A Szabolcs megyei városka, Máriapócs a történelem folyamán különböző földesurak tulajdonába tartozott. Legjelentősebb birtokosai a Báthory család és a Károlyiak voltak. 1630-ban már fatemploma volt Pócsnak. A falut kezdetben csak Pócsnak hívták, a templomi ikonkép csodálatos könnyezése után kapta a Szűzanyáról, a Mária-Pócs nevet. Az ikont 1675-ben festette a pócsi görög katolikus pap öccse, Pap István. Az ikont az ikonosztáz (=képállvány) számára, Csigri László rendelte, a falu bírója, mert kiszabadult a törökök fogságából, és így akart hálát adni a Boldogságos Szűznek. Csakhogy amikor a kép elkészült, a bíró nem fizetett! Egy tehetős falubeli, megvette a templomnak az ikont. 1696. november 4-én, miközben Pap Dániel görög katolikus pap misézett, az egyik hívő felfigyelt arra, hogy az Istenszülő ikon sír! A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint azon a télen olyan hideg volt Pócs környékén, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott a templomban, de Mária könnyei akkor is bőségesen hullottak!

A csodának hamar híre kelt. A világi hatóságok ki akarták vizsgálni a természetfeletti jelenséget. Gróf Corbelli tábornok, császári főparancsnok megvizsgálta a táblaképet, a könnycseppeket kendővel maga szárította fel. A tanúk közt lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. A síró kegykép híre eljutott I. Lipót osztrák császár és magyar király fülébe is Bécsbe, de ahelyett, hogy ő zarándokolt volna el bűnbánóan a csoda színhelyére, dölyfösen, az ikont vitette magához! Így hát, 1697-ben, elindultak a kegyképpel Eleonóra császárnéhoz. Útközben több másolat is készült az ikonról. Bécsben körmenetekkel vitték egyik feldíszített templomból a másikba „Pócsi Máriát”. A fenyegető török sereg ellen is fohászkodtak hozzá, és neki tulajdonítják Savoyai Jenő Zentánál elért döntő győzelmét a török felett!

És mi történt a pócsiakkal? Mária-ikon nélkül maradtak? Elvették tőlük a csodáju megcsalva érezték magukat, és okkal. A császári udvar „nagy kegyesen” egy MÁSOLATOT juttatott el nekik, 1707-ben. De a Szűzanyát nem lehet megcsalni, ha Ő a pócsiaknak akart csodát tenni, ott is ma náluk, a görög katolikusoknál, ezért 1715. augusztus 1-jén újból könnyezett! Az ismétlődő csodát Molnár János kántor vette észre. Sem az István dómban Bécsben, az eredeti Mária ikon, sem az összes többi másolat soha sem könnyeztek töbé, kivéve azt az egyet, amit Pócsra vittek. Az egri püspök engedélyezte a kép tiszteletét, a község is ekkor vette fel a Mária előnevet. A harmadik csoda 1905. december 3- án kezdődött. Gávris Kelemen bazilita atya miközben zarándokoknak mutatta az ikont, észrevette, hogy a Szűzanya jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon. A könnyezés december 19-éig folya tartott, majd december utolsó két napján is látható volt. A könnyeket selyemkendővel itatták fel, s ez a kendő ma is ott látható a kegykép alatt fémtokban, üveggel borítva.

A legelső csodától fogva zarándoksereg kereste fel Pócsot, akiknek lelki ellátásáról gondoskodni kellett. Ezért 1714-ben, a munkácsi bazilita kolostor vezetője kőtemplomot építetett a fatemplom helyett, és bazilita atyákat telepített le ide, gyorsan, mert ferencesek akarták a görög katolikus helységet elfoglalni. A templom a munkácsi görög katolikus püspök saját pénzéből épült. Az ikonosztáziont 1785–1788 között festették, de száz év múlva a képeket újakra cserélték. A könnyező Istenszülő kegykép ekkor az ikonosztázon volt látható, de 1943-ban egy önálló kegyoltárt építettek a számára. A kegyképet 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250 éves évfordulójának alkalmából helyezték el az új kegyoltáron. A máriapócsi templom történetének a könnyezések után kiemelkedő mozzanata volt az, hogy a Mária-év alkalmából XII. Pius pápa 1948-ban a „basilica minor” címet adományozta neki. A bazilita szerzetesek Pócson, éjjel-nappali imádsággal mindenkor dicsőítették Istent és megadták a legszentebb Istenszülőnek a tiszteletet, és gondozták a templomot. Iskolát alapítottak, és szociális intézményeket. A búcsújárók testi-lelki gyógyulást kaptak Máriapócson. Hálából a templom falain hagyták arany és ezüst ékszereiket, drágaköveket, de mankót is, amire már nem volt szükség.

Nevezetes a története annak a régi súlyos lábbilincsnek, amely szintén felfüggesztve látható. Egy ártatlanul elítélt rabot kísértek át Pócson a rendőrök, amikor a fiatalember a Segítő Szűzanyához fohászkodott, s a bilincsek azonnal lehulltak a bokájáról! Egy méhcsalád is található a templom falában, azért költöztek oda, mert a kaptár gazdája Szűz Máriának ajánlotta őket, de hazatérve a búcsújáró helyről, meggondolta magát. Mária azonban mégis elvette az őneki ígért ajándékot! A legnagyobb búcsúkat Szent Illés napján (július 20.), az Istenszülő elszenderedése és mennybevitele napján (augusztus 15.) és az Istenszülő születése napján (szeptember 8.) tartják Pócson. 1946. szeptember 8-án Mindszenty József bíboros, hercegprímás jelenlétében negyedmilliós hívő sereggel ünnepelték az első könnyezés 250. évfordulóját. 1991. augusztus 18-án zarándokolt el a kegyhelyre II. János Pál pápa, s bizánci szertartású MAGYAR NYELVŰ misét mondott a „pócsi Mária” kegyképe előtt!

Kérjük együtt, hogy segítse Magyarországot a „Pócsi” Istenszülő!