Makkabeusok könyve
II. rész

Az elmúlt részben az 1 Makkabeusok könyvével foglalkoztunk, amelyből megismertük Kr.e. 150 körül Júdás Makkabeus és az ő családja, a Hasmóneus család harcát az idegen Szeleukida királyok ellen, akik elnyomták a zsidókat. A 2 Makkebeusok könyvéből árnyaltabb képet kapunk a harcokról. A különbség még az 1 és 2 Makkabeusok könyve közt, hogy a 2. rész, jobban kiemeli a teológiai mondanivalót. A két könyv nem folytatása egymásnak, hanem ugyan arról szól, csak eltérő hangsúllyal.  
A 2 Makkabeus könyv szerzője, kivonatolta Kürenei Jázon öt kötetes művét. A 2 Makkabeus könyv szerzője, teológiai céllal írta meg a már ismert zsidó szabadságharc történetét. A 2 Makkabeusok könyve arról szól, hogy hogyan védelmezi Isten a templomot, Jeruzsálemet.
Teológiai mondanivalója a könyvnek az igazak feltámadása, a világ semmiből való teremtése, a lélek halhatatlansága, holtakért való ima, de betekintést enged a főpapi tisztségért folyó harcba is.
A könyv szerint, Isten azokkal van, akik az Ő uralmát elismerik. Isten megbünteti az ellene szegülőket és megmenti népét. A könyv az örök kérdéseket feszegeti, miért szenvednek a jók? Ez a tapasztalat, kihívás a hitnek, lelkünk felülvizsgálatára késztet. A szerző azt a választ adja, hogy azért engedi meg a kudarcot Isten, mert ezáltal nevel, így vonja népét közelebb magához.
További kérdése még a könyvnek, hogy miért keserves a jók sorsa? A szerző válasza, hogy aki Isten mellett áll, az nem a külső körülményekben mutatkozik meg, hanem abban, az ember miként fogadja el a sorsát. A jók, az erőszakos haláluk miatt nem vesztik el a lehetőséget, hogy Istennek szolgáljanak, mert a halál nem a vég, mert Isten úr a halál felett is, örök életet ad. Isten megtanít, a megpróbáltatások által, hogy mit szenvedhetünk érte, a szenvedésnek megváltó értéke van. Habár szenvednek a jók, de a látszat ellenére, van isteni gondviselés.
2 Makkabeusok könyve elején 2 levél szerepel, melyet az egyiptomi zsidóknak írtak a palesztínai zsidók, hogy ünnepeljék meg a Jeruzsálemi templom újraszentelését, miután megtisztították a szeleukidáktól A chanukka ünnep fontos jellegzetessége a sok lámpás. Minden házra lámpást akasztottak, az ünnep végéig minden nappal eggyel több lámpást gyújtottak. A zsidók jelképe a menóra, a 6 ágú gyertyatartó, szintén az ünnephez kötődik. A chanukka szó felavatást jelent, utalva a templom újjászentelésére.
A 2 Makkabeusok könyve sok történetet megismétel, amit már olvastunk az 1 Makkabeusok könyvében, így kerül elő megint IV. Antióchosz Epifanész szeleukida király Jeruzsálemi templom fosztogatása, azzal a kiegészítéssel, hogy a főpap imádkozott a néppel együtt a templom épségéért, mire egy égi lovas védte meg a templomot ! Ennek a motívumnak az üzenete az, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert Isten velük van.
A könyv alap kérdése az, hogy miért üldözik a szeleukidák a zsidókat? Miért szenved Isten választott népe? A 2 Makk 6,12 vers szerint, a sorscsapás nevelő jellegű. A szenvedésben az emberre nehezedő szituációt az ember a saját önmegvalósításának mozzanatává változtatja, tehát nemcsak passzívan elviseli, így a nehézségben Isten mellett dönt.
A zsaidó kitartásra kapunk példát vallásuk mellett, a következő két történetben. A 2 Makk 6,18-tól kezdődő rész, Eleazár vértanúságáról szól, aki visszautasította, hogy egyen a tisztátalan ételből, és azt is visszautasította, hogy csak színleg tagadja meg Jahvét. Kitartásban példát mutat a fiataloknak. Eleazár tisztában van vele, hogy a bűnösöknek bűnhődni kell a haláluk után, az istentagadása büntetést von maga után. A zsidók a poklot Seol-nak hívták, ahol a rosszak megkapják méltó jutalmukat, elképzelése szerint.
A 2 Makk 7. fejezetben, hét fiútestvért sertéshúsevésre akarnak kényszeríteni a szeleukida felügyelők. Mindannyian megtagadták azt, ezért egymás után csonkították meg és égették el őket, anyjuk szeme láttára, aki kitartást kért tőlük. A gyermekek hitéről felismerhetjük a szülőkét. Hittek a feltámadásban a fiúk, anyjukkal együtt.
2 Makk 7,9 : „…A világ Királya azonban a feltámadásban örök életre kelt minket…"
A túlvilági élet első világos megfogalmazása itt található az Ószövetségben. Arról is meg voltak győződve a fiúk, hogy ép testben fogja feltámasztani Isten őket, ezért vállalták még a csonkítást is.
A feltámadt test épségével kapcsolatban a következők voltak az egyházi elképzelések. Origenész szerint a személyisége támad fel az embernek, ezt nem veheti el a testi csonkulás. Nüsszai Szent Gergely szerint a feltámadás az eredeti állapotot állítja vissza, akkor nem volt betegség. Isten egyesíti a testüket azoknak, akinek pl. leharapta a cápa a lábát, vagy elégett tűzben. Ma úgy hisszük, hogy a megdicsőült test, fogyatkozás nélküli. A fiúk kitartásának jutalma, hogy a feltámadásban ismét együtt lesz a család. Megjelenik a helyettesítő szenvedés teológiája, az ő vértanúhaláluk, engesztelés másokért. A vértanúság a hit és szeretet aktusaként, megigazulttá tesz. Az anya továbbá kijelenti fiainak :
2 Makk 7,28 : „Mindent, valamint az emberi nemet a semmiből teremtett."
A semmiből való teremtés gondolatának első megjelenése itt van a Bibliában. Továbbá A 2 Makkabeusok könyve tanítja, hogy a holtakért való ima nem hiába való. Hittek a zsidók holtakért való engesztelésben, ami eltörli azok bűneit.
2 Makk 12,46 : „Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak.”
Egyetlen ószövetségi hely ez, mely a halál utáni állapotról, mint a tisztítótűzről beszél. Trentói zsinat 1453 kimondja, hogy létezik tisztítótűz.
Júdás hadvzér látomásban látja az elhunyt Oniás főpapot és Jeremiás prófétát, amint imádkoznak a népért, amikor a szeleukidák ellen harcoltak. Júdás hadvezér angyalokat kér a harcba. Ez a jelenet teológiai magyarázatot ad a győzelmekre, Isten megvédelmezi azokat, akik hűek maradnak törvényéhez, a csatában legyőzhetetlenné teszi őket.
Ígértem, hogy az Ószövetséget lezáró könyvnél nem hagyjuk abba a kutakodásunkat, hanem megnézzük azt a mintegy 100 évet, ami nincs lejegyezve a Bibliában, de minket átvezet Jézus idejébe. Hasmóneus Simon zsidó király meggyilkolása után, fia I. Joannes Hyrkanosz volt a király, majd Alexander Jannai Kr. e. 103-76 közt, majd fia II. Arisztobulosz. A testvére, II. Hyrkanosz, Antipater ösztökélésére, aki Nagy Heródes apja volt, az arab királytól segítséget kér, hogy ő lehessen az uralkodó. Máris itrt egy ismerős, Nagy Heródes apja. Antipater, Alexander Jannai király idején, Edom kormányzója volt. II. Arisztobulosz és II. Hyrkanosz megjelent vitás ügyével, hogy melyikük legyen a király, Pompejusz római hadvezér előtt, mire az elfoglalta a templomot, belépett a Szentek Szentjébe is. Pompejusz örült, hogy a Kr. e. 64-ben megszerzett Szíria után, a testvérviszály ürügyén beavatkozhat a zsidó belügyekbe, és biztosíthatja magának a létfontosságú átjárót Izraelen keresztül, Egyiptom felé. Így került Izrael, római kézre.
II. Hyrkanosz megbízásából, Antipater kormányozta Júdeát. Julius Caesar is megtette Júdea kormányzójának Antipatert, és római polgárjogot adott neki. Nagy Heródes ekkor Galilea kormányzója volt, alig 25 éves korában. Kr. e. 63-ban, Pompejusz elfoglalta Jeruzsálemet. II. Hyrkanosz maradt a király, de csak névleg, a tényleges hatalom Antipater kezében volt.
II. Arisztobulosz unokáját, Mariamnét, az utolsó Hasmóneust a dinasztiából, Nagy Heródes veszi feleségül, így beházasodott a királyi dinasztiába. Kr. e. 40-ben Nagy Heródes a római Szenátustól királyi kinevezést kapott, tehát király lett nemcsak rokoni kapcsolattal, hanem a rómaiak kegyéből is.
De ez már az Újszövetség világához tartozó történet.