Beszéljünk a gyónásról 3. rész

Minek gyónjak? – kérdezi sok ember, még sok hívõ is

Bûntelen vagy? Minden tökéletesen sikerül neked? Nem bántasz meg másokat? Eleget törõdsz embertársaiddal? Nem sérted meg Istent? Kihasználod a tehetségedet? Mennyi idõt fordítasz imádságra?

A pap megtévesztése az, ha új bûnt úgy gyón meg valaki, mintha már azt egyszer meggyónta volna. Egyetemes gyónásnak vagy életgyónásnak nevezzük azt, amikor a hívõ, a régebbi gyónásait megismétli. Ajánlatos ez annak, aki kételkedik gyónása érvényességében, vagy aki bûnveszélyben él, visszaesik folyton a bûnébe, új életformát kezd, például házasodik, szerzetes lesz.
Olyan is elõfordulhat, hogy a pap nem tudott odafigyelni a hívére, amikor az gyónt, hiszen a pap is ember, neki is elvonhatja valami a figyelmét. Mi a teendõ ilyenkor? Természetesen meg kell ismételni a gyónást. De akkor is meg kell ismételni, ha nem adott a pap feloldozást, vagy a gyónó nem vizsgálta meg alaposan lelkiismeretét, vagy nem volt meg benne a kellõ bánat és erõs fogadás.
A pap megtévesztése az, ha új bûnt úgy gyón meg valaki, mintha már azt egyszer meggyónta volna. Egyetemes gyónásnak vagy életgyónásnak nevezzük azt, amikor a hívõ, a régebbi gyónásait megismétli. Ajánlatos ez annak, aki kételkedik gyónása érvényességében, vagy aki bûnveszélyben él, visszaesik folyton a bûnébe, új életformát kezd, például házasodik, szerzetes lesz.
Az elõbb szó esett az elégtételrõl. Ezek imádságok, amiket a pap ajánl elmondásra, elégtételül az elkövetett vétkekért. De hát nem elég, ha bevallom vétkeimet? Hogyan tehetek jóvá egy lopást például egy Miatyánkkal?  Az elégtételt az életünk megjobbításáért kell elmondani, és a kár jóvátételéért. Anyagi kárnál a kárt meg kell téríteni, erkölcsi kárnál, például rágalmazásnál, minden érintettnek el kell mondani az igazat. A Trienti zsinat szerint az Isten által megbocsátott bûn büntetése nem tûnik el, hanem a halálunk után a tisztító tûzben várna ránk. De az elégtétellel már itt a földön levezekelhetjük a bûnünket, a tisztítótûz helyett.
A gyónó köteles elégtételt kérni, figyelmeztetni a papot, ha az esetleg elfelejtkezett volna róla. Ha feltett szándéka a gyónónak, hogy nem végzi el az elégtételt, érvénytelen a gyónása. Ha késõbb alakul úgy a gyónó élete, hogy nem végzi el az elégtételt, ezzel újabb bûnt követ el. A gyóntatónak meg kell kérdeznie, hogy a gyónója el tudja e végezni az elégtételt, mondjuk, ismeri-e azt az imát, amelyet elégtételül kapott. Ha nem tudja elvégezni a kiszabott elégtételt a gyónó, kérhet mást, de magától nem cserélheti másra. Nehezebb elégtételnek számít a rózsafüzér, a hét bûnbánati zsoltár, a keresztút. Minõség szempontjából nehezebb elégtétel a hétköznapi mise kérése, valamilyen önmegtagadás, az alamizsnálkodás, az irgalmassági cselekedetek. Van elégtétel a bûn fajtájának megfelelõen: nevelõ, bûntõl távol tartó, engesztelõ.
Felmentõ ok lehet a nehéz elégtétel alól a gyónó testi gyengesége. Az elégtétel kiszabása után a pap feloldozást ad. Fontos tudni, hogy a bûnöket Isten bocsátja meg, nem a pap, a pap csak közremûködõ, közvetítõ. A feloldozás látható jele az Istennel való kiengesztelõdésnek. Élõszóban történhet, személyesen. Van egy különleges eset azonban, amikor a pap bármilyen távolból, bármilyen tömeget feloldozhat. Ez pedig a szerencsétlenség. A II. világháborúban például Mindszenty hercegprímás feloldozta mindazokat a nõket, akiket a megszálló orosz hadsereg katonái megerõszakoltak brutális módon,  akkor is, ha ezen a misén nem vettek részt, nem is hallottak róla, szégyenükben soha meg sem gyónták a történteket. Adja Isten, hogy ilyen különleges feloldozásra soha ne legyen szükségünk.