SZENVEDÉSTÖRTÉNET
I.rész
A kedves testvérek talán jó néven veszik, ha Húsvétra készülődve, a nagyböjt idején, elelmélkedünk kicsit Jézus szenvedéstörténetén, átgondoljuk Passióját, áldozatát miértünk, az emberiségért. A szenvedéstörténetet Máté evangéliuma alapján fogom elemezni, kihagyom az események menetéből Péter tagadását és Júdás árulását, mert csak a Jézussal történtekre koncentrálunk most.
A passio leírása mind a 4 evangéliumban terjedelmében aránytalanul hosszú a jézusi élet egyéb részeinek megfogalmazásához viszonyítva.
Mt 26,47: „Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől.”
Máté evangélista szorosan követi a történetben Márkot. Júdás vezeti az elfogó csapatot, de csak eszköz a hatalom képviselőinek a kezében. Júdás a kísérőivel a Getszenáni vagyis olajsajtó kertbe érkezett. Talán volt egy sziklába vájt helyiség ott, ahol a szerszámokat tárolták, ami helyiséget az apostolok már korábban is használtak a kert tulajdonosa engedélyével. A kert, amely Jézus halálfélelmének és elfogásának tanúja volt, a 14. század óta a ferencesek tulajdonában van. Júdás ismerte a kertet, nem először kísérte oda Jézust.
Kik fogták el Jézust? Zsidók, vagy rómaiak? A főtanács rendelkezett templomőrséggel, de lehet, hogy csak erre az alkalomra béreltek fel egy csoportot. A templomőrséget, örző-védő kft. embereiként képzelhetjük el.
Jánosn evangélistának teológiai célja van azzal, hogy légiósokat szerepeltet a Getszemáni kertben, mert Jézus az egész világ bűneiért halt meg, a pogány rómaiak is úgy utasítják el, mint a zsidók, tehát ezért szerepelnek az elfogáskor is már pogányok.
Fáklyákkal és fegyverekkel voltak felszerelve, tehát ellenállásra számítottak. Jézus eléjük megy, ezzel mutatja, hogy vállalja a vértanúságot, egyedül áll szembe a gonosz hatalommal, megkérdezte, hogy kit keresnek. Mikor válaszoltak, hogy a Názáreti Jézust, Krisztus megmondta, hogy Ő az. „Én vagyok", „Én vagyok az út, az igazság, az élet"- mondta korábban Jézus. A katonák erre a földre rogytak, ez mutatja tehetetlenségüket. Ha Jézus nem adná a kezükbe magát, semmit sem tehetnének. Jézus kérte, hogy az apostolokat engedjék el, mert Ő a jó pásztor, aki gondoskodik övéiről, így beteljesedik az írás „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.”
Mt 26,48: „Aki elárulta őt, jelt adott nekik: >Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!<"
A csapat tagjai nem ismerhették mind Jézust, ezért volt szükség a jelre.
Mt 26,49: „Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: >Üdvözlégy Mester!< És megcsókolta."
A csók a baráti üdvözlés módja, Júdás az árulás eszközévé teszi. A tanítvány általában kezet csókolt a mesterének, a Talmud ezt kötelezővé teszi.
Mt 26,50: „Jézus így szólt hozzá: >Barátom, ezért jöttél!< Akkor oda mentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt."
Jézus barátomnak szólítja Júdást, ami a kegyelem utolsó felkínálásának az alkalma, így akarja a jobb érzést felébreszteni benne.
Mt 26,51: „És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.”
Csak Jn 18,10 nevezi meg a tanítványt Pétert, aki levágta a szolga Málkus fülét. A szövegben szó szerint fülecske áll, azaz fülcimpáról lehet szó.
Málkus volt a csapatvezér? Málkus nem jelentéktelen háziszolga volt, hanem a templom-vezetés második legfontosabb embere, tehát a főpap képviselője. Lev 21,18 szerint a megcsonkított fül alkalmatlanná teszi az illetőt arra, hogy a főpap szolgája legyen.
Honnan volt Péternek kardja? A szenvedés háromszori megjövendöléséből arra következtetett, hogy Jézus majd védelemre szorul? Csak Lukács említi, hogy Jézus meggyógyította a szolgát.
Mt 26,52: „Jézus erre azt mondta neki: >Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.<”
Péter példáját a többi apostol is követte volna, és mind kardot fogtak volna, vérengzés alakult volna ki?
Mt 26,53: „>Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem, több, mint 10 légió angyalt?<”
Egy légió 4-6 ezer katonából állt. Jézus lemond a karizmatikus erejéről, eddig is csak azért használta, hogy küldetését igazolja. A küldetése most az, hogy ne térjen ki a kínhalál elől. Megváltásával a szenvedésnek és a halálnak értelmet adott.
Mt 26,54: „>De akkor hogyan teljesednének be az írások, hogy ennek így kell történnie?<"
Önként vállalja a szenvedést, így teljesíti a próféták jövendöléseit pl. Izaiás Szenvedő Szolga alakját. Jézus szabadon vállalta az Atya tervét, abban a szenvedés elfogadása is benne van. 1
Mt 26,55: „Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: >Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Minden nap a templomban ültem és tanítottam és nem fogtatok el.<”
A templomban tanított, tehát a főtanács hatáskörén belül, mégsem fogták el, mert igazi ok nem volt rá. Tartottak a néptől, amely prófétának nézte Jézust, ezért fogják el titokban, a rómaiak nélkül.
Mt 26,56: „Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.”
Beteljesedett Jézus jóslata, amit az utolsó vacsorán mondott, hogy mindnyájan megbotránkoznak benne. Beteljesedik Zak 13,7 jóslata, megverem a pásztort és szétszélednek a nyáj juhai. Szinte érezzük az elfogás sokkoló hatását. Jézus nem mutat ellenállást, nem is az elfogás jogtalanságát vitatja, hanem annak a módját.
Jézust a katonák, a zsidó főtanács a Szanhedrin, más szóval a Szinhedrion elé viszik.
Mt 26,57: „Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek.”
Kaifás volt a hivatalban levő főpap. A főtanács 71 tagból állt, plusz a főpap. Rendkívüli ülésről volt szó, Kaifás házában nem mindenki gyűlt össze. A szanhedrinnek saját őrségük, rendőrségük volt. Letartóztathatta, börtönbe zárathatta a vétkeseket, testi büntetést szabhatott ki, kizárhatott embereket az izraelita közösségből.
János evangélistánál Jézust először Kaifás apósához, Annáshoz vitték. Miért? Annásnak különleges tekintélye volt, alkalmasnak látszott bevonni. 9 évig viselte méltóságát, egymás után 5 fia viselte még a főpapi címet, most pedig a veje. A főpapság egyébként egész életre szólt, de a rómaiak politikai okokból, könnyedén leváltották őket. Kaifás mondta ki korábban, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.
A következő, 2. részben fogjuk meglátni, a zsidó papok főtanácsa, hogyan hallgatja ki Jézust.