SZENVEDÉSTÖRTÉNET
II.rész
Sorozatunk első részében átelmélkedtük Jézus elfogását a Getszemáni kertben. A jelenlegi részben a bűnvádi perébe tekintünk bele a zsidó főtanács előtt.
Nem feltétlenül egyszerre ült össze mind a 70 tagja a zsidó főtanácsnak, minden ügyben, 23 tag jelenléte rendszerint elegendő volt. Az ülésen 2 méltóság elnökölt, a nasi vagyis a fejedelem és a doyen vagyis a gyűlés atyja, a legidősebb tag. A tagok karéjt képeztek a 2 főember körül. A 2 félkör 2 végén 1-1 írástudó helyezkedett el, az egyik a vádlott felmentésére, a másik az elítélésére vonatkozó szavazatokat szedte össze. Ha nagyon súlyos ügyről volt szó, azt kellett mondani a vádlónak-ne felejtsd el, hogy magadon hordozod annak a vérét, akit vádolsz, de mindazokét is, akik csak leszármazottai lehettek volna a világ végéig.
Az evangélisták az eljárás azon részeit örökítették csak meg, amelyeket az ősegyház, a feltámadás fényében visszatekintve fontosnak tartott. Ez a magyarázata az evangéliumok közti eltérésnek.
Mt 26,59: „A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják.”
Mt 26,60: „De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő."
Sok hamis tanú volt, de csak kettőnek a vallomását olvashatjuk. Az ítélethez két egybehangzó tanú kellett, ehhez kerestek hamis tanúkat. Jézus, transzcendens valóságában áll a bírái előtt.
János evangéliumában Kaifás a tanítványairól, a tanításáról kérdezte Jézust. A rabbiknak, álmessiásoknak is voltak tanítványaik. Jézus érzi, hogy most keresik az ál-indokot az elítéléséhez. Jézus a válaszában elmondja, hogy a templomban, zsinagógákban tanított, tehát ott, ahol a zsidók a kinyilatkoztatást, Szentírást olvasták, magyarázták. Jézus tanítása a régi szövetség beteljesedése, ezt a tanításának a külső formájával is jelezte, vagyishogy a templomban tanította az új kinyilatkoztatást.
Ha vádolni akarják, találjanak vádat az elhangzott szavaiból, de ne várják, hogy ő vádolja magát. Ez felhívja a figyelmet a helyes peres eljárás betartására, pl. állítsanak tanúkat. Jézus ezzel a törvényben leírt jogával él, kínos helyzet alakult emiatt ki, amit egy szolga úgy old fel, hogy arcul üti Jézust.
Mt 26,61: „És így szólt: >Ez azt mondta: {Le tudom bontani az Isten templomát és 3 nap alatt felépítem."
Jézus, ha káromolta volna a templomot, ez egyenértékű az istenkáromlással, mert a templom részese, Isten szentségének. Jn 2,19-ben olvasható Jézus kijelentése a templomról, erre hivatkozik a két állítólagos tanú. Jézus a saját teste templomáról mondta, hogy 3 nap alatt felépíti a feltámadásban. Valóban mondta ezt Jézus, de hamis az értelmezése a perben. A mondás kifejezi, hogy Jézus több, mint a templom. Hallgat Jézus, mint a megalázott ember.
Mt 26,62: „Ekkor a főpap felkelt és azt mondta neki: >Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?"
A főpap talán azt remélte, Jézus beismeri a templom lerombolására vonatkozó szándékát. A templom ellen mondott beszéd, halálbüntetést vont maga után.
Mt 26,63: „De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: >Megesketlek téged az élő Istenre, mondd meg nekünk, te vagy e a Krisztus, az Isten Fia?”
Az a rendkívüli ebben a mondatban, hogy a főpap, kétszer is kimondja Isten nevét, amit pedig csak egyszer egy évben, a szentek szentjében tehetett meg, a liturgia alatt. Nem írja körül Isten nevét úgy, mint pl. a trónon ülő. Így, a főpap követ el, szabálytalanságot. A főpap eskü alatt kötelezi Jézust, hogy tegyen vallomást messiási igényéről. A görög Krisztus a héber Messiás fordítása. Az élő Istenre való hivatkozás, egy ószövetségi esküforma.
Mt 26,64: „Jézus azt felelte neki: >Te mondtad. De mondom nektek, mostmár látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin.”
Jézus válasza összekapcsolja Dán 7,13 Zsolt 110,1 idézetet, így jelenti be, hogy Ő a Messiás, az Emberfia. A görögben ez áll „az Erő jobbján ül” mert nem ejtették ki a zsidók Isten nevét, hanem körülírták. Jézus paraúziájára vonatkozik, második eljövetelére az ígéret, amikor a mostani bírái is meg fogják látni Őt a mennyei dicsőségben. Az égben ül Jézus az Isten jobbján, tehát egyenlő Istennel, ez jelentette a problémát a zsidók szemében.
Mt 26,65: „Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: >Káromkodott!Mi szükségünk van még tanúkra? Íme most hallottátok a káromkodást."
Káromkodás, ha valaki magát Messiásnak tartja? Még akkor sem káromkodás, ha az illető hamis messiásnak bizonyult. Olvasunk két ilyen esetről, az ApCsel-ben is. A ruha megtépése a fájdalom, gyász jele volt Ter 37,34.
Mt 26,66: „>Mit gondoltok?< Azok ezt felelték: >Méltó a halálra."
Az istenkáromlásért halálbüntetés járt. Lev 24,14. Már előzőleg elhatározták, hogy meg fogják ölni Jézust, az ítélettel csak formát adtak szándékuknak.
Mt 26,67: „Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték."
Mt 26,68: „És azt mondták: >Prófétálj nekünk Krisztus, ki az, aki megütött téged?"
A prófétálással arra kérik, használja különleges képességét. A szenvedő Messiást egész emberségében megalázták. Ez a per, nem felel meg a Talmud perrendtartásának. A Misna szerint csak nappal lehetett ítélkezni, a halálos ítélet kimondását mindig el kellett napolni. Jézus halálos ítéletét már a per előtt meghozták, a per célja az volt, hogy ennek törvényes látszatát keltse. Ez mégsem jegyzőkönyvi beszámoló Jézus peréről, Jézus a messiási küldetése miatt halt meg.
János evangélista szerint az első kihallgatás Annásnál, a második Kaifásnál történt volna meg.
A zsidó főtanács elhatározta, hogy megölik Jézust, de nekik ehhez nem volt joguk,csak elítélni, ezért az ítélet végrehajtását a római helytartóval, Pilátussal akarták elvégeztetni.
Mt 27,2: „Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak."
A rómaiak a kivégzés jogát maguknak tartották fenn. János evangélista szerint a zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak húsvét előtt. Ha pogány ember házába léptek volna, 7 napra tisztátalanok lettek volna.
Ami a vérlázító ebben a viselkedésben, az az, hogy arra vigyáztak, hogy a hagyomány követelményének eleget tegyenek, de attól nem riadtak vissza, hogy egy ártatlan ember vérét követeljék! Pilátus jött ki, és szabadkozott, hogy ítéljék el Jézust a saját törvényük szerint a zsidók. El is ítélték, de halálbüntetést kértek, tehát megállapították a büntetést, csak megerősítést kértek. A főtanács vallási kérdésekben és társadalmi peres ügyekben ítélkezhetett. A megkövezés is lehetett volna halálbüntetés? A megkövezés népítélet, nem peres eljárás.
A következő harmadik részben meglátjuk majd, hogy a római helytartó hogyan hallgatja ki Jézust. Igazságos lesz vele? Megérti a Megváltót? Megpróbálja megmenteni?