Adventi gondolatok
Adventben könnyebb megvalósítani, a kegyelmek túláradása miatt, hogy jóval töltsük ki az időt, jó gondolatokkal, szép imádságokkal, mert az üres időben jön a bűn kísértése. Összeszedett imáinkban kiemeljük főbb céljainkat, visszatekintünk az elmúlt évre, hálát adunk örömeinkért, nehézségeinkért. Az ima, segít kilépni a megszokott gondolkodásmódunkból, hogy más alternatívából, más perspektívából lássuk életünket, Isten szemszögéből értékeljük azt, üdvösségünk érdekében. Lehet, hogy előfordult, hogy csalódottságunkban, zavartságunkban, tompult az ítélőképességünk, de az átimádkozott segítségkérésben az Atyától, megláthatjuk újra tisztán és világosan, hogy merre haladunk az életvezetésünkkel. Pl. szabadidőmet Isten nélkül élem meg? Életemet átszövi-e az ima, ritmust, rendszert adva-e neki, vagy csak a bajban jut eszembe az Atya? Megülöm-e az egyházi ünnepeket? Igyekszem stabilan, következetesen erényesen élni, vagy megelégszem azzal, ahogyan éppen sikerül viselkedni? Adventben, siessünk készségesen befogadni Jézust, mint ahogyan Szűz Mária tette, alázatosan.
Az Istenszülőt átjárta a Szentlélek, kérjük mi is az Éltető Lélek közelségét, melyet kiemelten a Szent Liturgiában érezhetünk meg. Váljunk a Teremtő szép ikonjává (Origenész szavaival élve), döntéseinket az Úrral együtt hozzuk meg, kérjük az Ő megvilágosító, segítő kegyelmét, hogy Istennek tetsző életet élhessünk. Az Üdvözítő karácsonykor emberré lett, hogy mi, emberek, átistenülhessünk általa. Adventben átelmélkedjük, hogy a Teremtőtől kapott tehetségünket, az egyház javára kamatoztatjuk-e, értékrendszerünket, hivatásunkat Isten szolgálatába állítjuk-e, vagy elpocsékoljuk, szétaprózzuk. Mert biztosan nem így szeretnénk alakítani a jövőnket, hanem hasznosan, lelkes gondolkodásmóddal, önbizalmunkat megerősítve, becsületesen és szenvedélyesen, a kihívásokra megbízható visszajelzést adva, az Úrban reménykedve, optimistán. Mindannyiunknak van hová fejlődni, javulni, a lelki béke terén. A személyiségfejlesztéshez, közép- és hosszú- távú tervek szükségesek. azonban minden közösséget lehet fejleszteni, esélyegyenlőség által, nyitottság által a kulturális sokféleségre, integráción keresztül. A fejlesztés irányulhat pl. a keresztény értékek elfogadására, mások véleményének tiszteletben tartására. Az advent ünnepi hangulatában, jobban, fokozottabban érezzük a szeretetkötelék, a közösség iránti vágyunkat. A közösségi élet közösségformáló és személyiségformáló is egyben. Ki kell alakulnia a csoporttagokban a közösség iránti elkötelezettségnek, az aktív szerepvállalásnak. Az egyes tagok a saját érdekeiket is képviselik. Az egyes személyek fejlődése a közösség hasznára is van, legyen szó akár egyházi, vagy társadalmi csoportról. 
A fejlett személyiség asszertív, vagyis nyíltan, kultúráltan fejezi ki érdekeit, véleményét, érzéseit, a helyes kommunikációban, határozottan képviseli magát, de tiszteletben tartja a másik nézőpontját, véleményét is. lelki-érzelmi fejlődésünket segíti a karácsonykor megszülető istengyermek, aki lelki megújulást hoz minden egyes ember számára, a nemzetek számára, az egész világ számára. Tanítása, élete által, megváltó kereszthalála és feltámadása által, kegyelmi segítsége által, melyet a világ végéig küld részünkre, minden egyes személy üdvét kívánja. Munkálkodjunk mi is üdvösségünkön, átelmélkedve az idei adventet, készülődve az ünnepre. Áldott karácsonyt kívánok! Krisztus születik! Dicsőítsétek! (Dicsőítsétek az Urat, életetekkel!)
