A világi munkatárs hivatásbeli feladatai
2. rész
Cikkem első részében, hivatkoztam Rakaczky
Bazil görögkatolikus bazilita szerzetes atyára, aki a parókiai, lelkipásztori
világi munkatárs feladatait a bazilita harmadrend lelki csoportjának
tevékenységével, -a világiban élő hívek, akik azonban szorosabbra fűzik
kapcsolatukat a bazilita renddel-, átfedésben látta. Rakaczky atya, 1961 óta
élt külföldön Kanadában és az USA-ban, munkája is „határtalan” volt, a
gimnáziumi hitoktatástól kezdve a bazilissza novíciák (szerzetes jelöltek)
lelki vezetői munkáját keresztül, a rábízott 5 parókia elvezetéséig, intenzíven
dolgozott minden lelkipásztori szakterületen. Sokrétű feladatában tapasztalta
azt meg, hogy a parókiai életben, világi munkatársak segítségét is el lehet fogadni
az egyház szolgálatában, pl. a hitoktatásban, újraevangelizálásban, családlátogatásnál,
gyászolók lelkigondozásánál, gondoktól szenvedőkkel való beszélgetésben és
megsegítésükben, betegek látogatásában, szegények segítésében karitász által,
magányosok látogatásában. Mindezen munkákban részt vehet a bazilita harmadrend
csoportosan szervezve, vagy tagjai egyénileg is, az erényeket engedelmesen
gyakorolva.
A világi hívek is részt vesznek tehát aktívan az
egyház hármas küldetésében. A világi munkatárs, a helyi egyház krisztushívői
közül kerül ki, így megkeresztelt állapotából kifolyólag, részesül Isten
népének hármas feladatában, a papi-, királyi-, prófétai- feladatban. A világi
krisztushívők, egyenlőek az egyházban a klerikusokkal, ez nem áll ellentmondásban
azzal, hogy az egyház, hierarchikus közösség. A világi krisztushívőknek,
nemcsak hogy joguk, hanem kötelességük is dolgozni azon, hogy az üdv üzenete
mindenkihez eljusson. A világiaknak joga van jótékony társulásokat létrehozni,
támogatni az apostoli tevékenységet. A
világi hívő köteles hozzájárulni az egyház szükségleteihez, köteles a
társadalmi igazságosság előmozdítására, vegye figyelembe az egyházi közérdeket.
A világi hívek, a világot, belülről szentelik meg. A klerikusok, szintén
szolgálatot teljesítenek, de fel vannak szentelve. Minden krisztushívő köteles,
állapotának megfelelően, szent életre törekedni, ezzel az egyház erősödésén
fáradozni. A világi hívő is az egyházi közjóért dolgozik, tevékenykedik,
munkálkodik, ami pedig a lelkek üdve.
A világi munkatárs természetesen egyházias
érzületű. Az egyházzal érezni, az egyházzal együtt érezni, az egyházias érzület
azt jelenti, hogy részesedünk az egyház apostoli szellemében, buzgólkodunk az
egyéni adottságainknak megfelelően az emberek üdvéért kifejtett tevékenységében
az egyháznak. Az egyház rendelkezésére bocsátjuk magunkat, hogy megvalósítsuk
az egyház kezdeményezéseit. A világi parókiai-plébániai munkatárs, megfelel
bizonyos feltételeknek : mint krisztushívő, a keresztség által az egyház tagja,
közösségben van az egyházzal, hitvallása és a szentségek által, evangéliumi
életet él, részt vesz a liturgiákon, gyakorolja és megtartja a hitét, megértve
azt. A maga életállapota szerint (családos, egyedül álló, különböző
hivatású-foglalkozású) építi Isten országát, az egyház, a világ
megszentelődésén dolgozik, fáradozik, valamint jótékonykodik.
A parókiai világi munkatárs, részt vehet pl.
rendezvények megszervezésében, élő példákat sorolok, a Máriapócsi Passió
megrendezése, a szokásos gyerekbúcsú megrendezése, szervezése, lebonyolítása,
koordinálása stb. (Képeink az említett eseményeket idézik.)