Bazilita misszió során kapta a hivatását Skinta atya, s később maga is részt vett a bazilita szélesebb körű missziójában, külföldön, a nemzeti identitású amerikás magyarok körében. Skinta bazilita atyát 2010-ben ismertem meg Máriapócson, nagyon kedvesen, támogatólag, empatikusan fogadott a bazilita monostorban, ahol az életútjáról, hivatásáról beszélgettünk egy interjú keretében a Görög Szemle számára F. Ágnes felkérésére. A szerzetesi hivatás, egy misztérium, Isten hívása megindítja az embert, megérinti, mozgatja független, szabadakaratú szívét, lelkét. Az ember engedelmeskedik az Atya szavára, követi küldetését, teljesítve életfeladatát. Így tett Skinta József is, aki pap lett, bazilita szerzetes, nehéz történelmi időkben, a kommunista Magyarországon és az amerikás disszidens magyarok körében. A kultúra- és nemzet- formáló népmissziók -mai szóval leginkább a lelkigyakorlat fogalmával fordíthatjuk le ezt a fogalmat-, köztük a bazilita népmissziók a 20. század első felében nagy jelentőségűek voltak, és igen népszerűek a hívek körében. Skinta József István bazilita atya is egy bazilita népmisszióban kapta meg a bazilita kegyes hivatását, amint ezt nekem hitelesen, részletesen, képletesen 2010-ben elmesélte. A bazilitáknak, Sátoraljaújhelyen volt egy árvaházuk a II. világháború idején, Gojdics püspök húgainak a házában működtették. Skinta atya a gimnázium elvégzése után, ide ment a baziliták utasítása szerint Skinta bazilita szerzetes, hogy az árvaházat őrizze, megvédje az esetleges  pribék szovjet katonák támadásával szemben. Nagy hit kellett, kitartás azokban a háborús években, a hihetetlen megpróbáltatások elviselésére. De a hit táplálja az egyházat, a híveket, azzal az erővel, mely az örök szövetségből fakad a Teremtő és az emberiség közt. Ezt a köteléket fonja szétszakíthatatlanra a Szentlélek, hogy minden személy részesedhessen a lelki közösségben a Megváltóval. Skinta atya a Nyíregyházi Szemináriumban tanulva 1950-től, megtapasztalta, hogy egy kommunista elvtárs, az irodából minden nap, testközelből figyelte meg őket, mint „idegen elemeket”. Skinta atyának, 1952-ben el kellett hagynia atyának a Szemináriumot, mert szerzeteseket tilos volt „bújtatni”. A görögkatolikus püspök maga sem érintkezhetett szabadon bárkivel. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben, tehetetlenül, Skinta atya a Jézus szentségi jelenlétéből az eucharisztiában merítette az erőt a történelmi fordulatokban. A hit misztériuma, mely szerint Krisztus meghalt és feltámadt, és vissza fog térni, acélozta akaratát, hogy a megváltott világot a földgömb másik felén is remekül szolgálja Skinta atya az egyházat, a magyar görögkatolikusságot. Előbb azonban civilként tanult Skinta atya a Pázmány Egyetemen, majd 1956-ban disszidált. Az USA-ban fejezte be a cisztercieknél a tanulmányait. Rakaczky bazilita szerzetessel hozták létre hihetetlen módon a semmiből Matawan-ban az amerikai Máriapócsot, a magyar és -más nemzetiségű, de- görögkatolikusok részére. Skinta atya a diaspórában értesült arról, hogy a Szentszék keleti politikája következtében 1964-ben a magyar állammal részleges megegyezést kötött, ennek a jutalma volt az is, hogy Dudás püspök a II. Vatikáni zsinat utolsó ülésszakára kiutazhatott. Dudás püspök 1965. novemberben, Árpádházi Szent Erzsébet napján remekbe szabott teljes magyar nyelvű Szent Liturgiát mutathatott be a Szent Péter bazilikában a zsinati atyák előtt. 1968-ban, a Szentszék engedélyezte, hogy a görögkatolikus szórvány élére Timkó Imre kanonok, püspöki helynökként kerüljön. Skinta atya 2012-ben hunyt el Máriapócson, Isten kedves szolgálójaként, abban a bizonyosságban, hogy el van készítve a helyünk a mennyben. Skinta atya a misszióját immár a mennyből végzi a magyar görögkatolikusok érdekében, a Pócsi Könnyező Szűz Anya jóváhagyásával és támogatásával.