Ágota nővér a Hit Pajzsa

Imre Margit Ágota nővér, bazilissza apáca, növendék szerzetesnő-novícia volt Máriapócson 1950-től, mielőtt a kommunista országvezetés hazánkban, feloszlatta volna a szerzetesrendeket. Sajnos csak egy hétig hordhatta a rendi apácaruhát-habitust. Ezután civilként élt, fizika-matematika szakos tanárnőként dolgozott 1957-től, túlnyomó részt Budapesten, de a kommunista rendszer zaklatta, kihallgatta többször, besúgónak akarták beszervezni, követték, megfigyelték. Ágota nővér azonban mindvégig hűségesen kitartott krisztushite mellett, és nem árulta el rendtársait, jelentve róluk. Példás életviteléért, 2020. febr. 22.-én átvehette a Hit Pajzsa díjat.

Ágota nővér eredti elképzelése az volt, hogy egész életében, bazilissza apácaként tevékenykedik, pl. tanít a máriapócsi iskolában, de a politikai rendszer ezt nem tette lehetővé, ezért civilként, megmaradva hajadonnak, élte a hithű életét a keresztény értékrend szerint, a rendszerváltásig. 1990-ben a bazilissza rend újjászerveződésekor, ismét lehetősége nyílt rendi ruhát ölteni, visszköltözni Máriapócsra és az időspasztorációban dolgozni. A Hit Pajzsa díjat, Ágota nővér meghatódva vette át Kocsis Fülöp Hajdúdorogi érsek-metropolitától, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

A bazilissza női szerzetesrendet, Szent Makrina alapította, Szent Bazil testvére, a 4. században. A világ legelső ápolónője Szent Makrina volt, aki ókori egyházi kórházban ápolta a betegeket. Őt és apáca rendtársait, nővér-nek szólították a betegek, apáca voltuk miatt, ami szóhasználat a mai napig megmaradt, pedig a civil ápolónők már nem apácák.

Hazánkban a bazilisszákat, Szent István király telepítette le a veszprémvölgyi kolostorba. Kolostoraik a 13. században megszűntek hazánkban. Dudás Miklós Hajdúdorogi görögkatolikus püspök még bazilita tartományfőnöksége idején tartott misszióinak során arra a meggyőződésre jutott, hogy a leányifjúság nevelése céljából szükséges lenne Máriapócson bazilissza nővérekre. Kérésére az ungvári bazilissza kolostor főnöknője, 4 nővért küldött, akik 1935-ben megkezdték a munkájukat. Árvaházat nyitottak, miseruhákat hímeztek, díszítették a bazilikát, lelkigyakorlatokat tartottak lányoknak. A háború idején 1945-ben, hadi-árvaházat nyitottak Sátoraljaújhelyen, és Máriapócson.

Leánynevelő intézetet alapítottak Hajdúdorogon 1945-ben, tanárképzőt vagy líceumot (=gimnázium), diákotthont vagyis kollégiumot, régies nevén internátust igazgattak, hoztak létre lányok számára. Máriapócson megszervezték a búcsúkat, népmissziókat, zarándokokat fogadtak, lelkigyakorlatokat szerveztek nők számára. 1950 után, a szerzetesrendek szétszóratásakor, 24 fogadalmas nővér és 4 novícia volt kénytelen elhagyni a máriapócsi monostort. A bazilissza apácák mind a mai napig, elvégzik minden nap a teljes keleti zsolozsmát. A rendszerváltás után, próbál a bazilissza közösség is újjászerveződni, volt több novicia-tanuló de örökfogadalmas apáca nem maradt meg a rendben. A 2 fő bazilissza apáca élénk kapcsolatot ápol a helyi máriapócsi, és az országban megtalálható többi bazilita harmadrendi civil imacsoportokkal.

Isten áldja meg munkájukat.