Zsoltár magyarázatok I. rész
1. zsoltár

A görögkatolikus egyház a nagyvecsernye elején imádkozza az 1. zsoltárt, amely így hangzik.
„Boldog az az ember, / Aki nem követi a gonoszok tanácsát,
Nem áll a vétkesek útján, / És nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében."
A boldogság meghatározása először negatív, fonák megfogalmazásban jelentkezik, „Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát.” Boldog, ízlelgetjük ezt a szót. Ki is a boldog, miért boldog? Minden ember boldog akar lenni, hogy ezzel a popzenei utalással éljek. A boldogság, nemcsak az ószövetségi embert izgatta, hanem Jézus környezetét is érdekelte, ezért is sorolja fel Krisztus a Hegyi Beszédben a 8 boldogságot, amely a kereszténység szerinti boldogság kritérium. Ez a kereszténység törvénye, mondhatni a kereszténység ’10 parancsolata’.
Az ember legmélyebb vágya a boldogság. De a külső körülményeinken múlik a boldogság? A nagy házon, nyaralón, kocsikon, vagyonon, üzleten? Akkor miért boldogtalan, kiégett, sok gazdag ember? A boldogság inkább a kapcsolatunkon múlik Istennel, kapcsolatunkon magunkkal, embertársainkkal, környezetünkkel.
Boldog lehetek akkor is, ha szegényebb vagyok, de üdvösségem szempontjából haladok a számomra Istentől kijelölt úton. Az egyéni életút, amit Isten adott, szenvedést is tartogathat, megpróbáltatásokat, mégis, ennek ellenére is lehet boldog az ember. Szűz Máriát is boldognak mondjuk, Boldogságosnak, mégis szenvedett életében pl. a kereszt alatt. A lényeg, hogy Isten értékrendje szerint legyek boldog, a mennyországra koncentráljak, nem feltétlenül a földi szórakozásokra.
„Boldog az az ember, / Aki nem követi a gonoszok tanácsát."
Miért boldog az, aki nem követi a gonoszok tanácsát? Mert az tévútra terel, hív a rossz felé. Két út van, jó és rossz. A környezetemben számos bűnre vivő alkalom jelentkezik, ha engedek a csábításnak, akkor a rossz hívó szavát, saját akaratomból követem. Amikor szorongattatott helyzetbe kerülünk, a végső választás igazából mindig leegyszerűsödik a csupasz jóra, vagy rosszra.
„Boldog az az ember, aki…nem áll a vétkesek útján"
Már nemcsak követi a delikvens a rossz tanácsot, hanem a rossz útján, a vétkesek útján áll. Tehát, időt tölt a rosszal, már a lejtőn van.
„Boldog az az ember, aki…nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében."
A rossz útra tévedt szerencsétlen, leül a hasonszőrűek gyülekezetében, vagyis állandósul a bűnben. Nem szakít a bűnnel, tartósul az állapota, sőt, nem is érzi már, hogy ez a helytelen viselkedés, az ő életmódja, ezért gúnyolja, arcátlanul lenézi az igaz embert, a becsületeset, a tisztességeset. Hányszor hallottuk már akár mi is ’Bolond vagy napi 12 órát dolgozni gyárban, szalag mellett, minimálbérért? Inkább válaszd a segélyt, vagy lopjál.’ A gúnyolódok gyülekezetébe keveredett, már rosszá vált ember, sikeresebbnek tünteti fel saját életét, a becsületesek életénél.
Követi a gonoszok tanácsát…áll a vétkesek útján…ül a gúnyolódók gyülekezetében. Világos pszichológiai magyarázatot ad a zsoltár nekünk arról a folyamatról, hogyan keveredik bele az ember a bűnbe, hogyan köteleződik el a bűnnek, a gonosz úton, az Isten törvényét már semmibe veszi. Csapda ez a folyamat, magunktól nem tudunk megszabadulni belőle, csakis Isten kegyelmével. Az ember alapvető döntéséhez tartozik, hogy melyik utat akarja járni, beleegyezik-e a bűnbe. A gonosz felbújtók, a bűnös, csábító alkalmak mögött, ott áll a személyes rossz, a sátán, akinek célja, hogy elszakítson Isten szeretetétől. Az ember döntése, nem biztos, hogy tudatos végiggondolás során jön létre, inkább csak sodródik az eseményekkel, körülményekkel.
„Boldog az az ember, aki…az Úr törvényében leli kedvét, / s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja !"
Gondolkozzunk el, mi, akik hívő kereszténynek tartjuk magunkat, az Úr törvényében leljük a kedvünket? Jó érzés az Isten törvényére gondolni, a 8 boldogságra és a 10 parancsolatra? Nemcsak tilalmak sorozatának érezzük a 10 parancsolatot? Egyáltalán, szoktunk rá gondolni tudatosan, végigelmélkedve, meditálva? Ha tudatosan nem is gondolunk rá, főleg éjjel-nappal, ahogy a zsoltár írja, de biztos átéltünk már olyat, volt már olyan élményünk, amikor megelégedettek voltunk, mert egy nehéz élethelyzetben, sikerül megfelelni Isten elvárásának. Érzem a lelkiismeretfurdalást, amikor valamit rosszul tettem, rosszul oldottam meg? Ennek az ellenkezője, a törvényben való kedv - lelés. Aki hisz, de másképpen tesz, annak meghasonlott az élete. Jót tenni, ez a mennyei öröm a Földön.
„S törvényét éjjel-nappal eszében forgatja !"
Talán mindenkinek meditáló, világtól elvonuló, szemlélődő remetének kellene lennie, ha teljesíteni akarná a zsoltár elvárását, hogy éjjel-nappal csakis a törvénnyel foglalkozzon. Figyeljünk most csupán a kifejezésre, éjjel-nappal. Mit is mond a szerelmes lány a kedvesének? ’Éjjel-nappal rád gondoltam’, szó szerint kell ezt érteni? Nyilvánvalóan nem, mint ahogy a zsoltárosban sem. Az éjjel-nappal Istenre való gondolás azt jelenti, úgy lehet megvalósítani, ha mindig Isten jelenlétében élünk, akár mit teszünk, neki ajánljuk, mindent az üdvünknek rendelünk alá. Jézus tanításához mérjük az életünket, a világot.
(A)„Boldog…ember…olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa"
A folyó mellett gyökerező fát, nem kell külön öntözni, mert gyökerei a folyó vizét isszák. Számunkra az élet vize Jézus, Jézus tanítása és a Szentlélek.
„a folyóvíz mellé ültetett fa…amely idejében meghozza gyümölcsét"
A gyümölcsfa 1 évben egyszer hoz gyümölcsöt, mégis, egész évben gondoskodni kell róla. Idejében fogja megteremni a gyümölcsöt, nem lehet siettetni. Mi, sokszor türelmetlenek vagyunk, ha nem sikerül azonnal, amit elképzeltünk, ha nem látjuk rögtön a munkánk gyümölcsét, vagy úgy érezzük, hogy nem rögvest hallgatja meg Isten az imát. Pedig az Atya minden kérést meghallgat, és meg is adja, teljesíti, ha az a javunkra válik.
„fa…amelynek nem hull le a lombja."
Ki látott már olyan fát, mely gyümölcsöt is hoz, és örökzöld is, minek nem hull le a lombja? Egy ilyen fa, botanikai csoda lenne ! Itt a zsoltárosban viszont, az örök élet jelképe, az ember életéjé, mely gyümölcsöt hoz a hitbéli munkája által, és örökké is tart a mennyben (jobb eseten). Egy ilyen botanikai csodafát mindenki ismer, a karácsonyi fenyőt, hiszen az örökzöld fenyőt, dióval, almával díszítjük, csak már elfelejtettük a szimbolika jelentését.
(A) „boldog…ember…boldogul minden dolgában. / Nem így járnak a gonoszok, nem így. / Hanem úgy, miként a szálló por, / amelyet elsodor a szél. /
Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, / Sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját, / de elvész az istentelenek ösvénye."
Az igaz ember, boldogul minden dolgában, írja a zsoltár, biztosítva minket arról, hogy nincs igaza az istentelennek, aki a zsoltár elején gúnyolta a tisztességes, becsületes, lelkiismeretes  embert. Ismeri az Úr az igazak útját, tehát figyel ránk, szeretőleg szemmel tart, gondoskodik rólunk, mert nem felejtkezik el rólunk. Nem felejtkezik el azonban a gonoszról sem, aki nem állhat meg az ítéletkor a jók között, az igazak gyülekezetében.
Igazából, nem Isten büntet, nem ő ítél el, hanem a bűnös, saját magát bünteti, saját magát ítélte el, már életében, mikor a bűnöket elkövette. Tudva és akarva ellent mondott Isten akaratának, visszautasította Isten szeretetét. Ez az elutasítás válik véglegessé a halála utáni ítéletben. A gonoszok nem lehetnek Isten közelében, nem lesznek ott a mennyben, mert Isten közelében a rossz nem létezhet.
Imádkozzunk tehát és úgy éljünk, hogy a mennyben Istennek, és egymásnak is örvendhessünk.