Bazilita szerzetesek Máriapócson 2. rész

A bazilita szerzetesek történetét Máriapócson az első részben ott fejeztük be, hogy 1912-ben megalakult a Hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye, X. Piusz pápa jóváhagyásával. Az első Hajdúdorogi görögkatolikus püspök, Miklósy István

(1857-1937) volt. (Miklósy István hajdúdorogi görögkatolikus püspök ellen, 1914-ben Debrecenben, bombamerényletet kíséreltek meg.) A máriapócsi baziliták tevékenységéhez soroljuk azt is, hogy az 1912-ben épülő Ungvár-i bazilita rendi internátus költségeit, a pócsi monostor állta. A baziliták, a gróf Károlyi Ferenctől kapott adomány birtokrészeket egyesítették Máriapócson, és a vasútállomás mellett, korszerű mezőgazdasági szeszgyárat, malmot, olajütőt építtettek. Az ezekből az ipari létesítményekből befolyt jövedelmekből, iskolákat tartották fenn a baziliták, és segítették a szegényeket. Sajnos a virágzó lelki- és társadalmi- életnek, egycsapásra véget vetett az I. világháború. Az igazságtalan Trianoni békediktátum után, a Hajdúdorogi egyházmegye a területének és híveinek elveszítette a felét.

Trianon után, a magyarországi bazilita regionális előljáró, Dudás Miklós szerzetes lett, máriapócsi születésű bazilita, a későbbi görögkatolikus püspök. A pócsi baziliták tevékenységéhez tartozik az is, hogy a görögkatolikus kispapok hazai és külföldi tanulmányainak összes költségeit, a máriapócsi monostor finanszírozta. Az I. világháború után, Chernok János esztergomi római katolikus püspök nem támogatta a görög katolikus szeminárium felállítását. Ezért Miklósy István Hajdúdorogi görögkatolikus püspök, a görög rítust nem ismerő kispapoknak rítus tanfolyamot szervezett Máriapócson, Legeza Tivadar bazilita szerzetes vezetésével. Az I. világháború után a baziliták szociális tevékenységéhez tartozott, a rászorulók számára a pénzadományok, kölcsönök, terménnyel való kisegítés. Külön őröltek a szegények számára a szerzetesek, és hetente egyszer, kenyeret sütöttek részükre, kemencében. A régi gazdasági major és csűrök területét, önként ajánlották fel a baziliták az I. világháború után, hogy ott építsenek házakat a lakosoknak, öt utcasor épült így ki. A rend építtetett iskolát, tanítói lakást az ott élők számára. A baziliták, a nagykállói kórház építését is segítették pénzzel. A szegényebb egyházközségeket is kisegítette anyagiakkal. A világháború után, 1928-ban, gyümölcsöst telepítettek, melynek jövedelme fedezte a kegytemplom és monostor korszerű szigetelését. (A kegytemplom erősen salétromos volt.)

A bazilita atyák a búcsúsok lelki ellátása mellett népmissziókat tartottak országszerte, a környező országokban, még az USA-ban is. A népmissziók és lelkigyakorlatok, 1924-től, 1950-ig tartottak. 302 lelkigyakorlatot tartottak a baziliták, papnéknak, tanítóknak, apácáknak, világi papoknak, világi személyeknek, iskoláknak, egyesületeknek, társulatoknak.

A bazilita szerzetesek, részt vettek az 1938-as, 34. Eucharisztikus Kongresszuson. A kongresszus programjában szerepelt egy görögkatolikus Szent Liturgia és egy görögkatolikus ünnepi ülés. A Szent Liturgián jelen volt Eugenio Pacelli pápai legátus, a későbbi XII. Piusz pápa. XII. Piusz pápa nevezte ki 1939-ben Dudás Miklóst, új Hajdúdorogi püspöknek.

Az I. világháború utáni talpra állást és éppenhogy megindult újraszervezést és az egyházi élet virágzását, ismét romba döntötte egy háború, a II. világháború, és a lelki életet, a szabad vallásgyakorlást pedig elfojtotta, az utána következő több évtizedes kommunizmus. Az utolsó korlátozás nélküli tette a bazilitáknak, a csodásan könnyező ikonhoz kapcsolódik. Ugyanis bazilita elgondolás alapján készült el a máriapócsi kegykép kegyoltárának terve. A tervet a pécsi ferencesek átdolgozták, és kivitelezték, 1944-ben. A kegyképet, a bal oldali kegyoltárra, 1946. szept. 8.-án, az első csodálatos könnyezés 250. évfordulóján helyezték át az ikonosztázionról. A jubileumi ünnepségen részt vett Mindszenthy József bíboros, esztergomi érsek, hercegprímás is. Dudás Bertalan bazilita tartományfőnök kérte XII. Piusz pápától, a máriapócsi templom Basilica Minor rangra való emelését 1948-ban.

Sajnos ezután, 40 év szocialista elnyomás következett, szerzetesek szétszóratása, papok titkosszolgálati megfigyelése és kínvallatása, hívek erőszakos megfélemlítése. Hogy ebben a légkörben, hogyan tudott mégis fennmaradni a bazilita szerzetesség és a görögkatolikus egyház, azt a következő részben olvashatják el.

A debreceni bombamerénylet után 1914