Egy járvány margójára 1 rész

A korona vírus járvány idején a szigorúbb karantén időszakában, amikor leállni látszott az élet, hírtelen megtapasztalhattuk a médiában, a tv, internet miseközvetítések által, hogy a hit, mégsem életidegen, mint ezt előtte divatos volt hangoztatni. Görögkatolikus részről is nagyon gyors volt ezen a téren, ezügyben a reagálás, március elejétől rendszeres közvetítéseket nézhettünk a liturgiákról, és hittanos tartalmú tanításokat hallhattunk Máriapócsról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Miskolcról stb. A máriapócsi közvetítéseken rendszeresen láthattuk a bazilita atyák és nővérek jelenlétét a bazilikában, ami vígasztaló volt a hívő közösség számára a kényszerű távolmaradás alatt a templomok részleges bezárása időszakában. A hírtelen ráérő idejében, a többség, elkezdte Istennel tervezni a jövőt, a mindenható Atya jótékony segítségét kérve. A Könnyező Pócsi Szűzanya felé is szálltak a milliónyi fohászok, és nem is maradtak meghallgatatlanul, hiszen az Istenszülő választott városában nem volt megbetegedés, és Magyarország fertőzési érintettsége is alacsony maradt. Hálát adunk az égieknek, oltalmazó szentjeinknek, a gondoskodó szeretetért, és azért is, hogy az emberekben felébresztették a tevékeny szeretet szunnyadó csíráit, hogy a szolidáris segítség szép gyümölcsét teremjék. Funkcionálisan is megnyilvánult tehát a hívek jóra való hajlama.

A járvány elmúltával talán nem kellene megvárni egy újabb katasztrófát azzal, hogy önkéntes jótetteket, jótékonyságot gyakoroljunk. Életformává válthatjuk a kereszténységet, mindazt, amit eddig a hittanórákon tananyagként megtanultunk, elsajátítottunk. A Teremtő meglátta most a nehéz időkben a hívek hűségét, összefogását, megtérését a buzgóbb hitélet felé, próbálkozását az intenzívebb, elmélyültebb imádkozás felé. Kitartottunk, mert tudjuk, hogy boldogságra, üdvre vagyunk teremtve, és a megpróbáltatást is képes a Megváltó, a javunkra fordítani. Sokak távkapcsolata Istennel, élővé, elevenné vált, a kegyelem által, a világi nyugtalanság kiküszöbölésével. Újra beengedték az emberek a mindennapi életükbe Jézust, az életük részévé vált. A Szentlélek belénk költözött, hogy megmutassa magát viselkedésünkben, életdöntéseinkben, életstílusunkban. Az elvonultság, a pihenő idején, rendezhettük kapcsolatainkat, legelőször a legfontosabb kapcsolatot, vagyis az Istennel való kapcsolatunkat. Sokat tanulhattuk a karantén idején magunkról, önszerveződésünkről, pl. újra felfedezhettük, hogy életünk és sorsunk a kapcsolatainkon alapszik.

Habár hiányoztak a 2020 év tavaszából a közösségi hitélmények pl. az Úrnapi körmenet, de más tapasztalatokkal viszont gazdagabbak lettünk, ráébredtünk az értékteremtés és vallási-kulturális értékek megőrzésének elengedhetetlen fontosságára. Mennyire hiányzott pl. a barkaszentelés, a húsvéti szentgyónás, húsvéti mise az áldozással, és a népi szokás is a locsolkodás. Öröm volt viszont, hogy az elüzletiesedett média, visszafordult a lelki tartalmak felé, pont ott, ahol gondolkodásra sem hagytak időt eddig, a világkép most a katasztrófa fenyegetettségben, leegyszerűsödött. Legyen hála érte a gondviselő Jóistennek, hogy a szelektív, manipulatív látásmód, a látványos és megtévesztő külcsíny mögött most az értékek jelentek meg, az összefogás, segítségnyújtás, transzcendentális felé törekvés, a helytelen reklámízű viselkedésminták helyett. Az időbeli moratórium, tudatosságra nevel minket, a zabolátlan fogyasztás helyett, az első, kezdetbeli rémültség után újra szerveztük életünket a fennálló körülményekhez igazodva. Egymásnak testvériesen támaszt nyújtunk, megerősödünk szeretteink által, némiképpen átéreztük Jézus szenvedését is talán saját kiszolgáltatottságunk, tehetetlenségünk által. A bezártság hatással volt testünkre, lelkünkre, mentális állapotunkra is. Megbillent a magabiztosságunk, bizonytalanná vált a jövőkép.

Beszűkültek a lehetőségek, de talán ez segítség is volt kinek-kinek a hivatása, életfeladata, küldetése tisztázására. Jól rendezett-szervezett, struktúrált életünknek új ritmust kellett adni, figyelmünket befelé fókuszáltuk, a családi közös ima, új élményt adott. A stressz némileg kikezdhette egzisztenciális alapdöntéseinket, de ez a megingás csak pillanatnyinak bizonyult, csak az elbizakodottságunkat faragta le és a pótcselekvéseinktől fosztott, szabadított meg.

A bazilita rend évszázados hagyományai arra tanítanak minket a vírusjárvány idején, hogy szilárdan őrizzük meg a hitünket, mutassuk ki szeretetünket, ezzel oldjuk fel az adódó konfliktusokat, mert rejtett tartalékainkat mozgósítja az égiebe vetett remény.

Az Atyaisten az erőforrásunk, hogy a figyelmeztetést megértsük és a magunk javára fordítsuk, lelki gyarapodásunk által. Átalakítjuk kommunikációs szokásainkat, hagyunk időt magunknak a helyes önreflexióra, készségeinket, képességeinket a tolerancia és empátia szolgálatába állítva. A jelenlegi helyzet szociális kihívás is számunkra, melyet adekvált-helyes és felelős válasszal lehet csak célorientáltan kielégítően megválaszolni.

Az ember keresi a kapcsolatot a titokzatos Istennel, a tompultságból ki szeretnénk lépni új alternatívákat keresve, normarendszerünket a mostani korlátokhoz igazítva. A Máriapócsi Könnyező Szűz adjon nekünk erőt a lelki megújuláshoz. Ámen.

Egy járvány margójára 2

Hálát adunk a Jóistennek, amiért legyőzve természetes türelmetlenségét a magyar nemzet a járvány okozta krízisben, fegyelmezetten, felelősen a naprakész hiteles tájékoztatás szerint viselkedett, a szociális izoláltság ellenére. Köszönetet mondunk az Istenszülőnek, hogy megsegített minket, mert erőslelkűségre volt szükség a kedvező járványügyi helyzetben is, megküzdési stratégiát lelki és világi síkon is kínáltak, akik megvédeni kívánták a nemzetet. Imával is alkalmazkodtunk az újfajta helyzethez, és próbáltunk megelőző intézkedéseket véghez vinni (maszk, fertőtlenítés) az utánkövető helyett (lélegeztetőgép, kórházi kezelés), a segítség elérhetősége növelte az én-hatékonyság érzését, hogy meg tudjuk védeni magunkat és egymást. Az események irányítását a kellő ismeretek hiánya fékezheti, ez félelmet generál, az eddigi életszabályok összezavarodhatnak emiatt. Az országok a közös megoldást keresve, igyekeztek átadni egymásnak a tudást, helytállni tisztességesen becsületesen a védekezési egészségügyi feladatban. A hangulatzavart elkerülendő, lelki kiegyensúlyozottságot elősegítendő, a hívek számára, többlet vallási felekezeti műsorokkal jelentkeztek a média csatornák, a miseközvetítéssel érezték a hívek a lelki kísérést az egyház részéről. A feladás helyett, a lelkipásztorok a nép mellé álltak, kreatívan új módokat, megoldásokat találva a lelkigondozásra, próbáltak újfajta ablakot nyitni a transzcendenciára. Mindent újragondoltunk az otthonainkban, a különleges élethelyzet kivont minket az önzőségből. Az önmegtartóztató visszahúzódó életmód, ráébresztett minket, hogy elidegenítő dolgokba nem szabad elmenekülni, hogy globálisan humánusabb gazdaságra van szükség. A szemlélődés dimenziójában átelmélkedtük pozitív és negatív életeseményeinket, újra felfedeztük emberi teremtményiségünk törékenységét.

A feszült járványügyi helyzetben, különösen ismét aktuális kézbe venni a Regős Dénes bazilita szerzetes atya által 1945-ben írt, Kilenced a Máriapócsi Könnyező Szűzanya tiszteletére, című kis imafüzetet, mely ájtatosság, oltalomért esedezik. A betegek és aggódók sóhaja száll fel Szűz Máriához a megpróbáltatásban már rezignált és belefásult hívek részéről.

Az imafüzet áhitata most szociális támogatottságot is kér, kegyelmeket, az erénygyakorlatokat felajánlva az imák mellett. A kilenced céljai közt szerepel az engesztelés is, állhatatos kéréseinket a Szűz Anya alázatosságával mutatjuk be az Úrnak. A kilenced végzése alatt, üdvös meggyónni és megáldozni. Szilárdan, kitartóan hiszünk, bízunk a szentháromságos Egyistenben, hogy könyörületesen irgalmát fejezi ki irántunk, hiszen lelki gazdagságot kérünk, nem földi büszkeséget, nem földi dicsekvést. Vígasztalást igénylünk az Istenszülőtől, mi, meggyötörtek, hiszen az anyai szív megesik a szenvedő gyermeke bánatán, bízunk oltalmazó kezében, megígérve azt, hogy mi is gyakoroljuk egymás közt a testvéri szeretetet. Kérjük, járjon közben értünk Égi Édesanyánk, a Mindenható Jóistennél, rábízzuk jövőnket és zokszó nélkül engedelmeskedünk, önmegtagadásokkal kedveskedve az Istennek. A Szent Szűz aggódik az eltévelyedett emberekért, vajon mi felismerjük-e bűneinket? Megbánjuk, bevalljuk töredelmesen és jóvátesszük? A bűnöket végül boldogtalanság követi, mint azt ismerjük a Tékozló Fiú történetéből. Így fohászkodhatunk - Emelj fel kérlek Istenszülő a bűn mélységéből, támogasd elhatározásomat, hogy a bűnöket elkerüljem.

Én magam pedig, részvéttel szeretnék lenni, minden szenvedő iránt és szükséget látó iránt, mint maga a Szűz Anya is, hogy kellőképpen és helyesen gyakoroljam a tevékeny szeretet cselekvő jótetteit, felismerve az erre adódó lehetőségeket. A segítségre szorulótól, nem szabad elfordulni, hanem együttérezve, empatikusan mindent meg kell tenni érte, üdvéért. Hagyjuk el a közömbösséget, és végezzünk helyette szeretet-gyakorlatokat, hiszen minket is megért a Szűz Mária, cselekedjünk mi is hasonlóképpen felebarátainkkal. A jóindulat, a részvét tetteiben példaképünk az Égi Királynő, Mária, aki kegyelmeket oszt a kincstárából, gyógyulást, bűnbocsánatot, vigasztalást, reményt, bizalmat, bíztatást, kitartást, imameghallgatást stb. magasztaljuk, dicsőítjük Őt ezért. Ne feledkezzünk meg a segítség után a hálaadásról, köszönetről sem, és a hosszantűrés türelméről sem, ha a segítség földi időmérték szerint, késni látszik. Lelkivilágunk felülvizsgálata hozza el a megtisztulást, felajánljuk megpróbáltatásainkat, hogy az evangélium örömhírét továbbra is hordozhassuk magunkban, felebarátaink javára is. Így gyűjtögetjük a mennyben a szeretet kincseit. Kontrollálni igyekszünk a járvány okozta mentális stresszt, bizonytalanságunkat, kezdeményezéssel győzzük le, életvezetésünk a közösségi értékek felé állt most be, rejtett erőforrásainkat mozgósítva ebben a behatárolt helyzetben. Felelős döntéseket igyekszünk hozni a Szentlélek útmutatásával, hogy a frusztráltságból, orientálódjunk inkább a szélesebb látókörű belátás felé. Kérjük a különleges vírusveszélyben a Jóisten segítségét, a Szűzanya közbenjárását, hogy szándékuk szerint, helyt tudjunk állni. Ámen.