óránk, a római 6. óra a mi delünk, a római 9. óra a mi délután 15 óránk. Ez az imaórák beosztása is a szerzeteseknél a mai napig. A húsvéti bárányokat a templomtéren délután fél 2-től kezdték levágni, Jézus a mi húsvéti bárányunk 1Kor 5,7 ugyanakkor vált áldozattá a kereszten. A 3 órás sötétség, Isten ítéletének a jele, az ószövetségi rend vége. Az Ószövetségben is az ítélet ideje a sötétség. Isten a sötéttel jelzi, hogy Jézus megölése gonosztett, habár benne volt az üdvtervben.  
Mt 27,46: „A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: >Élí, Élí, lemá szabaktáni? Azaz Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Zsolt 22,2)
Az arám szavak idézetek a 22. zsoltárból. Aki szorongattatott helyzetben imádkozik, igazából tudja, hogy Isten nem hagyta el, legfeljebb csak engedi, hogy az ember átélje teremtett voltát. Jézus a mi szenvedésünket, halálunkat élte át, de -én Istenemnek- szólítja az Atyát, tehát kifejezi bizalmát.
Mt 27,49: „A többiek pedig így szóltak: >Hagyd csak, lássuk, eljön e Illés, hogy megszabadítsa?"
Gúnyt űznek Jézus felkiáltásából is, Illés héberül Elijjahu. Jézus korában a zsidók, segítőszentnek tekintették, aki kiállt az igazak mellett.
Mt 27,48: „Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki.” Zsolt 69,22
A szegények üdítőitala a savanyú bor vagy ecettel kevert víz volt. A katonák is használták az ecetes vizet. Jézus ezt nem utasítja el, mert ez nem bódító ital. Abban a testhelyzetben nem tudott volna inni, ilyen kiszolgáltatott állapotban vagyunk a kórházban is, mikor műtét előtt-után száraz a szánk, de nem szabad, nem tudunk inni, ilyenkor a műtősnő, ápolónő, vizes gézt tesz a szánkra.
Jn 19,28 említi, hogy a katona, Jézus, -szomjazom- felkiáltására cselekszik. Azért kiáltott fel Jézus így, hogy teljesedjenek az írások, alkalmazkodott, hogy Isten terve az apró részletekig megvalósuljon.
Mt 27,50: „Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott, és kiadta a lelkét."
Nagy hangon kiáltva adta ki a lelkét, amit az Atyának ajánlott. Az utolsó kiáltást a centúriónak kötelessége volt meghallgatni, ott maradni a kivégzett mellett végig.
Mt 27,51: „És íme a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek.”
Az Ószövetség a végéhez ért, a végső idő megkezdődött. A templom épületét a függöny kettéosztotta a szentek szentjére és a külső szentélyre. A függöny kettéhasadása azt jelzi, hogy a templom megszűnt kiváltságos szentély lenni. Az igazi mennyei szentély nyitva áll az emberek előtt, mindenütt lehetséges imádni Istent. A földrengés az Ószövetségben az Isten átvonulásának a jele, a sziklák meghasadnak Isten szavára, közeledésére.
Mt 27,52: „A sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste."
Mt 27,53: „Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.”
Az igazak feltámadnak, mert Jézus legyőzte a halálával a halált. De csak akkor jelennek meg, mikor Jézus feltámadt.  
Mt 27,54: „A százados pedig és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: >Ez valóban Isten Fia volt."
Keresztény hitvallás formulával vallják meg hitüket. Aki így viseli el a halált, akinek halálakor ennyi jel történik, az az ember a pogány szemében Isten Fia. Mk, Lk és Jn említi Jézus halálakor a beálló sötétséget, napfogyatkozás vagy homokvihar lehetett.
Mt 27,55: „Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.”
A galileai asszonyok a tanító körutakon gondoskodtak Jézusról.
Mt 27,56: „Köztük volt Mária Magdolna, Mária Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak anyja.”
A Magdolna név a Magdala arám nevű településre utalhat, ahol lakott, jelentése torony, a Galileai-tó partján található. Lukács és Márk szerint Jézus 7 ördögöt űzött ki belőle. Az ördögűzés gyógyítást jelent, tehát valamilyen súlyos betegsége volt, és nem rosszéletű nő volt. Jómódú lehetett, ha húsvétkor illatszereket tudott vásárolni. Ő a bűnbánó nő Lk 7,37. Mária=Jakab és József anyja a Mt 13,35-ben említett Jézus 4 testvérének, rokonainak az anyja. Jánosnál Mária, Kleofás felesége. Zebedeus fiainak anyja Márknál Szalóme. Még sokan mások is álltak a kereszt alatt.
János evangélistánál a kereszt a kegyelem kiáradásának a jelképe, ő a gúnyolódókat nem helyezi a kereszt alá, hogy ne törje meg a jelenet ünnepélyességét, olyanokat állít oda, akik tisztában vannak a misztérium nagyságával, Jézus édesanyját, és a szeretett tanítványt, vagyis magát. Jézus az utolsó percben az édesanyjáról gondoskodik, János apostolnak ajánlva. Jelképévé válik mindazoknak, akik elfogadják hitben Jézus keresztjét, kitartanak mellette. Szűz Mária az egész egyház szimbólumává válik. János a saját házába fogadta. Szűz Máriában anyai közbenjárót láthatunk.
János evangéliuma szerint a zsidó vezetők nem akarják megszegni a törvényt, kettős ünnep következik, jön a húsvét és a szombat estétől, mert napnyugtától számították, kezdték a napokat, MTörv 21,22-23 előírása szerint nem maradhatott felakasztott ember másnap a fán, még aznap el kellett temetni, ezért kérik Pilátust, hogy siettesse Jézus halálát.  Ennek módja a rómaiaknál az volt, hogy összetörték a keresztre feszített csontjait. De mivel Jézust már úgy látták a légiósok, hogy meghalt, lándzsával döfték át az oldalát, hogy biztosan meg legyen győződve a halál beálltáról.
Jézust a jobboldalon érte a lándzsaszúrás, az 5. és 6. borda közt, valószínű, egy lovas katona szúrta meg, a hagyomány szerint Longinus. A szúrás 8 cm utat tett meg a jobb tüdőben, felnyitotta a szívburkot, elérte a jobb pitvart. Ha élő embert ért volna a szúrás, légmell keletkezett volna, vagyis a tüdő összezsugorodott volna, mert helyet ad a szívből kiömlő vérnek. Akik nehéz haláltusát vívnak, a szívburok megtelik vérsavóval-vízzel, ami a vérrel kiömlött Jézus sebéből.
Márk, Jézus tudatos halálával, ártatlan szenvedésével fejezi ki, hogy Ő Isten Fia. Máté a zsidó-keresztényeknek bizonyítja a szenvedéstörténetben is, hogy Jézus a zsidóknak megígért Messiás. Lukács a bűnösök üdvözítőjeként mutatja be, a szenvedés, Isten tervének a része, Jézus előre tud róla, tanítványai előtt is felfedi, kiemeli a politkai vádak hamisságát, többen kijelentik ezt, Pilátus, Heródes Antipász, a jobb lator, János a Messiás királyi fenségéből sejtet meg valamit.  Krisztus keresztje határozza meg a keresztény teológiát.
A sebből vér és víz folyt ki, a vér szétesését mutatta ez, tehát bekövetkezett már a halál. Zak 12,10 Rám emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak - jövendölés teljesedik be. Jézus oldalának megnyitása Jézus szeretetének kiáradását jelenti, oldalából született az egyház. A vér a kegyelem kiáradása, a kegyelem eltölti az egyházat, örök életet ad, a víz a Szentlélek kiáradását jelzi. A vér és víz jelképezi a keresztséget és az eucharisztiát. A kereszthalál az egyház és a szentségek forrása.  
A kereszthalálnak csak másodlagos okai az ostorozás folytán beállt szívgyengeség, vérveszteség, a keresztre szegezés folytán támadt vérmérgezés, elsődleges oka Jézus akarata, hogy minket megváltson.