Turkia metropólia
Mindannyian jól emlékszünk rá, hogy azt tanultuk az iskolában, hogy első szent királyunk, Szent István, 10 egyházmegyét szervezett és két érsekséget, a nyugati rítusú kereszténység elterjesztésére, meghonosítására. Nos, ez csak leegyszerűsített, rövidített változata a történteknek.
Baán István atya kutatásából ismerjük az adatokat, hogy Szent István király előtt is elfogadták, gyakorolták a magyarok a kereszténységet, közvetlenül Szent István családja is, hiszen a király anyai nagyapja, a Bizánci birodalomból hozott haza, Erdélybe, görög rítusú keresztény térítő püspököt. Hierotheosz missziós püspök térítő munkája folytán, egész Erdély, a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze, bizánci-görög rítusú keresztény hitre tért. A magyar hívek számára, a Turkia nevű érsekséget-metropóliát alakította meg a Konstantinápolyi pátriárka.
(Az érsekség és metropólia kifejezések, ugyan azt jelentik, mint ahogyan az érsek és metropolita szavak is. Az érsekség és érsek, a nyugati-római rítusú-szertartású kereszténység szakszava, míg a metropólia és metropolita, a keleti-görög-bizánci rítusú-szertartású kereszténységé.)
Közvetlenül a bizánci fővárosból, Konstantinápolyból irányította a metropóliát, nevezett ki metropolitát, a pátriárka (a metropoliták főnöke, felettese).
(Egy metropólia megalapításához, az egyházjog szerint, minimum 3 -évtizedek óta- jól működő egyházmegyére van szükség-ami így már 3 püspököt is feltételez, az egyházmegyék vezetőjeként-. Általában a bizánci császár kezdeményezte az egyházmegyék meropóliai rangra emelését. Hierotheosz missziós püspök 953 körül érkezett Erdélybe, két nemzedék múlva pedig már létezett Turkia metropólia!)
Szent István tehát a nagyapjától, az Erdélyi Gyulától (akinek a keresztneve Zsombor volt), már egy működő bizánci metropóliát-érsekséget örökölt. Szent István édesapja, Géza fejedelem (aki a keresztségben szintén az István nevet kapta) nyugati rítusú papokat, szerzeteseket is hívott Magyarországra, ahogyan Szent István is, ugyanakkor megőrizte a politikai jóviszonyt és egyházi kapcsolatot Bizánccal. Szent István, szövetséget kötött II. Baszileosz bizánci császárral, melyet a két uralkodói dinasztia összekapcsolásával is megerősítettek, megpecsételtek, vagyis Szent Imre magyar királyfi, trónörökös számára, Bizáncból, nemesi menyasszonyt küldtek.
(II. Baszileiosz bizánci császártól nem állt távol a keleti lovas-nomád eredetű népek lelkének, hagyományainak megértése, hiszen a Kijevi Rusz-szal, vagyis Kijevi Nagyfejedelemséggel is szövetséget kötött, kis-ázsiai háborúi miatt. A keleti szláv törzseket Szent Vlagyimír fejedelem térítette meg a kereszténységre, Szent István király kortársaként.)
Szent Imre királyfi menyasszonya és női kísérete számára alapították a Veszprémvölgyi bazilissza kolostort (hogy ott tartózkodjon az esküvő napjáig). Az apáca kolostor irányítása közvetlenül a Turkia metropolitája alá tartozott, ahogyan az a kolostor alapítólevelében is olvasható.
Turkia metropólia érsekei közül, ismerjük név szerint Georgiusz-t 1050-ből, akit egy oklevél említ Kalocsai érsekként. Turkia metropóliát, később Kalocsai érsekségként nevezik, emlegetik. (Volt egy latin szertartású Kalocsai püspökség, melyet 1135-ben egyesítettek a Turkia bizánci metropóliával. Az évszázadok alatt, esetenként, majd folyamatosan, latin szertartású érsek került a bizánci metropolitai székbe. A nyugati rítusú vezetés alatt, azért még működhettek bizánci szertartású egyházközségek és papjaik.)
(Georgiusz Turkiai metropolitáról pl. megőrizték a történelmi feljegyzések, hogy 1050-ben, együtt vett részt IX. Leo pápával Lotharingiában egy főpapi megbeszélésen. Valamint 1051-ben, jelen volt Besancon-ban a Szent István első vértanú tiszteletére elnevezett templom felszentelésén.)
Ismerjük még 1075-ből, Desideriusz metropolita nevét is, Baán görögkatolikus atya kutatása nyomán. Valamint ismeretes még Ioannész és Antóniosz metropoliták neve is.
A szerzetesek lakta Athosz-hegy Dionusziu monostorának 12. számú kódexében is szerepel Turkia metropolitája, név szerint Ioannész, aki 1028-ban részt vett Konstantinápolyban a zsinaton, esetleg ekkor kapta meg az omofort, vagyis a metropolitai kinevezést. Ismert még az Athosz-hegyi Eszphigmenu monostor 131. számú kódexe, melyben olvasható a konstantinápolyi pátriárka alá tartozó metropoliták jegyzéke, s itt is szerepel a felsorolásban Turkia metropolitája. Turk volt a neve a bizánci forrásokban a magyaroknak.
A későbbi történelmi egyházi feljegyzések közt is találkozunk olyan feljegyzésekkel, melyek tanúskodnak Turkia bizánci metropóliáról, pl. 1420-ban írta a váradi kanonok a pápának, hogy kérné a maga számára a Kalocsai érsekséget, mely „nem csekély ideig skizmatikusok -értsd bizáncí szertartásúak-kezén volt.”.
Látjuk tehát az írásos történelmi emlékekből, hogy Turkia bizánci metropólia a 10. század közepétől létezett Nagy-Magyarország keleti felén, 4 metropolitáját név szerint fel tudjuk sorolni, Ioannész (1030-as évekből), Georgiusz (1050-es évekből), Desideriusz (az 1070-es évekből), és Antonioszt.
Az említett történeti iratok mellett, numizmatikai bizonyítékokat is fel lehet sorolni, Turkia metropólia ill. a metropoliták létezése és hatékony működése mellett. Az egyik washingtoni könyvtárban őrzött 11. századi pecsét hátoldalának felirata, Antoniosz szerzetes szünkellosz. A szünkellosz címet pedig a 10. századtól, a metropolitáknak adományozták, azt jelenti, tanácsadó. Antoninosz metropolita pecsétje mellett Theophülaktosz és Démétriosz pecsétjét is őrzi a könyvtár, turkok püspöke felirattal.
Turkia metropóla tehát fekete Magyarország területén szerveződött. Fekete Magyarországnak, Nagy Magyarország keleti felét értették, ugyanis a régi magyarok, színekkel jelölték meg az égtájakat. Turkia metropóliához tartozott suffraganeus-vagyis alárendelt minőségben az erdélyi egyháztartomány, bácsi, bihari (ma Debrecen-Nyíregyházi), csanádi (ma Szeged-Csanád), kalocsai (ma Kalocsa-Kecskeméti) stb. egyháztartományok. A csanádi egyháztartomány egyik központja Marosvár volt, a kalocsai egyháztartomány egyik központja Szávaszentdemeter volt.
Szávaszentdemeter bizánci monostora közvetlenül a konstantinápolyi pátriárka irányítása alá tartozott, úgy, mint az egész Turkia metropólia. Szávaszentdemeter monostora tehát sztauropég-független volt a 14. század közepéig, erről VI. Kelemen pápa egy levele tanúskodik. Az 1334-ben íródott pápai levél szerint, ekkor maradt apát-vezető nélkül a monostor, ezért azt a pápa, a Nyitrai püspökre bízta. Szávaszendemeter mellett, jelentős volt még Szer monostora. A Szávaszentdemeteri monostor ugyan úgy közvetlenül a konstantinápolyi pátriárka irányítása alá tartozott -mint említettük – mint a Szent István király által alapított zarándokház Konstantinápolyban, egészen a 12. századig (ezt a tényt III. Béla király adománylevele említi 1193-96-ból).