Jézus meggyógyít egy megszállott fiút
(Mk 9,14-29)
Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy tragédia megbénítja. Tehetetlenül ki van szolgáltatva a gonosz hatalmának. Úrrá lesz rajta a rezignáció, ugyanakkor él benne a vágy, hogy a bajt elhárítsa. Ha ez nem sikerül, még jobban kétségbe esik. Menekülni akar a gonosz hatalma elől. Megszabadulunk attól, amitől menekülünk? Szembe kell a gonosszal fordulni.
Márk evangéliumában egy fiúról olvasunk, aki az epilepszia tüneteit mutatja. A siket-némaság ugyan nem tartozik a tünetek közé, de a gonosz szellem a betegség még ezt a képességet is elveszi a fiútól, mert így mégjobban meg van fosztva saját személyiségétől, önmaga számára is idegenné válik.
Ma is ez a folyamat játszódik le a betegekben pszichikailag, ami 2000 évvel ezelőtt, elidegenednek maguktól, környezetüktől, utálják magukat az állapotuk miatt, s mivel gyűlölik saját magukat, így a körülöttük lévőket sem tudják szeretni.
A betegség azonban a fiút körbe vevőkön, a tömegen is érződik, mármint a lelki betegség, lelki bénaság. A démon hatása úgy érzékelhető másokon, hogy eleve elfogadják, hogy tehetetlenek a démonnal szemben, mert feladták a küzdelmet, meg sem próbálkoznak a gyógyítással, segítséggel. Ez az a passzív hozzááállás, amit Jézus elítél. Meg akarja változtatni a korabeli embereket és minket is, hogy érzékenyek legyünk az ilyen szituációkra, hogy vegyük észre a rászorulókat, hogy alkalmazzuk a tevékeny szeretetet. Éppen ezért a történet középpontjában az apa és Jézus beszélgetése áll, a hitetlenségről.
Az apa elkeseredetten kilincsel segítségért, de lelke mélyén érzi, hogy minden hiába való. Nem tudták kiűzni a betegség démonát az apostolok, ezért Jézushoz fordul. „Ha tehetsz valamit"-kételkedő remény érződik a hangjában. „Minden lehetséges annak, aki hisz”-hangzik Krisztus bátorító ígérete. Felszabadító kijelentés ez a Messiástól, mert rávezeti az apát, hogy kimondja, „Hiszek, segíts hitetlenségemen”. Ettől a mondattól szabaddá válik, reménykedni kezd, másképp látja már a helyzetet, bár a szituáció egyenlőre változatlan, a fia beteg. De Jézus ezt a többlet energiát akarja felszabadítani a bensőnkben, hogy előbb lelkileg gyógyuljunk meg, tisztuljunk meg, hogy képesek legyünk nézőpont váltásra az élethelyzetünket illetően. Ezek után megtörténhet a testi gyógyulás is. A fiú az egészségével, visszanyeri személyiségét, új életet kap Jézustól.
A történet üzenete a mi számunkra, hogy hinni kell, a gonosz hatalma ellenére is. Jézus akkor is megtart, ha nekünk nincsen erőnk őbelé kapaszkodni. A Szentlélek felülemelkedik az erőtlenségünkön az imában és esedezik értünk. Csoda az is, ha nem az egészségünk változik meg, hanem a betegséghez való viszonyunk.