Helyesen használjuk fel a világot
A zarándokok számára, a zarándoklat a terápia. A görög therapeutósz szó, gyógyítani-t jelent. A zarándoklat által
igyekeznek gyógyítani a lelküket, az
egyház útmutatása szerint, törekszenek rá, hogy a zarándoklat által, megismerjék önmagukat, és lehetőség
szerint Istent is. A zarándoklat tapasztalata, közösségi élménye hozzásegít, rávezet arra, hogy más kontextusban lássuk önmagunkat,
életünket. A pszichológia ezt átkeretezésnek
mondja, új módon értjük meg, más szemszögből nézzük az életeseményeket, a történteket. Kilépünk a megrögzült saját téves
eddigi elképzelésünkből.
A zarándokok felajánlják gondolataikat, imáikat, betegségeiket, nehézségeiket,
örömeiket, sikereiket, testi fáradalmaikat, életüket Istennek. Csak amit
felajánlunk, odaadunk, csak azt tudja átváltoztatni, megváltani, megáldani Isten.
A zarándok, az imáiban, előadja az Atyának a
kéréseinket, és felajánlásait. A
zarándoknál kézenfekvő, hogy felajánlja testi
fáradalmait, de odaadhatja az Úrnak
a lelki fájdalmait is, egész életét, örömeivel együtt. Az imádást és hálaadást tartalmazó imák,
az Istenre helyezik a súlypontot, saját magunkról, elmélyítik a megváltottság
tudatát. Az imák között a zarándok, lelkiismeretvizsgálatot
is tarthat. Átgondolja életét,
életének egy szakaszával számot vet.
A zarándok, hazatérve, magán keresztül áramoltatja mások felé, Krisztus szeretetét, kegyelmeit, ez a (z
egyházi) szeretet-közösség. A
zarándok által jut el másokhoz, Jézus gyógyító, megváltó ereje. Tapasztaljuk a világban, hogy ez a szeretet áramlat,
valahol, valakiben elakad. Aki nem
tud megbocsátani, megkeseredett, ellenséges, mélabús, haragos, dühös, keserű,
akinek nem gyógyulnak be a sebek a lelkében, aki képtelen a kiengesztelődésre,
az megszakítja a szeretet áramlását,
egy „duzzasztógát” lesz.
A zarándok, hazatérve a természetből, az Istennel való találkozás helyéról,
ahol Isten jelenlétét megtapasztalta, visszazökken a hétköznapokba. Az
elvonultság és a világ, nem ellenségei egymásnak. Gyógyító hatású volt a zarándoklat, de összetartozik az elvonultság és a világi élet, mint a ki- és belélegzés. A zarándokban igény támad ezután, hogy a maga
kiegyensúlyozottságával, a környezetét
építse. A belső hangja (a Szentlélek hangja, a lelkiismerete hangja), buzdítja, aktivizálja, felelősségvállalásra
hívja.
A zarándok visszatérve, majd már helyesen tudja felhasználni a világot,
hogy gyümölcsözően éljen benne. Önkéntesen
lemond dolgokról, hogy az élet lényegére tudjon fókuszálni. Az ilyesfajta kiüresedés himnusza az evangéliumban, a
Nyolc Boldogság.
