„Hogy lámpatartóra tegyék”

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, Palánki Ferenc római katolikus püspök, Fekete Károly református püspök beszélgetése a Húsvétról

A Szent István Társulat kiadásában 2019-ben jelent meg Elmer István szerkesztésében a három egyházfő beszélgetését tartalmazó érdekfeszítő kötet, melyből most Kocsis Fülöp érsek gondolatait emeljük ki elsősorban. Minden ember vágyik arra, hogy valami maradandót alkosson, nyomot hagyjon a világban. Minden személyben tisztán és világosan felismerhető, a továbbélés vágya. Ez azonban nem teljesedik be a reinkarnáció elképzelésében, hiszen nem az élet hosszúsága a lényeg, hanem elsősorban a minősége. Az élet alakításának felelősségét, nem lehet áttolni egy másik életre, hogy majd abban jobban sikerül. A test, el fog pusztulni a halálban, de megdicsőülve feltámad és a lélekkel egyesülve örökké él a mennyben, erre emlékeztet a húsvét előtti szokás a hamvazkodás is. az élet lehetőségeit, örömeit, most kell értékelnünk, ebben nem akadályoz meg az, hogy szembenézünk a halállal, sőt, segít benne. Az örök élet távlatában kell cselekednünk, minden életkörülmény közt, krisztusi módon, így tudunk tanúságot tenni. A tanúságtétel azt jelenti, hogy szeressenek a közeledben lenni, a te keresztény életed közelében. Tiszteljük Istent, hódolunk előtte, mert amit mi nem vagyunk képesek elérni, hogy megváltsuk magunkat, azt Ő megteszi értünk. Az ember nem találja meg a boldogságát az önző önistenítésben, énközpontúságban, mert magányos marad – Isten nélkül. A vallásban próbálja meg az ember felvenni a kapcsolatot a transzcendenssel, Istennel, a földi világon túl lévő világgal. Erre válaszul Isten, elküldte a Fiát, kinyilatkoztatta magát. Krízishelyzetben mutatkozik meg, hogy a vallásosságunk igazi hit-e, vagy csak üres gyakorlat volt. A keresztvetés, meghajlás, térdeplés az ima közben, igazából a testünk hódolata lenne az Isten előtt, nemcsak egy fura szokás. A böjt egy olyan egyházi szokás, mely külön magyarázatra szorul. A húsvét előtti nagyböjttel, Krisztus szenvedésére készülünk. A böjt lelkülete a fontos, nem az, hogy a hústól, vagy édességtől tartózkodtunk-e, hányszor és mikor stb. Az odaadó lélek Jézus kínszenvedése iránt áll a gondolkodásunk fókuszában. A böjt az erénygyakorlatokra irányítja a figyelmet. Az életünk a jóra legyen struktúrálva, az Istennel való kapcsolatunk fejlődésére, keresztény életünk a szeretetre épüljön. Az egyház üzenete is ennyi, az örömhír-evangélium ezt jelenti, hogy Isten szeret, mi is szeressük egymást emberek. Mégsem értik ezt az emberek tökéletesen, az egyháznak felelőssége, szerepe van ebben? Ha bűnt is követtünk el, tudni kell bocsánatot kérni. Az Isten elleni lázadás, a gonosz műve. A pap, ugyan azt a szolgálatot végzi, mint Krisztus, odaadja magát-életét a közösségért. Életünk, Isten ajándéka nekünk, egy folyamatos ajándék, az Atya dönti el, meddig tart ez az ajándékozás (mikor halunk meg), ezért használjunk ki minden pillanatot, Istendicsőítésre, jócselekedetekre.