A vallásosságról
A vallás, megmagyarázza az ember életének értelmét, célt ad neki, megmagyarázza a világ okát. A vallás, a természetfelettiben való hitet jelenti, a természetfeletti iránti tiszteletünket fejezzük ki, ima, áldozat, hitvallás, bűnbánat, helyes viselkedés, erkölcsiség által. A természetfeletti felé irányítjuk érzelmeinket, vágyainkat, akaratunkat (belső magatartásunkat, vallásos tudatvilágunkat).
A vallásosságunknak megfelelő megnyilvánulásokat nevezzük, vallásos viselkedésnek. Ez a viselkedés és a vallásos hit, összefüggő rendszert alkot, ez a rendszer a vallás. A vallásos ember, megvallja a hitét, megéli azt a vallásos kultuszban, a vallásos közösségben, a hit parancsai szerint él. A kultusz, az istentisztelettel összefüggő dolgokat jelenti, úgymint vallásos épületek, képek, oltár, rituálé, énekek…stb. A vallásos ember, az Istennel kapcsolatba lép az ima, szertartás, vallásos cselekedetek által. A vallásosság, az a hitünknek megfelelő viselkedést jelenti, és a hithez kapcsolódó tanokat. A személy vallásossága, kölcsönhatásban is érvényesül a társadalomban, ezért nem magánügy a vallásosság.
A személyt, befolyásolja a jellemében a vallásossága a hitében, tudásában, irányultságában, magatartásában. A vallásos élmény, az Istennel való találkozást jelenti, melyek kiemelnek a hétköznapokból, örömet, tettrekészséget eredményeznek. A vallásos élmény, az élményszerűen megélt hit, megváltoztatja a személyiséget, tisztaságérzetet ad, távlatos élettudatot, biztonságérzetet.
Vallásosságunk megnyilvánulási formái
Vallásosságunk megnyilvánulási formája: 1. a tanúságtétel a hitünkről, 2. a részvétel a liturgiákon, 3. a kultikus munkaszünet megtartása, 4. az ima,
Vallásos az, aki Istent imádja azzal, hogy Krisztusról tanúságot tévő életét beépíti a misébe, imával, áldozatos élettel, engedelmességgel.
A vallásosság, egy olyan kegyelmi erény, amiben az Istennek, mint Atyának, megadjuk a teremtmény kultikus tiszteletét, imádását, az egyház irányításával, Krisztus által a Szentlélekben. A vallásosság erényével szeretetközösségbe kerülünk a Szentháromsággal. A vallásos ember, törekszik az életszentségre.
Az életszentség azt jelenti, hogy bekapcsolódunk Jézus szent életébe. A vallásosság alapmagatartásai=keresi Istent, a belső megtisztulás vágya rítusokban, imádás, tisztelet, liturgiában átszellemültség, alázat, hivatás kamatoztatása, tanúságtétel.
„Vallásos vagyok”, szoktuk mondani. Azt értjük ezalatt, hogy megvalljuk a keresztény katolikus hitünket. De mit vallok meg?, miben hiszek konkrétan? A kinyilatkoztatás hitigazságaiban, az alapvető dogmákban. Hisszük pl. a -Szentháromságot, azt, hogy -a bűnös ember megváltásra szorul, -rászorul a -bűnök bocsánatára, hogy istengyermeki életet élhessen, kegyelmi életet élhessen, a szentségek vétele által. Hiszünk az -erényekben, pl. a természetfeletti erényekben : hit, remény, szeretet.
1. Vallásosságunk megnyilvánulási formája, tanúságtétel a hitünkről:
Tanúságot tehetünk a hitünkről, a vallásosságunkról azzal, hogy rendezett a kapcsolatunk a felebarátokkal. A hitünk segít ebben, hiszen Krisztusban, Istennel, minőségileg új létmódot lehet létesíteni az emberekkel és a világgal.
Tanúságot tehetünk a hitünkről, a vallásosságunkról a helyes erkölcsi életünkkel. A vallásosság, mint Krisztus személyes követése, állandó erkölcsi fejlődés. Tanúságot tehetünk a hitünkről az Istennek tett áldozattal. Az Atyának áldozzuk az életünket. Tanúságot tehetünk azzal, hogy dicsőítjük Istent, a megszentelt életünkkel, minden keresztény hivatása ez.
2. Vallásosságunk megnyilvánulási formája, részvétel a liturgiákon:
Részvételünk a liturgiákon, tevékeny részvétel legyen, vagyis lehetőség szerint hangosan imádkozzunk, énekeljünk, kapcsolódjunk bele a szertartásba mozdulatokkal (meghajlás, keresztvetés), gondolatokkal, elmélkedéssel.
3. Vallásosságunk megnyilvánulási formája, a kultikus munkaszünet megtartása:
A munkát is, ahogyan az egész világot, Istennek szenteljük. Az ősbűn előtt az ember feladata a munka volt, az ősbűn után eltorzult a munkához való viszony, fáradságos lett. A társadalom, egymás munkájára épül. A munka, megtisztítja az embert az önzéstől, ezért így az üdv eszköze. Isten a világ teremtésekor, megpihent szombaton. Az ember követi az Isten életritmusát, ezért megtartja a vasárnapi munkaszüneti napot. Azért vasárnap van a keresztényeknél a munkaszüneti nap, mert ezen a napon támadt fel Jézus. A munkaszünet, nem henyélést jelent, hanem aktív kikapcsolódást, Szent Liturgiával, minőségi időtöltéssel, mint pl. olvasás, kultúrális művelődés, sport, kirándulás, családi ünnepek.
4. Vallásosságunk megnyilvánulási formája, az ima:
A vallásosság erényét gyakorolhatjuk egyénileg, vagyis magán imában, de közösségben is, pl. imacsoportban, szentmisén, külsőleg is gyakorolhatjuk, vagyis szóval, énekkel, de mozdulatban is pl. keresztvetéssel, bensőleg pl. elmélkedéssel, de tettben is, vagyis jócselekedettel kísérve az imát (jótékonyság).
Az ima szerepe az életükben : beszélgetés Istennel a Teremtőhöz való fordulás. Az ima formája tartalmilag lehet : dicsőítő, kérő (a legtöbb ember csak ezt ismeri.) Az üdvünk szempontjából szabad kérni, bizalommal és kitartóan kell kérni, erőt kérhetünk a jó megtételéhez és kérhetjük a Szentlélek ajándékait. Az ima lehet hálaadó, engesztelő.
Az ima alaptípusát, a Miatyánkot imádkozzuk, mert megmutatja a gyermeki bizalmat és hogy mit kérjünk Istentől. Gyakran imádkozzuk még az Üdvözlégy-et is, ez a szentekhez való ima alaptípusa. Azért, mert egy üdvözülthöz szól, az Istenszülő Szűz Máriához, hogy járjon közben értünk, életünk két fontos pillanatában, most és halálunk óráján. Dogmatikus megfogalmazás szerint, a keresztény ima : a belső világunk külső megjelenése, szóbeli feltárulása az Atya felé a Fiú által a Szentlélekben. A gyerek tudatosítsa, hogy imájával hozzájárul Isten országának eljöveteléhez.
Vallásosságunkat tehát kifejezhetjük a -liturgiákon való részvétel által, a -kultikus munkaszünet megtartása által, -ima által.